Inkább gondolkozzunk higgadtan, tiszta fejjel. Nézzük a tényeket. Minden „változtatásnak” – természetesen, egy kikötő létesítésének is - vannak haszonélvezői, de akadnak kárvallottjai is.

Lássuk először azokat, akiknek valódi hátrányuk származik – származhat – belőle.

• A strandolók. Amennyiben (elsősorban a déli parton) egy meglévő szabad vagy fizetős fürdőhely területén épül a kikötő, kétségtelen, hogy a lubickolás ott megszűnik. Volt, nincs. Gumimatracos, pöttyös labdás, napozós - pancsikolós, gyerekes, kutyás nyaralók ki vannak szorítva, mehetnek máshova. Ahova csak szívüknek kedves – vagy ahol még maradt lehetőségük -. Például, tegyük fel: van egy négy kilométeres egybefüggő partszakasz, ami most szabad strand. A kellős közepére tesped, úgy négyszáz méter szélességben egy lekerített létesítmény, ami ráadásul a parti napozó területbe is belenyúlik, jó két háztömbnyi mélységben. Átjárás nuku. Az összterület ugyan jóformán megmarad, szinte jelentéktelen hányadát veszti el, viszont a hangulatos parti sétány, amely eddig végigvezetett, mostantól – elvesztve funkcióját – kettészakad.

• A szomszédos nyaraló tulajdonosok, kisebb panzióüzemeltetők. Közvetlen lejárásukat a tó partjára elvesztik, bizony nem keveset kell kerülniük, tulajdonképpen pár száz méterrel távolabb kerültek a parttól. De, ez nem minden. Tamkó Sirató Károly „Papírgyár” című csodálatos versének részletei csengenek fülemben: „Hol most madár kapirgál, ott áll majd a…” „…A kéménye füstölög, ezer gépe dübörög…”. Pontosítva: A levezető közút – ami eddig egy csendes utcácskája volt az üdülőtelepnek - gépjármű forgalma jelentősen megnő. És ami talán a legfájóbb, hogy elsősorban a kora tavaszi és a késő őszi napokban, amikor a nyári zsivaj elmúltával, csak a madárcsicsergést meg a szellő suhogását lehetett hallani, mindezt felváltja nehéz teherautók dübörgése, traktorok zakatolása, daru csikorgása, csiszolók visítása, vízborotva sistergése, fűrészelés, kalapálás, kiabálás, ordítozás, ocsmány káromkodás. Persze kora reggeltől késő délutánig. Száz szónak is egy a vége, a kellemetlenségeken felül még az érintett ingatlanok forgalmi értéke is csökkenhet – bár ennek néhol pont az ellenkezőjét tapasztaltam, az „adok – veszek” irodákban folytatott érdeklődéseim során -. Nekem most ennyi jut eszembe a negatívumokról. Tudtok esetleg még valamiről, ami elkerülte a figyelmemet?

Lássuk a haszonélvezőket. Kinek és miért is jó?

• A településnek. Egy valódi, több száz férőhelyes létesítmény, élből ötven munkahelyet jelent. A tényleges személyzeten és a kiszolgáló iparosokon (vitorlavarró, hajójavító… stb.) kívül a vendéglátósok szezonja is meghosszabbodik, ugyanis az éhenkórász hajóst már március elejétől november közepéig kell etetni – itatni. Megéri tehát nyitva tartani, ha nem is teljes kapacitással, de úgy „alaphangon” feltétlenül.

• A nyaralóknak. Szignifikánsan bővülnek a lehetőségek, elsősorban a programok tekintetében. „Valódi” kikötő esetén menetrendszerű hajójárat indulhat, amellyel szebbnél szebb kirándulásokat lehet tenni, mondjuk a túlpartra és vissza, vagy éppen hosszabb – rövidebb sétahajózásra, esetleg alkonyat partira, vagy esti diszkó bulira a holdfényes víz közepén. Ide sorolom még a különböző chartervállalkozások, kisebb – nagyobb vitorlásokkal kapcsolatos ajánlatait. Elfogadható árért, felejthetetlen élményekben lehet részük azoknak, akik nem csak a napozásra és fürdőzésre szorítkoznak.

Meg úgy egyébként is. Az maga egy program, hogy „miért ne sétáljunk le a kikötőbe” – ezt Földváron figyeltem meg -. Mert, ugye az egy jó hely. Lehet nézelődni, fényképezni, beülni valahova, kisétálni a mólóra… stb. És, csak jönnek és jönnek. Biciklivel, gyerekkel, kutyával. Jóformán időjárástól függetlenül, még elő és utószezonban, sőt télen is.

• A horgászoknak. A mólók végéről, déli parton a „marásba”, északin a nyílt vízre, illetve az alacsony és mély víz határára dobhatnak, így mód nyílik a csónakkal nem rendelkező sporttársaknak a mélyvízi halak (süllő, harcsa stb..) horgászatára. Mindez a partra érvényes horgászjegy áráért. Ezen felül, jelentősen megnövekszik a horgászásra alkalmas partszakasz hossza, mivel mindkét mólóról kifelé (nyílt víz felé) lehet dobálni, a közforgalmúról általában befelé is (a mély kikötőmedencébe). Ez például remek „csukázó – süllőző” terület lehet.

Szóljunk pár szót a csónakból „cejgolókról” (déli part). Hullámos víz esetén, a sajkának nem kell átküzdenie magát a hullámtörésen. Sima vízen jut el a marás fölé, közel a horgászhelyéhez. Hirtelen vihar kitörése esetén - ez ugye gyakran előfordul, hogy az utolsó utáni pillanatig kint dekkol valaki észlény - a mélyvízről menekülő csónak hamarabb ér védett vízterületre. Pont az általában legkritikusabb végső száz métereket vészelheti át a mólók védelmében.

Jöjjön egy kényelmi szempont: Mivel zárt helyen van a teknő, nem kell cipelni minden esetben a horgonyokat, evezőket, villanymotort, akkumulátor (amit még helyben tölteni is lehet). Nem fog eltűnni a csónakból, ha rendezetten van elhelyezve és lezárva.

• Az uszonyos vitorlásoknak. Hasonlóan a pecásokhoz, a „gyalázat” kiütése esetén a kishajó hamarabb ér hullámmentesített területre. És ők is az út legnehezebb részét úszhatják meg, hiszen nem kell felhúzott uszonnyal, stabilitásukat vesztve himbálódzni a tajtékokon, hanem a mólók védelmében, sima vízen juthatnak el a helyükre.
  

Az ő számukra is működik a „nem kell kitrógerolni” dolog. Védett, zárt, őrzött helyen állnak. Nem lopják el a felszereléseket, nem sz@rnak a ponyva alá, nem rángatják szét a kormányt… stb. Szükségtelen „csupaszra” leszerelni a hajót a vitorlázás végeztével. Rendezetten, vihar-biztosan (leponyvázva) ott maradhatnak a felszerelések – akár egy hétre, vagy még tovább is -.

• A fürdőzőknek: Nem vágódnak az uszonyos vitorlások (katamaránok) a strandolók közé, különösen nem erős szélben, mivel közvetlenül a mély vízre futnak ki. Nem kell osztozniuk a területen, nem veszélyezteti testi épségüket száguldó katamarán, vagy svert nélkül sodródó jolle.

Kevésbé kell tartaniuk a beszakadt etetőkosaraktól, horgoktól, ugyanis a horgászok nagy része, a jobb fogás reményében nem az alacsony vizű fürdőző területre fog dobálni, hanem a mólókon gyűlik össze.

• Tőkesúlyos vitorlásoknak. Na, ezt aztán mi tudjuk csak igazán. Hosszú oldalakon taglalhatnám. Az otthonunk, a hazánk, túráink alkalmával pedig a menedékünk. Egyszóval: a mindenünk. Létünk függ tőle.

Lehet ezt csűrni, csavarni, érvelni mellette és ellene, puhára rágni a gumicsontot. Ahol van kikötő, minden van! Verseny, oktatás, sétahajókázás, közösség, kirándulás, túrázás, élet. Ahol nincs, ott halott a tó is, meg a part is.

A hajósok számára nem marad más, mint egy túlméretezett pocsolya!

Merlin