Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon, ahol a vitorlázás először szerepelt a versenynaptárban, még 20 méteres és 40 tonnás hajók is versenybe szállhattak. Az olimpiai versenyek történetében az egyik legtöbb változás a vitorlázásban történt, ugyanis a nagy jachtokat felváltották az egyre kisebb és gyorsabb hajók. A Nemzetközi Vitorlás Szövetség (ISAF, ma World Sailing) jogelődje 1907-ben alakult meg. A sportvitorlázás 20. század eleji hőskorában a versenyhajók számos változata alakult ki. Az igazi áttörést mégis a kecses és gyors skandináv cirkálók megjelenése jelentette. A típus eredeti koncepciójának lényege a Balti-tenger védett öblei, szigetei és tószerű képződményei közötti gyors közlekedés megteremtése volt. A svéd skärgårdskryssare, németül schärenkreuzer szerkezeti adottságai miatt a nyílt tengeren ugyan sérülékenynek mutatkozott, de gyorsasága miatt a nemzetközi sportvitorlázásban igazi karriert futott be. Skandinávia mellett leginkább az európai tavakon aratott átütő sikert. Nem véletlen, hogy manapság a nagyobb német és svájci tavak mellett a Balaton a schärenkreuzerek és más cirkálók paradicsoma.

A típus megjelenését megelőzően nemzeti szövetségünk jogelődje, a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség (MVYSZ) kezdetben főleg a jollék, elsősorban a túrázásra is alkalmas 25-ös és 30-as túrajollék építését preferálta. A tőkesúlyos hajók, cirkálók építése iránti kedvhez szükség volt fizetőképes keresletre, megfelelő osztálytípusokra és Benacsek Jenőre. Eric Salander, Gustaf Estander, Lage Eklund, Henry Rasmussen, és Knud Reimers mellett Benacsek beírta nevét a nagy tervezők közé. Az 1943-ban édesanyja leánykori nevét, a Hankóczy nevet tiszteletből felvevő Benacsek Jenő évtizedeket töltött azzal, hogy a kezdetben külföldről behozott, majd a saját maga által tervezett cirkálókat a balatoni körülményekre „adaptálja”, vagy áttervezze. Fél évszázad alatt kezei közül – egyéb típusok mellett – számos schärenkreuzer, de kevésbé köztudott módon közel ugyanennyi német tengeri típusú cirkáló került ki. Nem tervezett két egyforma schärenkreuzert, de mindegyik hajója igazi remekmű volt. Irányítása alatt a Balatonfüredi Hajógyár nemzetközi hírnévre tett szert.

A szakirodalom egyetért abban, hogy a harmincas években Németországban építették a kor legmodernebb versenyhajóit. Pedig a „szárazföld ura”, Németország hagyományosan nem számított hajósnemzetnek. A belvízi közlekedés kivételével a hajózás – Angliával, Hollandiával és Skandináviával ellentétben – nem volt meghatározó jelentőségű. A század elején a gyártásban az élen még az alapvetően hazai piacra dolgozó svéd, norvég és finn műhelyek álltak, ezzel együtt a típus már bekerült az európai vérkeringésbe. A feltörekvő német ipar azonban nem ismert határokat és sokkal ambíciózusabb volt. A két híres dán tervező, Henry Rasmussen és Knud Reimers által tervezett és a brémai Abeking & Rasmussen gyárban 1929-ben megépített Glückauf schärenkreuzert egy német delegáció – megrendelések reményében – bemutatóra átszállította New Yorkba. A várt nagy üzlet ugyan nem indult be, de az út a típus világkarrierjében mérföldkőnek számított. A típus ismertsége nőtt, a cirkálókat megkedvelték a Nyugati Parton, sőt Ausztráliában is. (A Glückauf ma a Balatonon, a 30-as cirkálók között versenyez, szépen felújítva.)

Nálunk is a skandináv eredetű kecses és könnyű schärenkreuzerek váltak a Balaton vezető hajótípusaivá, nem pedig a különféle német tavi típusok, sőt ilyenek csak elvétve kerültek a Balatonra. A harmincas évektől viszont a német hatás a Balatonon egyértelműen érződött. Német kötődésű típusok közül a német Pirat honosított változata, a Kalóz, valamint az Európai Vitorlás Szövetség 1937-es létrehozásában is főszerepet játszó magyar-olasz-német együttműködés gyümölcse, az Európa 30-as Benacsek-féle változata futott be sikeres hazai karriert.

A klasszikus hajóépítés utolsó hullámában született seefahrtkreuzer, magyarul tengeri cirkáló (itthon nem teljesen pontosan túracirkálónak is fordítják), angolul offshore cruiser 1928 és 1952 között számított nemzeti hajóosztálynak Németországban. Az ún. „Határérték képlet” alapján készült hajók nemcsak szépek és gyorsak, hanem hosszabb tengeri vitorlázásra is alkalmasak voltak, ebben számítottak újdonságnak. A típustörténetnek van magyar vonatkozása is, mert az egykori one design osztálytípusok többségéből található példány a Balatonon. Szinte mindegyikük valamilyen módon kötődik Benacsek Jenőhöz. Többükre csak hosszas kutatás után találtunk rá. Talán a II. világháború utáni kollektív bűnösségnek, a kommunizmus elhallgatásának, valamint a feledésnek egyaránt betudható, hogy a hazai szakirodalomban kevés figyelmet kapott az 1927-ben Németországban megalkotott, de tragikusan rövid ideig létező építési hajóosztály típus. Ezért hiánypótlónak szánt írásunkban bemutatjuk a típus nemzetközi és hazai történetét és hazai vonatkozásait. Terjedelmi okok miatt nem térünk ki részletesebben számos klasszikus hajótípusra. Ugyanakkor – releváns történelmi és műszaki összefüggések miatt – ez alól kivételt képez a schärenkreuzer, amely típusok hazai történetét Dulin Jenő kitűnően feldolgozta és egyben jelentős személyes segítséget adott ehhez az íráshoz. Örömteli apropó, hogy csak az elmúlt egy évben több ritkaság és remekmű csatlakozott a hazai klasszikus flottához. Érkezett – többek között – 1922-es német 40-es schärenkreuzer (Elena), 1914-es angol kutter (Gardenia), valamint visszatért Benacsek Jenő egyik remekműve, a Mutyi 30-as schärenkreuzer is. Érkezett velük egy ritka német seefahrtkreuzer is nagy kitérővel Angliából (Erida), kalandos története jól tükrözi a típus hányatott sorsát.

A bevezető gondolatok végén fontos megállni néhány fogalom tisztázásának erejéig. Dulin Jenővel egyetértve klasszikus hajókon mi azokat a hajókat értjük, amelyek II. világháború előtti eredeti tervek szerint épültek. Cirkálók pedig hossztól és vízvonalhossztól függetlenül a hosszú keskeny, hosszú kieles hajók. A hazai vitorlás köznyelvben a cirkáló szinte egyet jelent a németből átvett schärenkreuzerrel, amely a svéd skärgårdskryssare, azaz szigetcsoport cirkáló pontos fordítása. Angolra lefordítva a keresőszó a skerry cruiser vagy archipelago cruiser. A kifejezés ugyanakkor nem fedi pontosan az eredeti jelentést, annál átfogóbb. Ha pontosabban akarnánk fogalmazni, akkor a schärenkreuzer tartalmilag egzakt angol fordítása a square metre yacht. Ez ugyanis kifejezi a vonatkozó négyzetméter szabályoknak történő osztálymegfelelést is. Ha ilyen cirkálóra találunk, akkor a one design igazolása érdekében szükséges, hogy rendelkezzen ún. certificate measurement-tel, azaz építése, felújítása vagy átépítése megfelelt a hatályos nemzetközi szabályoknak. Ez fontos választóvonal a jelenleg is nemzetközi építési osztálynak számító schärenkreuzer és más cirkáló típusok között.

Angliában nem értelmezett a cirkáló osztálybesorolás, ezért a skerry cruiser jelentése általánosabb. Míg a német nyelv a schärenkreuzertől és más cirkáló építési típusoktól következetesen elhatárolta az új nemzeti típusokként megalkotott seefahrtkreuzerokat, az angol nyelvben ezt a megkülönböztetés nem történt meg. A schärenkreuzerrel szemben a tengeri cirkálókat nem partmenti, hanem nyílt tengeri körülményekre és akár hosszabb tengeri utazásra is alkalmassá tették, amit az elnevezés pontosan kifejez. A seefahrtkreuzer, azaz tengeri cirkáló pontos angol fordítása ezért az offshore cruiser, de ezzel a kifejezéssel alig lehet találkozni, a magyarban pedig nem is honosodott meg. A német építési osztályok balszerencsésen rövid, mindössze negyedszázados története során a szélesebb nemzetközi ismertséget és a kezdeti hangos ünneplést beárnyékolta a kibontakozó II. világháború. Az 1927-ben megalkotott új német hajóosztályok nemzetközi karrierje földrajzilag is bekorlátozódott és ez a nyelvben is kifejeződött. A történetiség alapján érthető, hogy a tengeri cirkáló elnevezésnek nincs hagyománya a Balatonon. Közvetlenül írásunk lezárását megelőzően derült arra fény, ezúton is köszönet Szekeres Lászlónak és Berecz Botondnak, hogy Benacsek Jenő már 1929-ben, azaz a német osztálytípus megjelenését követő évben épített – első cirkálói egyikeként – Balatonfüreden seefahrtkreuzert.

Szöveg: dr. Borók György

Lektorálta: Dulin Jenő