Ahhoz, hogy valaki földkerülő rekordot döntsön, nem csupán hihetetlen mértékű kitartás szükséges, hanem egyúttal a határok folyamatos feszegetése is. Thomas Coville azonban nem elégszik meg eddig elért eredményeivel, továbbra is új kihívásokat keres. Mind vitorlázóként, mind pedig emberileg folyamatosan fejlődik, és a következő lépései is hihetetlenül izgalmasnak ígérkeznek. Célja, hogy 40 nap alatt körbe vitorlázza egyedül a Földet, amelynek teljesítésében a napokban vízre tett új hajója is segítségére lesz. Kevesebb, mint két hét múlva már ezen kezdi a felkészülést, amelynek részeként az Atlanti-óceánt először májusban tervezi átszelni. De vajon mi ösztönzi arra a világ egyik legismertebb szólóvitorlázóját, hogy újra és újra szembenézzen a kiszámíthatatlannal?
Thomas Coville 13 éves korában fedezte fel a vitorlázás varázsát, de az érzést, ami akkor játszódott le benne, máig fel tudja idézni. Sokáig úgy érezte, hogy az akkori frusztrált tinédzser énjéből hiányzik valami, nem igazán találta a helyét a világban. A hullámokat szelve, a sorsfordító vitorlázás közben tapasztalta meg először azt az egyensúlyt, amelyre mindig is vágyott. Ettől a pillanattól kezdve pedig tudta, hogy a vízen van a helye. A folyamatos, rendkívül kemény edzés meghozta a gyümölcsét, ugyanis a világ legnagyobb presztízsű nyíltvízi vitorlásversenyein győzedelmeskedett. 2012-ben a Groupama 4 csapattal megnyerte a Volvo Ocean Race-t, továbbá a Route du Rhum, a The Transat, valamint a Vendée Globe versenyeket is sikeresen teljesítette. Látványos eredményei mellett Coville kimondottan élvezte rekorddöntési kísérleteit, amelyek közül kimagaslik az, amikor 2016-ban Sodebo Ultim trimaránjával, 49 nap 3 óra 7 perc 38 másodperc időeredménnyel felállította a szóló földkerülő vitorlázás rekordját.
Thomas Coville-t izgalmas életútjából kifolyólag a sikerrel és győzelemmel azonosítják, azonban állítása szerint leginkább mindig is a kudarcaiból tudott építkezni. A földkerülő rekordot az ötödik kísérlet során sikerült megdöntenie, ami azt jelenti, hogy a terve előtte négyszer meghiúsult. „Olyan régóta vársz rá, és egy ponton valószínűleg azt gondolod, hogy lehetetlen, hogy megtörténjen” – nyilatkozta Coville a sikeres földkerülés után. „Aztán hirtelen valósággá válik az, amiről eddig csak álmodoztál. Mintha az agyad egy teljesen új kis szegletét nyitottad volna ki. Képzeld el, hogy soha életedben nem hallottál zeneszót, majd egyszer csak valaki Rachmaninoff-ot tesz a füledbe. Egy teljesen idegen érzés kerít hatalmába, ami utána az egész életedet végigkíséri.”
A nyíltvízi szólóvitorlázás fizikailag és szellemileg egyaránt hihetetlenül megerőltető. A versenyzők csak magukra számíthatnak, a hatalmas hajót egyedül kell uralniuk, és akár egyetlen elvesztegetett pillanatnak is súlyos következményei lehetnek. A kimerültség nem számít, a legnagyobb szélviharban, éjjel-nappal is helyt kell állni. Coville szerint éppen ez a legnagyobb különbség a szóló, illetve a csapatban vitorlázás között. Hiszen utóbbi esetében bármikor elvonulhatunk aludni egyet, ha éppen elegünk van, azonban amikor egyedül szeljük a hullámokat, ez csak akkor lehetséges, ha elfogadjuk, hogy bármelyik pillanatban véget érhet az életünk. A francia szólóvitorlázó egy-egy hosszabb út során legfeljebb három órát aludhat egy nap, azonban 20 percnél többet egyhuzamban nem tölthet ágyban.
