Na, már megint egy vitorlásversenynek álcázott lehúzós buli – gondoltam, amikor a szervezőket képviselő Székelyi Beatrix kedves invitálását próbáltam magamban semlegesíteni. Ismerem én az ilyet! Lepusztult charter hajókon profi vitorlázók szkipperkednek, elhitetve amatőr, de jólfizető utasaikkal, hogy kemény vitorlás versenyen vehetnek részt. De nem! Ez nem ilyen program – tudtam meg – itt a hajók eleve a magasabb kategóriát képviselik, többnyire 50 láb körüli, jó állapotú jachtokon vitorlázhatnak a résztvevők. A három túrafutam fő célja nem az adrenalinszint fokozása, sokkal inkább a térség természeti értékeinek bemutatása, a helyi gasztronómia megismertetése, és a jó borok sem maradnak el a rendezvényről. Legalábbis ezzel próbáltak meggyőzni, hogy érdemes részt vennem.
Néhány nappal a találkozó előtt egy kütyüt hozott a postás, mellyel a horvát autópálya jobbszélső sávjának sorompóin megállás nélkül lehet áthatolni. Mekkora gesztus! Engem ezzel megvettek. Gyarló vagyok, tolakodni nem szeretek, de a reptéren is szívesen fizetek, csak, hogy ne kelljen se sorba állnom, se tolakodni.
Az első este hozta is az elvártat. Rövid megnyitó beszédek, finom borok Sebestyén Csaba tolmácsolásával, ínycsiklandozó ételek és látványos táncműsor teremtett riói hangulatot, melyben dekoratív hölgyek lenge, de látványos harci díszben csábítják kollektív szambára a meglepett közönséget. 
Az éjszaka tomboló szélviharban fütyülő árbocok, repkedő sátrak rongálták a kellemes hajózásba vetett hitet, de az égiek mégis megkegyelmeztek a szervezőknek. Reggel káprázatos napsütésre ébredtünk. Kellemes 15-20 csomós szél repítette a flottát Palmižana-öbölbe, a szigetvilág egyik méltán híres gyöngyszemébe. A különleges, botanikus kertre emlékeztető növényzet, az öbölre nyitott étterem a Zori nem csupán esztétikai, de gasztronómiai szempontból sem hagyott kétséget afelől, hogy nem csupán rizottóból, csevapcsicsiből, pljeskavicából áll a dalmát étlap. A Zori bárhol a világban kivívná a kulináris és esztétikai élvezetekre fogékony közönség tetszését, de Palmižana mégiscsak egy csupán a hajósok által megközelíthető szigetcsoport védett öble. A legnagyobb meglepetést a felkínált borok keltették. A fehér bor például egy olyan helyi borász pincészetéből származik, akinek nincs ugyan saját termőterülete, de az a kétféle bor, amit előállít, még az inyencek számára is különlegesen finom.
Másnap kora reggel gyors motorosok repítettek át minket a szemközti Hvar-ba, hogy egy villám városnézés se maradjon ki a programból. Idegenvezetőnk dr. Szlanyinka Anna, Magyarország spliti konzulja a történelmi ismereteinket néhány napi aktualitással is fűszerezte. Megtudtuk, hogy a csodás fekvésű városban a turistákon kívül nem egy világhírű színész, sportoló, sőt rejtőzködő politikus is feltűnik. Az éjszakai élet központi helyein külön VIP részleget alakítottak ki, hogy a hírességek zavartalanul élvezhessék a hely adottságait. 
A második napra kiírt versenyt Hvar és Solta közötti távra méretezték, de a gyenge szél miatt ez a futam végül nem került értékelésre. A Maslinica kikötőben a Martinis Marchi étteremben megtanultuk, miként lesz a Solta környéki olíva bogyókból kitűnő minőségű és extrém izesítésű olaj. Számomra a kakukkfüves verzió vált létszükségessé, de sajnos már csak a tavaszi időszakban számíthatok utánpótlásra. A kikötő és az étterem hűen tükrözi a német koncesszió-tulajdonos maximalizmusát. Ahogy Palmižanán a kaktuszok, itt az őshonosnak egyáltalán nem nevezhető pálmasor jelzi a kreatív befektetők megvalósult álmait. Gasztronómiai szempontból a helyi tradíciókat semmibe vevő csokis mousse tett rám mély benyomást.
Az utolsó napra egy rövid pályafutamot és a 25 csomó fölé erősödő szélben egy embert, hajót próbába tevő Solta - Trogir menetet nyomott a 12 hajóból álló, 75 főt felvonultató flotta.
A záróbuli Splitben, Dioclecianus császár palotája közelében, a divatos Bokeria street foodra hangolt éttermében zajlott. Miközben elégedettem kostolgattam a hely különleges mini hamburgerét, sikerült végre szóra bírnom a rendezvény motorját, a projektet megálmodó Füzesi Tibort. Kiváncsivá tett, hogy új piaci szereplőként hogyan képzeli megjelenését a jelenleg is kínálati pozícióban lévő charter piacon.
„Nyilván olyan szolgáltatást kell nyújtanunk, ami lényegesen eltér az eddig megszokottól, és valós igényeket elégít ki. A mostani rendezvényt egy hosszabb sorozat bemutatkozásának szántuk, amit érzékelhetően jól fogadott a résztvevő 9 cég, akik vagy maguk vagy ügyfeleik számára biztosították a lehetőséget. Az 50 láb körüli hajókra tudatosan nem hívtunk ismert professzionális vitorlázókat. Az volt a célunk, hogy a csapatok minden tagja érezze, aktív részvétele elengedhetetlen a tisztes eredmény eléréséhez. Mint üzleti vállalkozás, nem feledkezhetünk meg támogatóinkról sem. A Porsche Hungária, a Generali és az Uniqua Biztosító Zrt, a Vanessia Kft, Mediterrán Kikötő Kft, a Dunapart Kft, a Tarining 360 Kft nem csak résztvevői, de támogatói is voltak a rendezvénynek, ahogy a Szent Tamás Pincészet, Első Mádi Borház, Sebestyén Tamás pincészet Szekszárd, Kúcs Gyula Pincészete Bóly is kellő muníciót biztosított a kikötői after sail partikhoz. Ezzel a háttérrel be mertük vállalni, hogy a helyszínek nem csupán egy vitorlás verseny kikötőiként tudatosuljanak, hanem a résztvevők igénybe tudják venni az ott fellelhető legmagasabb szintű szolgáltatásokat is. A kedvező visszajelzések arra bátorítanak bennünket, hogy a jövő évi rendezvényt is ebben a szellemben valósítsuk meg. ” 
Az megvan, hogy az agave leveleiben lévő szálakból Hvar szigetén csipkét vernek? Ezt én is csak most tudtam meg, mert hiába jártam többször is a szigeten sosem volt része a programnak egy szakszerű idegenvezetés…
(x)
