A társaság alkonyatkor döntött úgy, hogy visszatér Északi parti kikötőjébe. Akkor már nagyon fújt. Szépen szakszerűen leszerelték a vitorlákat és motort indítottak. A hatalmas szélben a hullámokon a motor megadta magát. A hajóban kitör a pánik, kevés a mentőmellény, a szűk kabinban összepréselődött emberek – ha igaz, még egy kutya is – elviselhetetlen nyomás alá kerülnek.

Hívják a rendőrséget, később a vízimentőket, de nem tudják megmondani pontosan hol vannak. A rendőrség és a szolgálatát a Balaton Sound-on leadó egyik vízimentő motoros keresik a bajbajutottakat. Közben a VMSZ szolgálatvezetője minden igyekezetével megpróbálja az együttműködésre képtelen állapotba került társaság egyik tagjával megértetni, hogy az egyetlen lehetőségük, ha képesek letölteni a BalatonHelp mobilalkalmazását. Mikor ez végre megtörténik a koordináták automatikusan beérkeznek a mentésirányítási központba, és a Rupert mentőhajó 8 perc alatt megtalálja a szerencsétleneket. Megkezdődik a küzdelem a csapat kimentésére. Az időjárási körülmények kizárják, hogy az embereket kiemeljék a hajóról, ezért a vontatás mellett döntenek. Sikerül az egyik vízimentőnek feljutni a fedélzetre, rögzíti a 3 tonnára méretezett kötelet, és megkezdődik a vontatás. A bivalyerős Rupert alig halad, a kötél szakad, újra kötnek. A kisebbik mentőhajó tisztes távolságból biztosít, szerencsére nincs szükség a beavatkozásukra. Módosítanak a kötélhosszon, a hullámoknak megfelelő távolság beállításával lassan felérnek az Északi partra, a csendesülő hullámzásban a vonta felgyorsul, a hajót partra húzzák, az utasok megmenekülnek, és szó szerint el is menekülnek.

A történethez hozzá tartozik, hogy a mentők nem kérték el az eszközmentés díját, mert az ingyenes életmentést nem tudták volna a hajó vontatása nélkül megoldani.

Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy egy hétvégi regatta kulturális programjának részeként tartsak előadást a vízimentés tapasztalatairól vitorlás versenyzőknek. Kíváncsi voltam – a történtek ismeretében - vajon a hallgatóság mennyire felkészült hasonló helyzetek kezelésére. A biztonság kedvéért megkérdeztem kinek nincs okostelefonja. Mindenkinek volt. Hányan töltötték le az ingyenes BalatonHelp alkalmazást? Nem hittem a szememnek, talán az egybegyűltek egyharmada. Versenyzők, a hajós társadalom magas presztízsű tagjainak kétharmada kritikus helyzetben menthetetlen, nem lehet megtalálni. Egyszerűen értetlenül állok a jelenség előtt. A VMSZ a BalatonHelp szolgáltatással nem kér, hanem ad valami nagyon értékeset a hajósoknak. Biztonságot.

Úgy tűnik, hogy sokan ezt úgy értékelik, mintha valami olyat kínálnának, amivel leértékelik tapasztalataikat, minden helyzetre felkészült tudásukat. Köszönjük, nem kell a segítség, magunk is megtudjuk oldani. Nincs ez így jól! Többen is megkérdezték, miért nem elég, ha a hajóban, a kikötőkben fel van írva a vízimentők telefonszáma? Az önmagában egy igen fontos telefonszám, ha valaki be akar jelenteni valamit, de aki igazán bajba kerül, az nem telefonálgat, örül ha aktíválhatja a segélyhívógombot, amivel egyúttal a tartózkodási helyét is megadja.

A hétvégén, még csak nem is az éjszakai viharban felborult egy ismert profi versenyző és a hajó felállításához segítségül hívta a vízimentőket. A dolog szépséghibája, hogy az ember már ötödször borult, ebből három alkalommal a VMSZ segített, mégsem volt letöltött BalatonHelp alkalmazása. (Most már van.)

De az is komoly balesetnek tűnt, hogy egy 47 lábas vadiúj fullextrás kirongyol a BalatonSound bójákkal is jelzett sekély strandterületére, nyilván, hogy jobban hallhassa a zenét. Valójában nem ez történt. A legénység a marásvonalon kívül lehorgonyzott, azt feltételezve, hogy a hajó bírni fogja az előjelzett szelet és elhagyták a fedélzetet. Kis rosszindulattal azt is hihetnénk, hogy az elmaradt Majka koncert miatti csalódás volt a távozás oka, de mindegy is, a hajó kisodródott. Na nekik sem volt semmilyen VMSZ terméke, így rendezni kénytelenek a mentés nem elhanyagolható költségét.

Emlékezzünk meg arról az Északi vízparti telektulajdonosról is, aki egy termetes összecsukható 4kapás horgonyra bízta hajóját, hogy ne kelljen egy kis vitorlázásért autóba ülnie, mert azért volt neki biztonságos kikötőhelye is. A 4kapás horgony legnagyobb előnye, hogy szépen el lehet rakni a hajóban, hátránya, hogy a balatoni mederviszonyok jelentős részén alkalmatlan a hajók elmozdulásmentes rögzítésére. El is vándorolt úgy 1500 m-t, mire a vízimentők megtalálták. Volt egy kis dilemma. Ha az üvöltő szélben magára hagyják a hajót előbb utóbb leszakad a horgonyról és a Déli parton köt ki. Ha meg akarják menteni, akkor is le kell vágni a mélyen szántó horgonyról, mert azt ilyen időben nem lehet kiemelni. Így is döntöttek, így legalább a hajó megúszta.

Nagyot ment a hétvégi comment szekcióban egy Északról érkező, a Déli parton kifeküdt hajócska, amelyik nem csak a bóját, de még a nehezéket is magával hozta. A langymeleg vízben strandolók népes hada húzta vonta az ápoltat, amíg útjára nem sikerült bocsátani. Gondolom a bójamezőt üzemeltető vállalkozó garantálta, hogy a bójái nem szakadnak le a nehezékről. Nem is!

Egy elektromos hajót is fogott a Déli part. A nagy oldalmagasságú motoros kelet felé tartott, amikor oldalba kapta a vihar. Telefonáltak fűnek fának, kivéve a vízimentőknek, akik segíthettek volna, de mire rájuk került a sor már elfogyott a mélyvíz.

A chartereseket sem kell lebecsülni! A csőben a kardinális jelektől Délre a homokpadok között van egy keskeny, a partra merőleges mélyedés. Ha abba sikerül behajózni, akkor akár a partig is eljuthatunk anélkül, hogy fennakadnánk. Ez most egy vidám társaságnak sikerült is. A 41-lábas szárnyas kíles hajó végül megakadt, a visszaút még komoly technikai segítséggel sem volt zökkenőmentes.

Aztán vannak még elhagyott javak. Öt nappal a vihar után még üldögél egy bójaszökevény az Ezüstparton. Eddig még senkinek sem hiányzott.

Mi a közös az összes történetben? Egyik szereplő sem rendelkezett az ingyenes technikai mentést biztosító BalatonHelp szerződéssel.

Így mulatnak a magyar urak.

Ti már megkötöttétek?