Március „idusa” környékén figyeltem fel arra, hogy Zamárdi partjai előtt, pontosabban a Szántód felé eső, Harcsa utcai kiskikötővel egyvonalban, úgy ezerötszáz méter távolságban, napokon keresztül megjelenik egy uszály, ahonnan markolóval, nagy dübörgéssel és csobogással, köveket raknak a Balatonba. Mi a fene? Nosza, ennek utánajárok. Körbeszimatoltam az interneten: Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Országos Vízügyi Főigazgatóság, https://balatonregion.hu/… stb. Végül ráleltem a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. oldalára, ahol sok érdekes információra leltem. De erről majd később. Most repüljünk vissza az időben, úgy negyven évet.

Egy akkori, nagyon kedves barátommal jártunk „rapsickodni” – különösen a horgásztilalom idején – egy evezős csónakkal, a képen megjelölt területre. GPS még nem volt, tehát háromszögeléssel tájoltuk be magunkat oda, a kikötő elé, a maráson túlra. Ugyanis az évekkel azelőtt végzett parttöltés során, a kőszállító uszályokat ott takarították oly formában, hogy a törmeléket a vízbe söpörték. Na, ezt az „akadót” vették birtokba a süllők, elsősorban tavasszal az ívási idejükben. Innen raboltuk a bőséges zsákmányt (fúj, de rondák voltunk – szerencsére mára jogilag elévült bűncselekményünk, ami akkoriban, csupán szabálysértésnek minősült –). Nem is ez a lényeg, inkább az, hogy ott bizony jelentős süllő szaporulat képződött, évről évre. A homok pedig lassan elfedte a kövecses tófeneket. Most viszont lehetőség nyílt rá (lett pénz), hogy ezt, és még jó pár hasonlót (például a félsziget mellett) „helyreállítsák”. Köveket szórnak a fenékre, egyenletesen „elterítve”, lehessen hova az ikrákat „ragasztani”. Úgy érzem, nem szükséges ecseteljem, mennyire fontos dolog, hogy eme nagy nemzeti értékünk (Balatoni fogassüllő) ne csupán telepítéssel, hanem ismét természetes szaporulattal legyen jelen abban a környezetben, ahol, ha valaki, akkor ő az, kinek joga van őshonosnak lennie. Ilyen egyszerű! 

Az viszont koránt sem, hogy mi módon kiviteleznek egy ilyen horderejű beruházást. Hamar ébredtek az ilyenkor szokásos kérdések, úgymint: „Végeztek-e, végeztettek-e számításokat arról, hogy a Balaton medrének egy ilyen jelentős átalakítása hogyan befolyásolja a víz, illetve az iszap áramlását az érintett területen, és ez milyen kihatással lehet a térségben lévő strandokra?„ A BVK válaszai sem késlekedtek: „A biodiverzitást növelő beavatkozás áramlási holttérben, a mederfenéken történik, hatása a számítási hibahatár alatt van”. No, igen. Ez kétségtelen, fogadjuk el. Felmerül viszont az is, hogy ezek a „zátonyok” vízi úton (alatt) létesülnek. A félsziget mellett, alig kétméteres mélységben. Ez bizony, egy nagyobb tőkesúlyos vitorlás számára, kétségkívül határeset. Igaz, elég közel a parthoz, viszont pont abban a vonalban, ahol enyhe délies szélben, a horgászok zavarása nélkül, hangtalanul szoktunk „csúszni” Sajkod felé, betávcsövezve az öblökbe, kócsag vagy szürke gém intimitásokat lesni, valamint a strand büféjében finomságokat enni – inni. Tehát nem ártana szép sárga bójákkal kijelölni. Mindenesetre, mi ezen túl jó nagy ívben kerüljük e területet!

Zamárdi előtt merőben más a helyzet, ugyanis „majd a Balaton közepén” épül egy közel kétezer négyzetméter területű zátony úgy ezerötszáz köbméter kőből. Ott a víz mélysége nem több mint két és fél, három méter (hiszen beljebb esik a marásnál, ahol négy – öt méter is lehet). És igencsak járnak arra vitorlások, pláne a szabadstrandon folyó remek és illusztris fesztiválok idején – hallgatni azt a „szférák zenéjét idéző, andalító muzsikát, ami a bülbüldalos, huri csókos paradicsomban hallható –, tehát különösen indokolt a körülbójázása. Azért ezt is jól véssük emlékezetünkbe! Más dolgunk ezzel az akadó üggyel nincsen. Akit részletesen érdekel a téma, kattintson a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. oldalán található dokumentumra http://www.balatonihal.hu/Hirek/Tajekoztato-akadok-epiteserol-a-Balatonon.

Viszont valami azért borzolja a kedélyemet. A fent taglalt munkálatokkal kapcsolatban, a Budapest Főváros Kormányhivatal – többek között –, az alábbi tájékoztatásokat adta: Kivitelező a Balatoni Hajózási Zrt. A MOHOSZ a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. - vel konzorciumban nyert támogatást a projektre, tehát ők a megrendelők. Mivel rendszeres és folyamatos kőberakásra az alsóőrsi kikötő nem alkalmas, ugyanakkor máshol nincs lehetőség a kő beszállítására, ezért a sikeres rehabilitáció érdekében a Balatoni Vízügyi Kirendeltség meghatározott feltételekkel egyszeri berakodásra adott ki engedélyt.  Hol rejtezik az ördög? Ne essék félreértés, én is vallom, hogy a biodiverzitás növelése, ívó helyek rehabilitációja a lehető legfontosabb. Viszont bevallom, „megfertezi lelkemet” a negyedik „főbűn”, pontosabban az irigység (invidia). Ugyanis ha azért, hogy a süllők nyugodtan tudjanak „dörzsölődni”, lehet követ rakodni, akkor azért, hogy a vitorlázók Balatonszemesen, a vendéghelyen, nyugatias szélben – kedvük szottyantával – ugyanezt (hullámmentes vízen) megtegyék, illetve hánykolódás – rángatódzás nélkül aludjanak, miért nem lehet még pár uszályt teletömni, és a keleti mólót azzal a nyomorult negyven méterrel meghosszabbítani?!  (A mellékelt képen látható, hogy mennyire nyitott.) Nem fogja fel elmém, szeretett szolgáltatónk késlekedését! Másnak megcsináljuk, magunknak meg nem. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem értem. Pláne ilyen kikötőhely ínséges időkben. Lehetne még vagy harminc bérelhető placcot nyerni, a fejlesztés oldalvizén. 

Nézzünk más témát. Mi az, aminek örülhetünk? Legyünk optimisták! Hiszen itt a tavasz a nyakunkon. Mehetünk a vízre! Valóban? Az ördög tudja. Rezeg a léc kikötőink nyitásának ügyében. A versenyszezon kezdetének már annyi. Viszont a BHZRT mai napon, fontos hírlevelet tett közzé, melynek lényegét az alábbiakban olvashatjuk:

2020. március 23 napján ismert információink alapján a vitorláskikötőink 2020. március 30-án (hétfő) megnyitnak. Amennyiben időközben bármilyen központi, kormányzati intézkedés ezzel ellentétes helyzetet eredményezne, akkor haladéktalanul tájékoztatjuk Tisztelt Bérlőinket! Bár a szolgáltatást egyelőre – fokozott biztonsági intézkedések mellett – biztosítjuk, felhívjuk a figyelmét, hogy a megbetegedés megelőzésének leghatékonyabb módja, hogy aki teheti, otthon marad!

A koronavírus járvány miatt kialakult egészségügyi helyzetre való tekintettel az Ön, valamint kollégáink egészségének védelme érdekében kérjük, hogy amennyiben a kikötő látogatása mellett dönt, a vitorláskikötőink területén az alábbi szabályokat mindenképpen tartsa be:

Tájékoztató a daruzási szolgáltatásunkról:

A kikötők nyitásával szinte egy időben megkezdjük a parton lévő kishajók vízre daruzását is a korábbi évek gyakorlata alapján. A daruzási szolgáltatás részletezése előtt szeretnénk néhány információt adni a bedaruzás és a kikötőhelyek átvételének feltételeiről.

A daruzási munkák megkezdése előtt kikötőmester kollégáink ellenőrzik, hogy a kikötőhely bérleti szerződés aláírva visszaküldésre került Társaságunk részére és a bérleti díj megfizetése maradéktalanul megtörtént. Amennyiben ezek nem teljesültek, a daruzást nem fogják elvégezni, a hajót nem tehetik vízre. Amennyiben a bedaruzás, illetve a hajó vízre tétele nem Társaságunk által történik, a kikötőhelyre történő érkezéskor a fent írt ellenőrzést kollégáink szintén elvégzik, és amennyiben hiányosságot tapasztalnak, az érintett bérlő értesítése mellett Társaságunk napidíjat számít fel.

A kikötőhelyek átvételével egy időben kikötőmestereinktől átvehető a 2020. évre érvényes kikötői háromszög és parkoló matrica, illetve az internet szolgáltatás igénybevételéhez szükséges kódot tartalmazó WIFI kártya. Ezúton is felhívjuk a figyelmét, hogy az ÁSZF 23. pontjában foglaltak értelmében a hajó vízre kerülésekor a bérlő köteles a kikötői háromszög matricát az árbocon, partról is jól látható helyre felragasztani.

 

Az alábbi táblázat tartalmazza a kikötőnként előre meghatározott daruzási napokat:

 

  Az elkövetkező napokban figyeljük árgus szemekkel a BHZRT központi elérhetőségét, ugyanis a https://balatonihajozas.hu/vitorlazoknak_berloknek/informaciok_berloknek oldalon kapjuk a legfrissebb információkat. Erről tehát ennyit tudtam összevadászni. 

 Hogy mindezeket megtudtuk, hát mit mondjak. Hallottam már jobb híreket is. Fenntartásaim bőven akadnak. 

Keressünk más „örülni valót”. Mondjuk, örvendezzünk annak, hogy ma van (március huszonkettő) a Víz Világnapja! De vajon megtettünk e mindent tisztaságának megóvására? Remélem, hogy igen.

Viszont csendes estéken már hallani itt – ott a távoli brekegést. Miféle kétéltűek ébrednek először? A közeli lomberdőkben, parkokban márciusban térnek magukhoz elsőként az erdei békák (Rana dalmatina). A felül világosabb barna, alul piszkosfehér állatok teljesen beleolvadnak a környezetükbe, legtöbbször csak akkor vesszük észre őket, amikor nagyot ugorva menekülnek. A párzásukra ezekben a napokban kerül sor. A nőstények nagyobb „kiöntésekben”, csendes tószegély öblökben rakják le kilencszáz – ezer petéjüket. A lárvák kikelés után a vízben fejlődnek, kopoltyúval lélegeznek. Csak a nyár második felében alakulnak át tüdős lényekké. Ekkor elhagyják eddigi lételemüket és szétszélednek erdőn – mezőn, hogy folyamatos, messze hangzó kri-kri-kri reszelésükkel szórakoztassanak el bennünket. Szóval ők már elkezdték. Hiszen akárhogy is, akármint is, de elmúlt a tél.

A március már igazi, tavaszi hónap, amikor többnyire valódi kirándulóidő, dél felől libbenő kellemesen simogató szellő, és friss levegő, ragyogó napsütés várja a túrázni indulókat. Bár néha előfordul, hogy hirtelen támadt hózivatar, vagy hideg záporeső zúdul a tájra, ám a fehéren csillogó nedves pihék mögött ott mosolyog a tél felett mindig diadalmaskodó, madárdallal érkező tavasz!

2020. március 22.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!