Átcsúszás! Mi? Igen! Na, akkor mit is jelentsen ez? Azaz mi lett belőle...
Amikor értesültem a „BalatonátCsúszás" interneten keresztüli toborzásáról, az első gondolatom az volt, hogy már megint munka és hogyan fogjuk megoldani, hogy ne legyen nagyobb galiba. De ahogy egyre több infóm lett az ügyről (mert vettem a fáradságot és utánajártam) ráébredtem, hogy az ötlet szenzációs, de a tervezett kivitelezés teljesen „őskori".
Kardos Gábor (filozófus) a fő gerjesztő. Találkozunk, elsőre azt gondolom, „ez egy örült pasi". De beszélgetsz vele és rájössz, hogy Te is az vagy és itt van egy ember, aki nem hajlandó téli álmot aludni és ébresztőt fúj. Hamar belátja a lebonyolítással kapcsolatos biztonsági aggályokat, és megegyezünk abban, hogy ezt nem kell itt abbahagyni, hanem a józanság erejével meg kell szervezni a megfelelő, elvárható, de nem túllihegett biztonsági és részvételi szabályokat a jövőre nézve.
Továbbgondoltuk, és több helyszínen, más-más eszközökkel és akár gyalogostúrákat kívánunk szervezni a hideg, téli időszakokban, nemcsak a Balatonon.
Miért álltam erre az „oldalra"? Mert így is, úgy is lesznek ezután olyan sporttársak, akik menni fognak a hideg, jeges vizekre, egyre nagyobb tömegekben. De nem mindegy, hogy hogyan és milyen háttérbiztosítással. Butaság a struccpolitika! Fel kell készülni és helyt kell állni a rendezvényeken. Jobb szabályozni, mint tiltani! Aztán az ellenvélemények. Összecsúszhatnak, lehet Átcsúszni, csak akarni kell!
Épp erre az időszakra terveztük a jégről mentési gyakorlatokat, sikerült is két alkalommal összehozni. Az elsőt a Zala folyó torkolatánál bonyolítottuk, ahová meghívtuk a Balatoni Vízirendészet munkatársait, a Balaton régióban működő Tűzoltóságokat valamint partnereinket. Számomra a gyakorlat egyik fő tanulsága volt, hogy a meglévő jégről mentési személyi és eszköz-feltételek 2010-ben csak elégségesek. Van mit fejlődni, főleg akkor, ha téli rendezvények lesznek, márpedig lesznek. Számos külföldi mentőszervezettel állunk kapcsolatban, ahonnan már hosszú ideje kapunk szakmai segítséget, így a téli mentéssel kapcsolatban is megkaptuk az instrukciókat.
Második alkalommal Zánkán, a székhelyünkön gyakoroltuk a jégről mentést, fiatal tagjaink próbálhatták ki magukat. Megérezhették, hogy milyen is az, amikor recseg a jég és egyszer csak hopp, már be is szakadtak. Mindenki hálás volt, hogy ebben az élményben részesülhetett. Támadt is egy gondolatom: a legközelebbi alkalommal meghirdetjük civilek számára azt a nyílt napot, ahol megfelelő felszerelések használatával és szakemberek kontrollja mellett megtapasztalhatják a jégen tartózkodás veszélyeit és megtanulhatják az önmentést.
Két új eszközzel gyarapodtunk: a „walkway" nevű felfújható mentőstég igen hasznos, jó és biztonságos mentőeszköznek bizonyult. Máris adtunk belőle kölcsönbe a badacsonytomaji és a keszthelyi tűzoltóknak. A másik eszköz inkább kényelmi és logisztikai szempontból volt hasznos: pár perc alatt felfújható, fűthető sátor. Nagyon jó volt a melegben átöltözni. Természetesen a mentősátor elsősorban a nagyobb, tömeges baleseteknél (sportrendezvényeken) lesz hasznunkra.
És mire befejeztem az írást, tavasz lett, hurrá!
Bagyó Sándor
