
Azon mindig ámulok, hogy a valódi, vízen élő hajós népek milyen hihetetlen nyugalommal és biztonsággal alkalmazkodnak a legnehezebb körülményekhez is. A magunkfajta hétvégi tavi-hajósok számára igencsak stresszes egy kikötés erős oldalszélben, hátsó rögzítéssel külső segítség nélkül. Balatoni kikötőinkben - nem véletlenül - facölöpöket és szamárvezető hevedereket feszítenek a hajóhelyek köré, hogy kapitányaink önérzetét ne rombolja a felelősségbiztosítással kapcsolatos nyilatkozattétel. A finnek többsége a hátsó horgonyt akasztja időben és nagy pontossággal, íjmódon helyezi a hajó orrát a kívánt pozícióba. Ezért látunk minden skandináv hajón akcióra előkészített hátsó horgonyt, újabban spulnira tekert 50 m-es hevederrel. A növekvő hajós turizmus hatására és kiszolgálására egyre több ottani kikötőben helyeznek el fix bójákat, melynek nem a kötelébe, hanem a tetején lévő fülbe kell akasztani.
Erre a célra és hogy ne kelljen nagyon kihajolni, egy rúd szerű készséget helyeznek a kikötőkötél végére, és ez a rúd egy önzáró horoggal cuppan a bójára. Olyasmi ez mint egy spibum végveret, amit egy segédkötéllel lehet oldani. Ezekben a kikötőkben nincs farhorgonyhasználat és így a gyakorlatlan külföldi turisták sem tudnak keresztbe horgonyozni. Azt is megfigyeltem, hogy nem a hajó faránál pipiskednek, ha a hátsó bikára rögzítik a kötelet, hanem orral közelítik a bóját, és miközben szép lassan elhaladnak mellette, bőven van idő az akasztó rúddal bíbelődni.
A másik zseniális ötlet a parti fogadó pofa. A magányos hajós finoman motorral nekiereszti a hajót a partfalra szerelt feszes gumiheveder közepébe, alapjáraton előremenetben szépen beállítja a merőlegest, majd nyugodtan előre sétál és a hajó farából két oldalról előre vitt kötéllel rögzíti a hajót. Elől nem is kell lekötni! Ha kész üresbe teszi a váltót, leállítja a motort és jöhet a manőversluck! Se cölöp, se szamárvezető, se farbólya, se horgony! 30 lábig hibátlanul működik.

További érdekes képek a galériában!
Gerő András