A várható időjárás. Ami nagy általánosságban elmondható: Április második fele és a május jó szokott lenni. Viharok, frontok nincsenek, élénkecske szelek viszont igen. Szép nagy távolságokat lehet haladni, a napok is egyre hosszabbak.

Tapasztalatom szerint ideális túraidő. Ez még elmondható a júniusról is, ugyanis az utóbbi években a Medárd mintha hátrébb csúszott volna. A július, különösen a második fele sok vihart rejt. Még a helyi tényezők által gerjesztett zivatarok is már a délelőtt folyamán, a semmiből (tiszta kék ég, sehol egy felhő), pillanatok alatt feltornyosulnak, majd heves kifúvó széllel kicsattannak.

Késő délutánra nyomuk sem marad, sajnos még szél formájában sem. Aztán gyakori, hogy valami ciklon sodródik fölénk, illetve hidegfront halad át a Balaton térségén. Ezekből lehet a háromnapos hetven–nyolcvanas bőgő (északias irányokból), ami általában nagyobb nem lesz, inkább szépen lassan, de folyamatosan csökken. Jól felkészített, viharos szélre alkalmas hajóval nagyokat lehet repeszteni, különösen az északi part mellett, a sima vízen. A magam részéről elvagyok vele, a déli parti kikötőket viszont ez esetben hanyagolom. Augusztusra azután kicsit megnyugszik a légkör. A lokális zivatarok lassabban képződnek, kisebbek, és délután vagy estefelé aktivizálódnak. Sokszor éjszaka is tartanak. Az általuk keltett szeleket kivéve, a légmozgás gyakran a „gerlefing” nagysága felé tendál – bocs a hasonlatért -.

Célszerű rövidebb napi hajózási szakaszokkal számolni. Ebben az időszakban van lehetőség olyan igazi, tó közepén fürdős, mentőpatkóban húzkodós, napozós, dagonyázós túrákra. Az tény, hogy a vánszorgásból adódóan, kevesebb idő jut a parti programokra. Sebaj, ne sajnáljuk, máskor lesz abban is részünk. És ki a pék akar harmincöt fokban hegyet mászni! Majd huszadika körül megjön a „nagy söprű” (azért hívom így, mert hazasöpri a nyaralók tömegeit). Lehűlést hoz – melyet a vízhőmérséklet is követ -, viszont a frontbetörést követő két–három napban annyi szél marad, hogy sose fogy el. Méghozzá stabil, általában északnyugatias, és egyre csökkenő. Megint lehet száguldozni annak veszélye nélkül, hogy valami fékezhetetlen százhúszas reánk csapna. Meg elázni sem fogunk.

Szeptember és október a sétagalopp ideje. Enyhe „kisasszonyszél” lavírozás, az egyik folttól a másikig. Türelem és türelem, majd csak odaérünk. Bár egyre kevésbé érünk rá, mivel a napok csak rövidülnek, hirtelen sötétedik, akkor aztán cudar hideg lesz. Persze nem ritka, hogy fogja magát és „besajtul” az idő. Szürke felhők, szemerkélő paraszt-áztató, nulla szél. És egy hétig tart. Brrrr, útálom. Aztán csak elmegy a fenébe.

Az eddig leírtak igen tág határok között hordoznak igazságot, kiindulásnak viszont szerintem nem rossz. A lényeg, hogy – ha megtehetjük – alapvetően olyan időpontot válasszunk, amikor legalább „nem kizárt”, hogy az óhajaink szerinti körülmények lehetnek. Ami viszont az indulás előtt válik aktuálissá, az a rövid távú meteorológiai előrejelzés. Én mindig több szolgáltatót figyelek – előfordul, hogy száznyolcvan fokos eltérés mutatkozik a prognózisok között, ez számomra a tanácstalanságot jelenti, azaz fogalmuk sincs milyen idő köszönt ránk.

Az alábbiakat szoktam böngészni:

Számomra van még egy ökölszabály e témában: itt, a Kárpát-medencében, általában két nap az, ami nagy biztonsággal előjelezhető, a hosszabb táv csak akkor, ha ciklon nincs a közelünkben, frontbetörés nem várható, és tartós leszálló légmozgás alakult ki. Erről ennyit, ugorjunk.

Mit tud a lovunk? Azaz, mire alkalmas az a vitorlás, amivel útra kerekedünk. Nagy kérdés. Sajátunkat ugye ismerjük. Biztos? Jó, fogadjuk el – átnéztük, átnézettük, álló és mozgó kötélzet ellenőrizve rendben, motor tuti, vitorlák tökéletesek… stb. -. Nézzük azt, amit kibéreltünk. Mentünk már ilyennel? Ha igen, az könnyebbség. Ha nem, alaposan tanulmányozzuk át a típus jellemzőit. Általában sok szépet írnak. Az alapadatoknak is szerepelnie kell (kellene): hajótest külső mérete, vásznak nagysága, tőkesúly adatai, merülés, motor teljesítménye. Mekkora szélsebességig javasolt a használata. Mindezekkel már a tervezésnél legyünk tisztában.

Mire predesztinál a saját tudásunk? Azaz, adott esetben mi az, amit bevállalhatunk. Talán ez a leginkább „feketeleves”. Rengeteg összetevője van. Mekkora a gyakorlatunk, tapasztalatunk, milyen viharokat éltünk már át, kötöttünk–e ki süvítő oldalszélben farcölöpre… stb. És még hatalmas csapdák is ármánykodnak. Csak a példa kedvéért: Sudár Regattával, láttunk már tüzet–vizet. Tomboló oldalbőgőben álltunk be nem egyszer Badacsonyba a vendéghelyek egyikére, gond nélkül. Ez távolról sem jelenti azt, hogy ha mondjuk egy Bavaria 34 –es teknővel kerülünk ugyanebbe a helyzetbe, azon is úrrá tudunk lenni. Mert míg az előbbi besétál oda, ahova mi akarjuk, az utóbbi sodródik oda, ahová a szél nyomja, a hatalmas víz feletti oldalfelületei miatt. Ráadásul még rendes tőkesúlya sincs. Jó tehát, ha ezzel is szembenézünk, már most.

Az útitársaink. Kik is lesznek velünk? Ők mit tudnak, mennyire hadra foghatóak?  Milyen határok között „érzik jól” magukat, mi az, amit még esetleg elviselnek, van–e olyan, amit nem. Csak mi leszünk, vagy más hajó (hajók) is. Őket mennyire ismerjük? Nem taglalom tovább a témakört. Talán ez a három dolog a legfontosabb (persze a nagyvonalú időjárás paraméterek figyelembe vételével), ami alapvetően ki kell, hogy rajzolja túránk lehetséges útvonalait.

Következzenek a programszervezési témák. Tüstént kezdjünk el tájékozódni. Elsősorban olyan irányban, hogy mikor, hova ne menjünk. Miért is? Mert valami éppen akkor van ott. Például http://www.bahartregatta.hu/ . Hacsak nem vagyunk résztvevők, ne lábatlankodjunk közöttük. Nekünk se jó, nekik se. Vagy mondjuk Badacsonyba, augusztus 19–én. Akkor van ugyanis a „Fényvarázs” nevű esti hajós parádé, ahova temérdek vitorlás érkezik, már az azt megelőző napon (napokban), tehát dugig a kikötő, nem lesz szabad hely. Meg semmilyen kikötési lehetőség sem. Ezt most három oldalon sorolhatnám, de úgy érzem haszontalanul. Lényeg, hogy előre vadásszuk be (derítsük fel) ezeket a helyszíneket, tudjunk róla, és a tervezés során kezeljük okosan.

Jöhetnek a pozitívumok. Keressük azokat az eseményeket, melyek pont akkor és arrafelé lesznek, amerre esélyes, hogy járunk. Gyűjtsünk össze bármit: Bornapok, kirakodóvásár, felvonulás, kiállítás, koncert, színi előadás, várjátékok, meg mifene akármi. És a túrázó társaink igénye szerint célozzuk meg a kiválasztottakat. Ne feledkezzünk meg az olyan baromságokról – bocs – sem, hogy amennyiben hölgyek is vannak (miért ne lennének) velünk, és hosszabb a túra, a harmadik–negyedik nap környékén mindenképpen ráérik valamelyikre a „fodrászhoz mehetnék”, meg a „ruhabolt turkálhatnék”, vagy valami hasonló. Feltétlenül hagyjunk rá időt, már az alap koncepcióban (ellenkező esetben, Dante poklának kínjai csak hitvány amatőr utánzatok lehetnek mindazokhoz képest, melyek a nyakunkba zúdulhatnak).  És még az is lehet, hogy szuperül bejönnek ezek a marhaságok.

Lassan ki is merítettük nyári kirándulásunk előzetes tervezésének főbb szempontjait. Hozzáfoghatunk az útvonal meghatározásához. Mi mindig legalább három variációt készítünk, úgymint „A”, „B” és „C” terv. Értelemszerűen az időjárás függvényében (a „C” valójában a „katasztrofálisan sz@rt” feltételezi). Akkor hát rajta! Kovácsoljuk a terveket, dolgozzunk rajtuk a teljesség igényével, szépen, írásban, igényesen megszerkesztve, csatolt anyagokkal tűzdelten rögzítsük. Higgyétek el, megéri, hasznos lesz!

És most jön a „slussz poén”. Az eddig, általam összehordottak totális cáfolata. Az elmúlt évek során jó néhányszor megesett, hogy „tudományosilag kiagyalgott, kimunkált és pontosított” másfél hetünk tökéletesen lezajlott, minden programpont teljesült, az idő ideális volt, mindenki szuper jól érezte magát. És valójában egy eseménytelen, sima, „dög unalom” volt az egész, mintha valamilyen félresikerült, befizetett társasutazáson vettünk volna részt. Két hét múltán elfelejtettük az egészet, nem maradt meg belőle semmi.

Viszont megtörtént, hogy egy szép napon, a „hivatalban”, hirtelen „tele lett a tö… (majd meg mondtam mim) mindennel. Kiordítottam három nap szabit (hozzá jött még egy három napos ünnep). Fogtam magamat, egy dobozos sörrel kezemben felpattantam a vonatra, irány Földvár. Telefon a családom többi tagjának, a helyzet vázolásával. Csodák csodája, mindkét fiam és nejem is szabaddá tudta tenni magát, úgyhogy estére csatlakoztak. Bevágtuk magunkat a teknőbe. Egész éjjel zuhogott és süvített a bőgő, meg cudar hideg volt.

 A meteorológia annyi ciklont meg frontot prognosztizált, hogy remény nem volt semmiféle javulásra. Reggel persze ragyogó napfényre ébredtünk. Óne terv, kifutottunk. Na, akkor hova is menjünk? Nézzük: Hol nincs bedeszkázva a víz, merről fúj a szél, hol van nyitva a kocsma! Nem ragozom tovább. Végig viháncoltuk az egészet, mint négy vásott kölyök! Életem egyik legszebb, legboldogabb, valamint legemlékezetesebb hete következett, tele élményekkel, kalandokkal. A legjobb túráim egyike volt! Azóta sem felejtettük el, gyakran emlegetjük.

Szóval ennyit érne az okoskodás? Ki–ki döntse el maga! Uff, én beszéltem!

2018. március 11.

                                                        Merlin!