Ezt a vitorlás sportban nem tehetném meg. Miért is? Mert állítólag a World Sailing szabályait, a különféle előnyszámítási módokat kizárólag a Magyar Vitorlás Szövetség hozzájárulásával alkalmazhatják a rendezők. A versenyek résztvevői kénytelenek belépni egy egyesületbe, az egyesületük a Szövetségbe, hogy eleget téve egy vitatható hasznosságú sportorvosi engedélyezési kötelezettségnek, be lehessen fizetni a nevezési díjat. Mindezt még akkor is, ha csupán egyetlen versenyen kívánnak egy szezonban elindulni.

Több mint 80 olyan egyesület alakult, ahol semmilyen szakmai munka nem folyik azon kívül, hogy adminisztrálják a tagokat és utalják a beszedett pénzt a versenyengedélyért és a szövetségi tagságért. Nincs ez rendjén!

Az MVSZ Alapszabálya rögzíti:

Ha jól értelmezem, a Szövetség állami közfeladatként, az állami sportirányítás anyagi és erkölcsi támogatásával teremti meg a szabadidősport gyakorlásának feltételeit. Az én felfogásom szerint a szabadidősport nem versenysport még akkor sem, ha abban a versenysport szabályait alkalmazzák.

Milyen lenne, ha a téren sakkozó bácsikák nem használhatnák a sakksport szabályait?  A teniszezők, a grundfocisták, az összes labdajátékos, csak igazolás és érvényes sportorvosi mellett léphetnének pályára?

Ha a vitorlás sportban van szabadidősport, akkor ahhoz minek versenyengedély? Ha nincs, akkor mire ad az állam anyagi és erkölcsi támogatást?

Mit mond a Szövetség feladatairól az Alapszabály?

Az is lehet, hogy az alapszabályunk kissé felületes és a szabadidősport alatt kizárólag a szabályokhoz nem kötött egyénileg szervezett túravitorlázást érti. Ha ez így van, akkor a szabadidős teniszben is elég lenne ide oda ütni a labdát, pálya, számolás, háló használata nélkül.

De tényleg? Nem lehetne elválasztani a versenyzőket a szabadidős vitorlázóktól? A nagy maratonfutásokon is ott vannak az igazolt atléták, de velük fut, velük rajtol az amatőr tömeg. A WS és az utánpótlás osztályokon kívül néhány szigorú felmérésen alapuló one-design osztályban lenne értelme versenysportról beszélni, a többiben bizony amatőr, szabadidős a vitorlázó. Lehet, hogy egy új felállásban nem osztanának évente 600 bajnoki érmet, de akinek ez nem tetszik, átülhet valódi versenyosztályba!

Közeleg a tisztújítás. Válasszunk olyan elnökséget, ahol a tagok nem a jelenlegi egyre torzabb rendszer megőrzésén fáradoznak, hanem ajtót nyitnának egy tisztább átláthatóbb működésnek!

Ha nem az egyesületi lojalitás, hanem a jelöltek tenni akarása, szakmai elkötelezettsége kerülne fókuszba, akkor egész jó kis elnökséget választhatnánk magunknak.

Mint ahogy a címből is kiderül, mindez egy álom. Könnyű előrángatni jó néhány ellenérvet a számtalan nemzetközi, kontinentális, országos, önkormányzati hatósági és sportszervezeti szabályozásban tallózva, hogy jogász legyen a talpán, aki rendet tud vágni köztük. Azért ne adjuk fel!