Mi lehet a gond?

Talán az, hogy a Kalóz kicsi?

- Valóban. Az 5 méteres hajóhossz majd fél méterrel elmarad a B18-as vagy akár a Flaar 18-as hosszától. Ha tényleg ennyire számít a méret....

Talán túl lassú?

- Ha így lenne miért van az, hogy 110-es előnyszáma alapján a YS III. leggyorsabb hajójaként van nyilvántartva?

Nem ülnek benne 3-an?

Először is ülhetnének, (mert elvileg mint túrahajó 3 személyes) de minek? Ez a 3 fős limit talán abból az időből származik, amikor a Star sorra nyerte a versenyeket és kellett valami ürügy, hogy kizárhassák. A négykezes túraversenyeken igen komoly hajókkal elbír két gyakorlott vitorlázó, az egykezesekről nem is beszélve.

Nem elég stabil?

A Kalóz híresen stabil, korszerű versenyhajói könnyedén visszaállíthatóak, szemben a versenykiírások által simán elfogadott 15 m2-nél nagyobb vitorlázatfelületű uszonyos hajókkal. Mert hogy a többségüket önerőből egyáltalán nem lehet visszaállítani.

Nyilván egy Kékszalag hosszúságú éjszakába nyúló versenyen egy kétszemélyes jolléval kiséret nélkül elindulni túl kockázatos, de mindenhol, ahol a YS III.-ba sorolt hajók nevezhetnek, ott helye lenne a Kalózoknak is. Mielőtt bárki megvádolna, hogy rögeszmésen próbálom a pusztulásra ítélt jollevitorlázást feléleszteni a Balatonon, az olvassa el Berecz Zsombor világbajnokunk a 24.hu-n megjelent lesújtó véleményét a magyar vitorlázó közösség szakmai tudásának állapotáról.

“Jól mutat az 5-6 ezer igazolt magyar vitorlázó, de jelentős részük csak a Kékszalagon indul. Aki effektív aktív, éves szinten több versenyen is rajtvonalhoz áll, az nem több, mint 4-500 fő. Ennek a tizede tud valóban vitorlázni. A vitorlázás eggyel bonyolultabb annál, mint hogy elindulsz a rajtkőről, rajtvonalról és végigúszod vagy végigevezed a távot…. A kikötők ugyanis nem vitorlássportolókkal telnek meg. A Balatonon jobb esetben turizmusról, szórakozásról beszélhetünk. Ők nem látják, nem ismerik, nem érzékelik a sportvitorlázás apró részleteit. El sem jutnak odáig, hogy megértsék, hogyan megy körbe az ember egy pályán. De érthető okokból nem is feltétlenül kíváncsiak rá. Mert a szimpla hétvégi kicsúszáshoz, ahhoz, hogy jól érezd magad a vízen, nincs szükség nagyobb tudásra, mint hogy biztonságosan elmenj A-ból B-be. Érzésem szerint a balatoni kikötőkben kicsit több egó szorult az emberekbe a kelleténél. Az a szűk réteg, amely velük szemben a sportvitorlázásba nőtt bele, próbál tenni érte – feltéve, ha hagyják –, de soha nem lesz olyan tehetős, hogy bármilyen nagy dolgot, reformot véghezvigyen a hazai vitorlázásban”

 

Meggyőződésem, hogy a Zsombi által megfogalmazott gondolatok szorosan illeszkednek ahhoz a képhez melyet a dinghy vitorlázás ellehetetlenülése és egy új eltorzult tudású vitorlázó közösség kialakulása jellemez. Amíg a nagyvilágban a vitorlázás szakmai alapjait a többség gyermekkorban jollékon hajózva szerzi meg, addig Magyarországon felnőttként kezd el vitorlázni és válik egy kikötői közösség büszke tagjává. Nyilván az lenne a normális, ha a gyerekek ugyanabban a kikötőben addig jollézgatnának, amíg be nem nőnek a nagyhajóba, de erre csak szervezett keretek között van lehetőség, az egyéni tanulásra, gyakorlásra gyakorlatilag nincs mód.

Tételezzük fel, hogy egy vitorlázást szerető, hajóját valamelyik kikötőben tartó család azt szeretné, ha a gyerekek koruknak, méretüknek megfelelő jolléban tölthessék a napot. Ehhez nem is kellene más, mint egy sólya, parti tárolás lehetősége a közelben, és egy mentőmotoros, a biztonság kedvéért. Na már a sólyán elbukik a projekt, mert azokat -tisztelet a kivétenek - már régen elbontották. Kellett a hely a jól fizető bödönhajóknak. Az sem ártana, ha a kikötővezetők képzett vitorlázók lennének és nem elsősorban karbantartók. Amiről beszélek az nem a közkedvelt vitorlás táborok intézménye. A gyerekeknek nem a táborok rövid turnusaiban kellene megszeretnie a vitorlázást, hanem a kikötőkben a szüleik hajójának közelében az egész nyarat kéne kishajóban tölteniük. Így van ez más országokban és így volt ez nálunk is amíg a jogalkotók ki nem találták, hogy a törvény szigorával kell megakadályozni, hogy a Balatonon értelmesen és szabadon lehessen vitorlázni. Mert annak aztán semmi értelme nincs, hogy a kishajókat egy szűk parti sávba kényszerítsék vagy erősebb szelekben ki se engedjék. Szívesen beültetnék egy ilyen gyámkodó jogalkotót egy Kalózba, hogy I-es fokozatú viharjelzés hatálya alatt mondjuk egy 4-5Bft-os az uralkodó É-ÉNY szélben az Északi part mentén az 500 méteres sávon belül vitorlázgasson. 

Meggyőződésem, hogy tőkesúlyos hajókban nem igazán lehet megtanulni vitorlázni, mégis az oktatás és a vizsgáztatás is ilyen hajókon folyik. Ahhoz, hogy megváltozzon a vitorlázó közösség szakmai tudásszintje, ahhoz elengedhetetlen a kishajós vitorlázás feltételeinek újbóli megteremtése, a törvényi szabályozás mielőbbi felülvizsgálata, harmonizálása a nemzetközi gyakorlattal.

Szeretném idézni a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetőjét Bagyó Sándort, aki több alkalommal is kifejtette, hogy mennyire fontos a hajózók képzése, felkészítése és ebbe szerinte az egyéni tapasztalatszerzés döntő fontosságú. A Balaton szerinte egyáltalán nem olyan veszélyes, mint az a köztudatba beégett. Sekély vize, homokos fövenye a bajbakerültek számára is kezelhető kockázat. Mindehez elengedhetetlen a szigorú mentőmellényhasználat és a vészhelyzeti kommunikáció feltételeinek megléte. A szabad hajózás indokolatlan korlátozása végső soron gátja a biztonságos tudás megszerzésének.

Nemrégiben alkalmam volt találkozni Petros Michelidakis úrral a világ legnagyobb hajózási kiállításának, a boot Düsseldorf-nak igazgatójával. Beszélgetésünk során rákérdeztem, hogy Németországban mennyire tekintik fontosnak a vitorlázást és ezen belül a kishajózást, a kishajós oktatást. 

„Már több fórumon elmondtam, hogy nálunk a vitorlázás a vízi sportok lelke! A vitorlázással vette kezdetét a mozgás a vizeken: a vitorlás hajók első ábrázolása egy Luxorban talált egyiptomi rajz időszámításunk előtt 5000-ből!

A vitorlázás napjainkban is töretlenül kedvelt és éppen ezért nő a vitorlásokat kínáló kiállítók száma is a boot-on. 2020-tól kezdődően már három csarnokot szentelünk a vitorlázásnak. Ennek a változatos színes világnak legszebb hajóit mutatjuk be a látogatóknak. Mindezt a vitorlázás neves és világszerte ismert nagyjainak fellépésével fűszerezve: ott lesz Sir Robin Knox-Johnston, de az ifjú vadak közül Laura Dekker is a fiatalokat megszólító új vitorlázó projektjével. A vitorlázó csarnokok ezért hűen tükrözik a vitorlázás pezsgő és érzelemdús világát. Kifejezetten örülök annak, hogy életre hívtuk a 15. csarnokban bemutatkozó „Start Sailing“ akciót, amelynek keretében a kezdők és érdeklődők meríthetnek a szakértők tudásából. A program keretében nem csak a versenyző fiatalok képzése áll a középpontban, hanem azt szeretnénk, ha a vitorlázás széles tömegek számára is elérhetővé válna. Ami a jolle vitorlázást illeti talán nincs is olyan tava az országnak ahol ne lenne pezsgő vitorlás élet, mely jellemzően sólyázható kishajókra épül.

 

éptalálat a következőre: „petros michelidakis boot”

Álmodtam egy jót! Egy nagy kerek asztalnál ott ül egy csomó ember.  A balatoni önkormányzatok képviselői, akik szeretnének a településükön közösségi sólyateret kialakítani és ehhez kérnek támogatást. Építészek akik elkészítenék egy bárhol telepíthető, biztonságos, jégálló és csúszásmentes sólya terveit. Jogászok akik, elvégeznék a törvényelőkészítő munkát, annak érdekében, hogy a viharjelzés az legyen amire való: egy jelzés, ami alapján a hajósok felelős döntést hoznának arról, hogy mi az amire hajójuk és önmaguk képesek. Parlamenti képviselők akik meg is szavazzák az előterjesztett módosítást.

A Magyar Vitorlás Szövetség vezetői, akik koordináló szerepet vállalnak annak érdekében, hogy a tó adottságainak megfelelő vitorlás élet bontakozhasson ki a versenyrendszertől független hajósok igényeinek megfelelően. De ott vannak a Magyar Turisztikai Ügynökség emberei, akik már pontosan értik, hogy a tervezett változások milyen mértékben segítik a belföldi vitorlás turizmus fejlődését, és látják, hogy erre a tóra érdemes idecsábítani a külföld tréleres hajósait is. Végül nem maradhatnak ki a politikusok sem akik örömmel integrálják érvrendszerükbe a kisemberek által elérhető hajózás lehetőségét, feledtetve a yachtozáshoz tapadt nyomasztó társadalmi elutasítást.

Aztán felébredtem.

Szerintetek jövőre a Kalóz indulhat a Fehér Szalagon?


Fotó:

Image by Iva Balk from Pixabay

Image by Zoltán Kiss from Pixabay