Megtehetjük, hiszen süvít az északi rendesen. Normál fokk, legkisebbre reffelt grósz, némelyik pöffnél így is dekkig dőlünk. És repesztjük ám a sima vizet. Elhagyva Györököt – éppen itt is épülhetne kikötő -, amint befordulunk az öbölbe, mintha még nyugatiasodna. Szinte szembe jön. És még rátesz egy lapáttal. Fekszünk, ahogyan az a krajcban illik, de még éppen, hogy uralható helyzetben vagyunk. Viszont ebédre odaérünk. Csont nélkül beviharzunk a legbelső vendéghelyre. Bejelentkezés, majd irány a Paletta. Ezt ugye a múltkor elmulasztottuk, hát illik pótolni.

Mi tagadás, éhesek vagyunk – ez ugye egy ilyen út után tipikus egy vitorláson -. Ott terem a csinos pincér hölgy, kérdi: mi járatban vagyunk? Ebédelni szeretnénk – ki hitte volna -. Felveszi az italrendelést és kedvesen elénk penderíti az étlapot. Rátekintünk és lefagyunk, mint a Windows. Próbáljuk értelmezni, nézzük jobbról, balról, de mondhatni, egy árva kukkot sem értünk belőle. Némelyik szó ugyan ismerősen cseng, de az, hogy valójában miféle kaját takarnak az elegánsan és különlegesen csengő mondatok, számunkra rejtélyek maradnak. Na, most aztán kiderül, mekkora tahók vagyunk. Nem adjuk fel! Elő a telefont és a „guglét”: mi a rák az a zöld gazpacho? Á, szóval ez a leves! http://www.mindmegette.hu/gazpacho-hideg-spanyol-zoldsegleves.recept/ . Ráadásul zöld és hideg. Nem kell!

Nézzük, mi az a rilette? http://idegen-szavak-szotara.hu/rillette-jelent%C3%A9se Ez bizony nem leves. Meg amúgy se szimpatikus, lássuk tovább. A görögszénás Korosajt vajon mi a retek? https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6gsz%C3%A9na . Megtudjuk, hatóanyagainak (szteroid jellegű szaponinok, dioszgenin, yamogenin, tigogenin, neotigogenin) köszönhetően jó ez a legkülönfélébb nyavalyák, úgymint: bélgörcs, hugykő, hasmenéses takonykór – elsősorban lovaknál -, TBC és csontvelőgyulladás, epehólyag túltengés, valamint a premenstruációs szindróma enyhítésére. Na, mindezekről alighanem lemaradunk. Végtelenül sajnáljuk, de kezdjük elveszíteni a hitünket. Körülnézünk, másoknál mi a helyzet. Egy – egy párocska (szemmel láthatóan nem hajósok) üldögél néhány asztalnál, iszogatnak valamit. Majd egy tálcán, az egyik vendég elé kihoznak egy bazinagy fehér tányérszerűséget – meg van dizájnolva rendesen -, közepén egy icipici barna rakás (nem volna illendő kimondanom, hogy mit juttat eszembe), két keresztberakott fűszállal. Jóízűen, mosolyogva csipegetik. Szóval itt bizonyosodik be a mély igazságtartalma ama mondásnak, miszerint: „De gustibus et coloribus non est disputandum”. Tehát, kedves sporttársaim, olvasóim! Aki fogékony a reformkonyha kulináris élvezetei iránt, véletlenül se hagyja ki ezt a remek helyet! Biztosan teljes mértékben meg lesz vele elégedve, és remekül fogja érezni magát. Tiszta szívemből tudom nektek ajánlani! Viszont számunkra mindez ehetetlennek tűnik, így hát kiürítve poharainkat, nem is rontjuk tovább itt a levegőt, s kockáztatva, hogy a fenn említett kórok elhatalmasodnak rajtunk – a magam részéről leginkább a „premenstruációs szindróma” miatt aggódom -, mint a „csikasz horpasz” kóbor kutyák, elkullogunk.

Megyünk, megyünk, és még mindig megyünk, tényleg qrv@ messze van, de végül csak elérjük a Jóbarátok vendéglőt http://etterem.hu/jobarat-vendeglo - amiről már írtam -. Bár hétköznap van, csak szerencsével jut egy asztal számunkra. Doszt tele vannak vendégekkel. Kérjük, és sec-pec kapjuk a tápot. Isteni jó! És mennyivel másképp néz ki, mint a reformkaja. Pörkölt, cigánypecsenye, gulyás, pacal. Ez már valami! És még a bor is valódi. Az adagok hatalmasak, az árak barátiak. Érdemes volt betérni – ezzel tartoztam is -, hogy személyesen meggyőződjünk: valóban kitűnő hely. Csak előre kell asztalt foglalni, mert nem lesz! Nagyon is !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!. Tele hassal sétálunk tovább a kastély felé.

Útba esik a Basilica Minor, mód nyílik rá, hogy belülről is megcsodáljuk. Kötelező körünket megtesszük a kastélyparkban, majd betérünk Túri Török Tibi barátom játékmúzeumába, lett-e valami új szerzemény. Nem lett, viszont ismét jót derülünk Rejtő Jenő klasszikusainak figuráin, melyekben igen csak magunkra ismerünk – badacsonyi pincejárást követő formánkban -.

A valódi célunk persze, hogy felderítsük a Cadillac múzeumot, ami eddig ugye kimaradt http://www.cadillacmuzeum.hu/ . Lépten-nyomon belebotlunk hivalkodó plakátjaiba, unos-untalan ágaskodó tábláik pedig méter pontossággal odairányítanak a bejáratához. Belépünk. Egy jólfésült fiatalúr attraktív hölgy társaságában jön szembe, és közli: be vagyunk zárva! Tágra nyílt szemmel tekintek az órámra. Pár perccel múlt el tizennyolc óra. Még fennen ragyog a nyári, délutáni nap. Helyi szokás szerint, így főszezonban tizenkilenc óráig tart nyitva szinte minden valamirevaló kiállítás. Nem adom fel. Bemutatkozom, elmondom honnan és miért jöttem, s tudatva, hogy ez évben már nem lesz alkalmam idelátogatni, viszont írnék róluk pár jó szót, szépen (udvariasan) megkérem, hogy legalább hadd lessek be fél percre, az udvaron lévő, még nem teljesen leeresztett ponyvasátor alá pár kép erejéig. Ellentmondást nem tűrően közli: a nyitva tartás tizennyolc óráig van, tehát kívül tágasabb! Tudomásul veszem. Hogy így jártunk, elsősorban az én hibám, mivel feltételeztem valamit ahelyett, hogy pontosan tájékozódtam volna. Ez tény. Az viszont elhatározás, hogy mindezek után a kiállításuk engem aztán egy cseppet sem érdekel, pláne annak ismeretében, hogy 1600 Ft a teljes áru belépő, egy személynek. Írjon róluk más, felőlem üthetnek egy tojást a portékájukra.

Leballagunk a közforgalmúhoz. Így „sátoros ünnepeket követően” pár büfé zárva tart. A remek fagyizó (azaz EISCAFFESALON), az általam agyondicsért Madyson szomszédságában, viszont nyitva áll.

Kinézzük az elnyalásra szántakat, majd leülünk az egyik ernyő alatti asztalhoz. Kis zavar támad a kiszolgálás körül (pincér hozza, vagy sem), de hamar tisztázódik. A kínálat bő, még cukormentes termékek terén is – bár több helyen tapasztalhatnánk ilyesmit -, a minőség jó közepes, illemhely is van. Igen kellemesen érezzük magunkat. Pár szót váltok a kedves tulajdonossal. Minél tovább nyitva szeretne maradni ősszel. Örömmel hallom. Tehát kipróbálhatjátok, én mindenesetre felterjesztem !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre.

A móló végén viszont elkeserítő állapotok fogadnak. A vizesblokkok ráccsal elkerítve árválkodnak, „Sorry, out of service” felirattal ellátva, és estétől reggelig kulcsra zárva. Nesze neked! E jeles helyen túrázó már nem éjszakázhat, még kikötni sem igen ajánlott. Egyik itt dolgozó, általunk régen ismert helyi vállalkozó szerint szándékosan züllesztik le. Mindezt azért, mert szét akarják darabolni a BHZRT szervezetét úgy, hogy a kikötőket önkormányzati üzemeltetésbe adnák. Na, még csak ez hiányozna! Persze nem adok hitelt mindenféle mólón elhangzott pletykának, viszont valahol nyugtalanít a dolog. Pláne ha az itteni látványból indulok ki, azaz a szememnek hiszek.

Új nap virrad ránk, még szél is akad. Megcélozzuk utolsó olyan túracélpontunkat, ami idén még kimaradt. És ez meglepő módon Szigliget.

Ebédre meg is érkezünk Marcsiékhoz, a kikötő étterembe. A kaja szokásosan remek, áraikhoz viszont kicsit hozzádrágult az élet. Tehát nem olyan „osztrákos”. Dugig tömjük magunkat, majd nekivágunk szokásos hegytámadásunknak, fel a várhoz.

A Rókarántó elején szomorú kép fogad: Porig égett az egyik legszebb, az elsők között épült nyaraló.

Ilyen borzalom láttán munkál a kérdés: vajon miért? Hogyan? Persze érdeklődünk. Abban megegyeznek, miszerint nemrégen történt. Aztán mondanak ezt is, azt is. Többektől visszaköszön, hogy a szomszéd építkezésnél szemetet égettek és a vad szél, meg a nádtető… stb. Nem hiteles. Tény viszont, hogy nyomozás folyik. A várban minden a régi, viszont az udvari büfénél iszonyúan sok a darázs. A vetítő nézőkék közül pedig most éppen a legalacsonyabbnak nincs képe, csak hangja. Bosszantó, szóvá teszem, mire a portás közli: jóformán hetente jönnek javítani. Remek. A vár cukrászdában csak lefelé menet kapunk helyet. A fagylaltjuk még mindig különleges.

Természetesen a Csonka torony felé https://balatoniromok.blogspot.hu/2010/01/avasi-templomrom-szigliget.html vesszük utunkat. Rápillantunk a dicsőbb napokat is megélt Bakos vendéglőre https://balatoniromok.blogspot.hu/2010/01/avasi-templomrom-szigliget.html ,ahol annyi finomat ettünk hajdanán, viszont pár éve haldoklik. Most is zárva, kihelyezett étlapját benőtte a repkény. Szomorú látvány. Nem szeretném megismételni mindazt, amit tavalyi cikkemben írtam erről a csodás településről http://porthole.hu/cikk/10971-lassuk-szigligetet , holnap új utakat keresünk.

Korai reggelit követően a part menti úton szaporázzuk lépteinket, ugyanis egyik kapitányunk (aki nőből készült), és a túrát „ápoltan” kívánja befejezni, így irány a fodrász. Reggel kilencre kapott időpontot, tehát addigra kell beérnünk a központba. A strandnál azért konstatáljuk, hogy a Nádas vendéglő még mindig darabokban hever, egész nyáron nem nyitott ki. Pedig milyen jó volt. Látunk egy régi világot őrző horgászkikötőt, megbújva a nádas rejtekében. De nagyon szép! Hát itt gyűlnek azok a ladikok, akik nem kívánják a BHZRT viszonylag borsos árait kipengetni. Kedves, hangulatos látvány. És példás rendet tartanak, sehol semmi szemét. Nem bántanak ők senkit és semmit. Remélem, nem hoznak valami eszement jogszabályt, amivel megszüntetnék létüket.

Aztán csak elérjük a borbélyt, s míg elkészíti remekművét, mi fiúk körülnézünk a főtéren. Sajnos az Arborétum megint csak nem látogatható. Pedig nagyon szép. Régen be lehetett menni, aztán alkotóház lett. Majd nagy dirrel-dúrral, a közelebbi múltban, ha igen behatárolt időintervallumokban is, de megnyitották. Volt szép ünnepség, (színes-szagos virágcsokor, nemzeti szalag átvágás, tévé tudósítás, újságcikk) melynek keretében, jeles, magas rangú, vezető állami tisztséget betöltő emberek fennen hangoztatták, miszerint az EU pénzek okos felhasználása történt itten. Méghozzá annak érdekében, hogy a turizmust segítsük, és ismét láthatóvá tegyük azt, amit az „átkos években” eldugtak… stb. Aztán mégis úgy esett, hogy a felújítás végeztével, valami csókos kezére játszották át – miért is merül fel mindig ugyanaz a pár név - akinek első dolga volt a szépre vágyó látogatókat kizárni. Kész, ezen túl csak a kiváltságosoké lehet. Punk-tum!

http://szigliget.hu/portal/index.php/bemutatkozunk/muemlekek/esterhazy-kastely?showall=&start=1 . És még ki is írják, hogy „sajnos nem látogatható”. Ezt bizony cinikusnak érzem. Majd csak megüti őket a guta egyszer.

Amint elkészült a nagy mű, minek eredményeképpen a világ gazdagabb lett egy frizuracsodával, felfedező útra indulunk. Hajdanában akadt egy szép ösvény, ami keresztülvezetett Kamonkő hegyén, a sziklák felett. Ezt szeretnénk megtalálni. Emlékezetből indulunk az orrunk után. Segítséget is kapunk. Közlik, hogy már rég elgazosodott, egyáltalán nem járható. Meg is mutatják az egyik kert sarkát, ahol valamikor kibukkant. Halványan ráismerek. Tényleg itt értünk ki az erdőből, csak akkor még ez a hegyoldal nem volt felparcellázva. Még arról is kapunk eligazítást, miszerint nyitottak egy másik ösvényt, jóval beljebb, ki is van jelölve, viszont nem ajánlják, hogy most arra menjünk, ugyanis a vaddisznók pont ebben az erdőben szorultak össze a civilizáció szorításában, és mivel most némelyik koca kicsinyeit vezetgeti, hát igen goromba tud lenni.

Megértjük, leereszkedünk a Királyné szoknyájához, onnan pedig felmászunk az óvárhoz. Szépen rendbe hozták, és kilátó is áll a tetőn.

http://szigliget.hu/portal/index.php/bemutatkozunk/muemlekek/ovar

Jó néhány kilométert megtettünk a nap folyamán, kezdünk fáradni. Andalgunk a kikötő felé.

A közértnél viszont megakad a szemünk valamin. Bizony ez nem más, mint egy ismeretlen büfé! Lássuk csak. Az általunk oly gyakran látogatott bolt oldalában kellemes, árnyas asztalok és lócák, végében grillsütő pult. Iszunk egy fröccsöt és szót váltunk a tulajjal. Eldicsekszik: van még babgulyás is. Jóformán bagóért. Nahát, miből lesz a cserebogár! Csak nem konkurencia ébred a Marcsival szemben? - Á dehogy, ez teljesen más pálya, nem az a színvonal – jön a válasz.

Azt látom. Viszont azt is, hogy ínycsiklandó illatok, hideg finom borok, igényesen elkészített ételek, valamint tiszta mosdó örvendeztetik meg az ide betévedőket. És rendkívül olcsó árakon!

Na, tessék, ime a cigánypecsenye! De kár, hogy jól vagyunk lakva! Sebaj, legközelebb kipróbáljuk. Hiszen a szezon végéig nyitva kíván tartani. Sok sikert, remek kezdeményezés! Mégiscsak lesz itt konkurencia!

Utolsó reggelünk virrad reánk. Korán kifutunk, hiszen nagy út elé nézünk. Irány Földvár. Tehát vége. Ez is elérkezett (sajnos). Ennyi fért bele a nyárba. És akkor most jönne a szokásos elemzés, értékelés, érzelem dús természeti képek sora, aranyló naplemente, párásan csillogó fedélzet, ködbe vesző távlatok, keserédes szóvirágok… stb. Ez most elmarad. Helyette egy slusszpoén. Hazaérkezünk. A kikötő előtt jelölték ki a Finn Gold Cup utolsó futamának pályáját. Valamerre meg kéne kerülni! Dobok egyet. Szántódnál partközelbe húzódom, közvetlenül a marás fölé, és ott sunnyogok előre, megannyi motoros mögött pár méterre. Igyekszem zavarásuk nélkül megközelíteni a befutási pontot. Sikerül! Megint röfögő szerencsém van. Megörökíthetem, ahogy a győztes (Finn), a második (Kanada), a harmadik (megint egy Finn), utánuk a többiek áthaladnak a célon. Egekig érő taps és ováció! Fergeteges látvány.

Életre szóló élményben lehet részünk, így zárásnak. Temérdek, a világ legkülönbözőbb szegletéből összesereglett sportoló, és egyéb népség. Egyiknek sincs baja a másikkal. A nemzetek képviselői egymást, idegen népek versenyzőit tapsolják és éljenzik. Örülnek, sőt gratulálnak a másik, momentán az ellenfél sikerének! Hiszen közös „sárgolyón” élünk, egy család vagyunk. Ez így természetes. Nem szebb ez, mint ellenségképet alkotni, demagóg jelmondatokat skandálni, más gondolkodású embereket gyalázni, eltérő hitűek vagy világnézetűek ellen gyűlöletet forralni, atombombával fenyegetődzni?

Nem kérdés! Meg az sem, hogy mi legyen a jövő útja. Hiszen egyértelmű, hogy nekünk, sportot, természetet, Balatont, túrázást és kirándulást szerető csavargóknak hol a helyünk. Hiszem, hogy ha lassan is, de minden egyre szebb és jobb lehet! Légyen tehát az idei túránk végszava ez!

Köszönöm, hogy velünk tartottatok!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!