Kezdem azzal: Nagyon – nagyon szépen köszönöm, hogy oly jelentős számban megtiszteltetek bennünket „asztalunknál”, megosztottátok velünk észrevételeiteket, élményeiteket, gondolataitokat. Elénk tártátok ötleteiteket, javaslataitokat. Ennek köszönhetően, eme esszét tulajdonképpen Ti írjátok. Legalábbis azt igyekszem rögzíteni, amit tőletek hallottam, illetve probléma gyanánt jeleztetek, továbbá javasoltátok a „világba való szétkiabálását”.
Elöljáróban pár cucc, amelyen nekem akadt meg a szemem. A „nagy totál” számomra azt mutatta, hogy igen kevés az égnek meredező árboc. Híre – hamva sincs valódi túra vitorlásoknak. Még az igazán Balatonra való Scholtz 8.8 Weekender - Style Jacht sem került bemutatásra. Vajon miért e szomorú űr? Nincs vásárlóerő, kereslet? Online zajlanak a megrendelések? Nem tudják hol kikötni, tárolni? – Erről később szólunk –.
Vitorlás hajók azért akadtak. Elsősorban apró, sportolásra, tanulásra való, csónak kategóriájú darabok. Szép látványt nyújtott a fehér vásznak tömege. Itt említem meg, hogy idei Díszvendégünk a Tisza-tó volt. Elsősorban ezen a vízen látják szívesen, hovatovább szeretettel várják ezeket a jószágokat. Például Sarudon bőven rendelkezésre áll kikötőhely, illetve tárolási lehetőség, parti infrastruktúra, enni – inni is adnak a közelben. Persze másutt is hasonló adottságokkal büszkélkedhetnek. Érdemes lehet elgondolkodni rajta, amennyiben „más vízterületről” kiszorulva, egyéb lehetőségek után kényszerülünk nézni. Sajnos, a fővárostól jóval távolabb fekszik a Balatonnál. Viszont annyival „barátságosabb” hely is – most már –.
Pár lépéssel odébb egy valódi ékszert pillantok meg. Ez aztán a különlegesség. Gyönyörű! Nem más, mint egy mostani, korszerű technikával és segédanyagokkal, pontosan megépített binnenjolle 22. Már ezért a látványért érdemes volt idejönni. Részletekért keressétek a klasszikushajok.hu oldalt.
Következzenek a gépi meghajtású tekenők. Az illendőség úgy diktálja, hogy először az Újdonság Pályázat 1. helyezés, továbbá az Újdonság Pályázat LEGJOBB HAZAI FEJLESZTÉS cím birtokosáról szóljunk. Ez pedig a WIA ELECTRIC YACHTS. Mi tagadás, vitorlázó szememnek meglehetősen idegen képet mutatnak ezek a hajók. Hovatovább, külső látványuk nem nyeri meg a tetszésemet, sőt… Viszont a belső kiképzésük és kényelmük irigylésre méltó. A tényleges menettulajdonságaik is elfogadhatóak. Kétségtelen, hogy a velük való hajózás nem a rohanásról szól, kedvező szélben egy „valódi” vitorlás is gyorsabb. Ezzel együtt el kell ismerjük, hogy átlagos „túra tempójuk” szinte megegyezik mienkkel. És nem függenek a légmozgástól, valamint annak irányától. Többségük még jobban imád túrázni - kirándulni, mint mi. Vezetésük pedig lényegesen egyszerűbb a szelek szárnyán portyázó eszközöknél. Fenemód drágák, viszont kereslet van irántuk. Övék a jövő? Lehet. Mindenesetre számítani kell arra, hogy egyre többen lesznek. Azért remélhetőleg mi is ott maradunk. És segítsük egymást, hiszen vágyaink, igényeink, kedvteléseink, bánataink és keserveink pontosan ugyanazok. Írjunk történelmet! Szervezzünk közös túrát? A magam részéről állok elébe!
Következzék a száguldás. Valódi sikló motorcsónakok elektromos meghajtással. Feltöltöttségük (ésszerű csapatással) úgy másfél órát bír. Ez már nem semmi. Több gyártó is megjelent, csak a példa kedvéért nézzük az eKraft 200 Le teljesítményű ladikját. Kapacitás 72 kWh Li-ion. Hosszúsága 7,3 m, szélessége 2,55 m. Hét + egy személy szállítható benne. Konkurálunk a benzinmotorral? Alighanem.
A „hagyományosak” közül a Füke Yacht standjára lettem figyelmes. Ők is itt vannak velünk a kezdetektől. Most, hogy Rick Csaba meg a Maritime Hajósbolt elmaradt – amit tiszta szívemből sajnálok –, szinte az egyedüliek. Számunkra érdekes lehet, ha valakinek segéd külső motorra van szüksége vitorlására, és ragaszkodik a benzineshez, egész jó áron hozzájuthat (akár azonnal).
Különféle hajók számos módon történő bérlésére, illetőleg igénybevételére több vállalkozás is jelen volt. Csak a példa kedvéért, egyikük Balatonfüreden, a hajóállomásnál a Halász és a Révész szobrai környékén található. Számos egységből álló flottájuk van, áraik megegyeznek a mostanság szokásosakkal. Talán szolgáltatásaik skálája lehet szélesebb, illetve rugalmasabb másokénál. Amennyiben arra vet a sors, feltétlenül rájuk pillantok.
Még sok ötletes dolgot lehetett felfedezni, de nem célom a teljesség bemutatása. Legyen ennyi elég a tárgyakból, eszközökből, hajókból.
A mozgalmasság-ot természetesen a színpad képviselte. Jó pár igazán érdekes előadást hallhattunk, úgy a Tisza-tó témakörében, mint egyéb hajózási témákban. És csodák csodája, a nézőtér sohasem tátongott üresen, sőt többször láttam telt házat. Ez igen tetszett. Velünk szemben feküdt a „Szövi” standja, azaz egy komplett, vér profi módon kiépített stúdiója. Itt valódi, magas szintű szakmai elődadások folytak, élsportolók, híres vitorlázók, hovatovább „élő legendák” részvételével.
Nem szaporítom a szót ismétlésekkel, kattintsatok András barátom remek cikkére a további részletekért.
Elérkeztünk a felmerült (általatok jelzett és legfontosabbnak tartott) kérdésekhez. Leginkább a kikötőhely hiány került leggyakrabban szóba. Az általunk kezdeményezett Bója project elindult, szépen halad, számos érdeklődő várja a fejleményeket. Ugyan az alap problémát nem oldja meg, de tüneteit valamilyen szinten, részlegesen orvosolhatja.
Másik kardinális dilemma a kikötők fejlesztése, bővítése, újak létesítése. Igen nehéz probléma, és minden válasz újabb kérdéseket indukál. Jó ez? Kell ez? Hasznos ez a Balatonnak? Építünk vagy pusztítunk? A hullámtörő mólóval elraboljuk a tó vízét, vagy csupán egy részét alkalmassá tesszük hajók biztonságos tárolására, amíg azok nincsenek úton? Hitelesen megválaszolni saját kút fejünkből nem vagyunk képesek. Kérdezni viszont tudunk! Vettük a bátorságot, hogy egy petíció keretében kikérjük véleményeteket. Ugyanis a mindenre nemet harsogók tábora bizony igen népes és hangos. Legtöbb esetben alaptalanul, vélt vagy téves információk alapján, gyakran indulattól vezérelve. (Mondjuk, Szentsima-göröngyös nemes városában, kikötő építését tervezik, valami fizetős strand helyén. Tiltakoznak ellene, hogy felprédálják a partra jutás és fürdőzés lehetőségét, holott a létesítmény tervében szerepel, miszerint magában foglal egy minden szükségessel ellátott szabadstrandot is. Vagy tele torokbók kántálják, hogy az ilyesmivel megint az oligarchák tömik a zsebüket – fujj, a belem jön ki –, holott, míg az apartmanházak azonnal jelentős hasznot hajtanak, egy kikötő alaphangon tíz év múlva hozza be a beruházás költségeit.) Mi, kirándulók, hajósok, Balatonunkat szerető és védő népek csendben maradunk. Szólaljunk hát meg! Az alábbiakban idézem a Balatoni hajós turizmus fejlődésének támogatása kikötők létesítésével című beadvány szövegét:
„Szentandrási-Szabó Attila írta:
Mára megérett számomra ez a régóta dédelgetett elképzelés, hogy tegyünk végre valamit a hajós turizmus fejlődése érdekében. Elég volt, hogy csak zsigeri tiltakozásból fejlesztéseket utasítanak el, rombolnak, lassú pusztulásra ítélik tavunkat és teszik lehetetlenné kedvenc sportunk űzését mondva csinált, nem ritkán irigységből fakadó indokokkal! Rombolni mindig könnyebb. Ezért most végre járjunk az ugyan nehezebb, de fejlődés felé vezető úton, és építsünk, fejlesszünk! Ne csak a tiltakozók kisebb, de hangosabb csoportja kapjon publicitást. Legyen ismert a csendes tömeg véleménye is. Támogassunk végre egy minden szabálynak megfelelő bármilyen fejlesztést, mely lehetővé tenné, hogy kedvenc sportunkat, hobbinkat űzzük, hogy a természetet hajóval is járhassuk, túrázhassunk.
https://www.peticiok.com/balatoni_hajos_turizmus_fejldesenek_tamogatasa_kikotk_letesitesevel
A Balaton mindenkié! Ha egyetértesz, akkor kérlek, írd alá a petíciót!” Erről ennyit.
Végezetül engedtessék meg, hogy egy számomra igen kedves vásári élményemről számolja be. Történt ugyanis, hogy jártomban – keltemben felkeltette figyelmemet, amint egy sereg apró gyermek kódorog a sorok között, csodálva a szebbnél szebb hajókat, hallgatva az egyik kisérő mondandóját. Mi a pék? Ilyet még nem pipáltam. Hű, de tetszik a látvány! nem hiszek a szememnek. Pár röpke szóra van módom odaszemtelenkedni Andreához, az óvónőhöz. Megtudom tőle, hogy a Szentmihályi Játszókert Óvoda nagycsoportos népét látom, amint az eszközökkel barátkoznak.
Szabó Andrea és Takácsné Nemes Enikő óvodapedagógusok a következőket mondták: „Az intézményből a Napraforgó csoportosok, utolsó óvodai évükben (hat-hét évesen) már komolyan foglalkoznak a környezetünkkel, a természettel, az egészséges életmóddal. Igyekszünk őket a természettel való harmóniára nevelni. Ennek része az a hagyományos "Víz projekt", amely megközelítőleg hat hétig tart, és a gyerekek a víz élővilágától a vízi közlekedésig mindennel megismerkednek. Hajót építünk az óvodai csoportszobában, alapvető szabályokat tanulunk, megismerjük a különböző szeleket, az égtájak közötti eligazodást iránytűvel, a hajófajtákat, a csomókötés rejtelmeit. A projekt lezárása hagyományosan a Boat Show kiállításon való részvétel.
Idén fantasztikus lehetőségeik voltak a gyerekeknek: a vízimentőknél a mentőmellény viseléséről tanultak, kipróbálták a sup - jógát a medencében, a Vitorlás Szövetség standjánál továbbfejleszthették a tengerészcsomó kötő tudományukat, néhány hajó fedélzetére is felmehettek.”
Kedves pedagógusok! Példa értékű, amit most szerencsém volt megismerni. Remek csapat vagytok. Sok sikert hozzá! Csak GRATUÁLNI tudok!
Kell ennél pozitívabb végszó?
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
