Ez hagyományosan Badacsonyba szokott megesni. Ott viszont nemrégen jártunk több alkalommal is. Legyen inkább Balatonfüred. Annál is inkább, mert a légmozgás délnyugat – nyugat irányból várható, tehát a kikötő keletről védtelen stégjén nyugodt lehet az éjszakázás. Reggel neki is indulunk. A várt délnyugati eleinte csak igen szerényen lengedez. Tihany révhez közeledve megembereli magát, úgyhogy átlibbenünk a kompok vonalán. Ez időszakban nem ügy, hiszen már csak fél óránként van átkelés. A csőben viszont vánszorgunk. Árgus szemekkel keressük a foltokat. A harmadik bójánál viszont élénkecske nyugatit kapunk. Szorosan préselve húzunk el Tihany mólója előtt. Távcsövezzük a partot. A Sport terasz napernyői még kint vannak, ajtaja nyitva, vendégek sehol. Móló büfé csontra zárva. Minek is üzemelne, hiszen menetrendszerű hajó nem jár, a vitorlások pedig az alacsonynak mondható (92 cm) vízállás miatt megközelíteni sem tudják a vendéghelyeket. – Pár éve még az októberben tipikus nyolcvanas szintnél is lazán ki lehetett kötni. Igencsak elkellene a kotrás –. Krajcolunk tehát tovább. A „szélgenerátor” működik, tehát szemlátomást közeledünk célunkhoz. Délidőre oda is érünk.
Kikötést követően azonnal megyek a BHZRT pénztárba, lerendezni az éjszakázásokat. Bejelentkezem, szabályszerűen levonják a „térítésmentes” keretből a két alkalmat, megkapom az energiavételezést működtető kártyát. Lett villanyunk, mehetünk ebédelni. Irány a Borcsa. A sétány szinte néptelen, sehol egy turista. A hajóállomás környékén viszont kezdik építeni a sátrakat, ugyanis holnapután szüreti felvonulás – mulatság lesz. A stranddal közös árudák mindegyike bezárva, télire elpakolva. Ja, mert nincs vendég. Miért is lenne, ha minden üzemen kívül van. Ördögi kör. A Borcsa persze tele éhes kuncsaftokkal. Nem véletlen, hiszen szokásához méltóan kitűnő, még éppen kifizethető árakkal. Ügyesek, jól csinálják. Elfogyasztva ebédünket, kulturális sétára indulunk. Először a Vaszary Galériát látogatjuk meg. Csodák csodája, nyitva van. Egész szezonban ugyanis hol ezért, hol azért, de nem fogadott látogatókat. Maurer Dóra csodálatos alkotásaiban gyönyörködhetünk.
Kikeveredve a villából a partmenti sétányon araszolunk a volt „Szövi” telephely felé. Mit mondjak, az elmúlt évtizedben gyökeres változáson esett át a környék. Egymást érik a hajós clubok, magas kerítésekkel, kódzárral biztosított kapukkal. Méregdrága, ilyen-olyan, csillogó, elegáns üzletek kínálják portékáikat. Ők persze nem pakoltak be télire. Minden van itt, még cukormentes fagylaltot is találunk, tűrhető választékkal. A szemközti oldalon szökőkút, meg ultramodern csupaüveg épületek. Viszont itt is lelünk egy kiállítást: Zsdrál Art Galéria. Ingyenes a belépés. Nézzük meg! Érdekes, szép, a homályos és éles kontúrok pár másodperc alatt megszédítenek, ha mereven nézem őket. Ajánlom, térjetek be ide is.
Ballagunk tovább, elérjük a néhai „Szövi” bejáratát. A Sekli pizzázó büfének már híre – hamva sincs. Ahol régen hajókat tároltak télvíz idején, most építkezés folyik. Hatalmas apartman házak nőnek ki a földből. A Balaport kikötő viszont már valamilyen szinten üzemel. És akadnak még szabad helyek. Hogy mennyiért? A híreim szerint, egy Balatonra való emberi méretű (kisebb, harminc láb körüli) teknőnek való meghaladja az évi kettőmillió petákot – van pofám leírni –. Gépkocsinak a mélygarázsban bérelhető parkolóhely. Ja, a nincs nagy úr. Az égető kikötőhely hiánytól egekbe szöktek az árak. Szóval, aki megteheti most még foglalhat. Hasonló a helyzet Alsóörsön az Ypsilon Yacht Clubban. Onnan is lehet árajánlatot kérni. De jó nekünk, enyhül a hiány. Hurrá!
Visszatekergünk a kikötő környékére. Betérünk a Modern Műtárba. Bár idén már jártunk itt, de a három emeleten annyi a kiállított alkotás, hogy csak végig futni tudtuk. Most jobban átbogarásszuk a felhozatalt. Több furcsaság is megbúvik a gyűjteményben.
Például ezen a fényképen mi a tök látható? Elárulom: Gyerekek ülnek egyforma ruhában egy stadionban, áhítattal hallgatva valami „nagyvezér” szónoklatát. Döbbenetes! És számomra borzalmas.
Legyen ennyi elég a galériákból. Azaz mégsem, mert vacsora után (Hatlépcsős, velős pirítós), beülünk a Kisfaludy Galériába egy csodálatos koncertre. A RedBaron Qartet ad kétórás műsort. Felejthetetlen emlékre tehetünk szert. Méltó befejezése úgy a napnak, mint a túraszezonnak.
Hűvös reggelre ébredünk. A fedélzet csurom lucsok. Megfelelő idő egy kirándulásra. Hívogat az erdő. Irány a Koloska-völgyi Vadaspark. A fák sűrűjében csend honol. Nyoma sincs a nyári madárdalnak. A varjak néha kárognak, szarkák cserregnek. Egyéb énekes tollasaink már elindultak délebbre. Ahol viszont jelentős mennyiségű fagyöngy lóg a fákról, pintyek és csízek jelzik jelenlétüket egy-egy kósza csippenéssel. Közülük sokan itt maradnak, hogy az említett gyöngyökön, illetve bogyós cserjék termésein ki tudjanak telelni. Pár kilométeres sétával végül elérjük célunkat. Nagyon tetszetős hely. Vaddisznó kivételével, jóformán mindenféle, nálunk honos erdei állat megtekinthető a tágas kifutókban.
Érdekes dologra figyelek fel. Látok két fiatal szarvasbikát „spíszer” aganccsal. Ez a vadásznyelvben használatos elnevezés annyit jelent, hogy „gyilkos bika”. Hiszen a fejdíszén nincsenek elágazások, tehát bőgés idején, a küzdelem során nem feszülnek egymáshoz a küzdők, hanem a génhibás jószág könnyedén átszúr a nála jóval erősebb ellenfele koronáján, halálos sebet ejtve azon. Tehát e példányokat azonnal lőni kell. Egy vadász ismerősömtől hallottam, hogy újabban nem pusztítják el őket, hanem altató lövedékkel elkábítják, és vadasparkokban – a bőgés idején – elzárt helyen őrizetben tartják. Akkor vágják le, amikor szarvashúsra van szükség. Szinte „élő konzervet” raktároznak. Ügyes. Ennyit a „Merlin Geographic” témákról.
Visszaereszkedünk a Koloska-forráshoz. Alaposan kiépítették. Jól karbantartott medencében gyűlik a víz. A büfé helyett elegáns, boltíves csárda várja vendégeit. A tisztáson számos tűzrakó – bográcsozó helyet alakítottak ki asztalokkal, lócákkal, esőbeállókkal. Gyűlnek is a kirándulók. Sütnek, főznek, lakomáznak. Szemlátomást kitűnően érzik magukat a gyerekek, felnőttek, kutyák. Mi is. Beülünk a kocsmába – idén már csak hétvégente üzemel – ebédelni. A választék elég szűkös, de ami van az ízletes, és megfelelő ára van. Visszaballagunk Füred központjába, ugyanis nemsokára indul a szüreti felvonulás.
Jó két kilométeres gyaloglás végeztével, a tervezett időre megérkezik a menet a hajóállomáshoz. Van nagy csinnadratta, taps, móka, vigadalom, kacagás. Legelöl a rezesbanda, azaz a kiváló Városi Koncert Fúvószenekar Balatonfüred, fáradtságot nem kímélve trombitálja világgá műsorát. Őket követi a szüreti szőlőkoszorú. Két nyalka legény cipeli, vállukon átvetett rúdon. Mit mondjak, pár éve még két szürkemarha ökör vitte. A zenekar előtt (vagy mögött) pedig mazsorettek táncoltak. Ezek a látványosságok nekem hiányoznak. Zászlódobálók, Római légió, népitáncosok sincsenek. Csupán a szőlészetek vonulnak fel szebbnél szebb díszruháikban. Kocsikról ingyen borkostolót is osztogatnak. Legalább ez megmaradt! Hogy liszt meg koromszórás nuku, nem sajnálom. Azt viszont igen, hogy szerintem szegényesebb, egyszerűbb, szürkébb, kevésbé látványos lett az egész műsor.
Mindent egybevetve jól alakult ez a napunk is. De még milyen jól!
Utolsó reggelünk viszont eseménydús. Meglódult a hidegfront, vészes tempóban közeledik. A szívótér már ideért. Veszettül süvít a délnyugati, pont Földvár irányából. Nesze neked előrejelzés. Gyors reggeli, majd reffelés. Nagyvitorlát a legkisebbre. Le a génuát, fel a normálfokot.
Igazság szerint a viharfok lenne indokolt, viszont a Tihanyi-félsziget árnyékában az kevés lenne, nem szólva arról, hogy a csőben világ végéig krajcolhatnánk. Reggel kilenckor nekivágunk a hazaútnak. Indokolt a sietség, ugyanis kora délutánra várható, hogy betör a front viharos nyugatival és esővel, zivatarral. A Gödrösi-öblöt dekkvízzel, dacolva a spriccelésekkel átrepüljük. A hegyek árnyékában sima vizet találunk, innen onnan támadó pöffökkel. Akadozva, de haladunk. Belépve a csőbe szembe kapjuk a középső medence összes hullámát, viszont a szél kezd puhulni. Elmaradnak a vitorlaszaggató löketek. Jól falva a távolságot krajcolunk, majd a révtől kicsit ejtve célba vesszük Balatonföldvárt. Kedvezőbb a szög, szalad a Rhea. 11, 12 km/h. Remek. A lejátszóból harsog a Paddy and the Rats. Megyünk, mint a disznó. Méltó szezonzáró vágta. Hurrá! A kikötő előtt már jócskán gyengül a fuvallat. Úgy, ahogy vagyunk besöprünk vitorlával, ugyanis Sajkod felől már tornyosul a feketeség (gerendával) és porzik a víz a nyugati százastól. A Galamb-sziget mellett fok beroll, nagyvitorla letép. Lendületből becsúszunk a helyünkre. És még a stéget sem bontottuk le. Ennyi volt 2023!
Itt a vége, fuss el véle!
2023. november 8.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
