- Szia Gyuri, átugorhatnék hozzád egy kávéra?
- Gyere!
- Hova menjek?
- Itt vagyok Marbellán, bárhova beülhetünk, tudok egy két jó helyet.
- Hahaha. Beszélhetünk elnöki, elnökségi ambíciódról? Látom két tisztségre is jelöltek téged. Melyik az igazi?
- Erről csak az utolsó pillanatban szeretnék dönteni. Látnom kell az erőviszonyokat, az új elnökség várható összetételét.
- Ez megjósolhatatlan. Ha a nagy klubok összefognak azt választanak, akit akarnak.
- Szerintem a nagy mandátumfölényben lévő egyesületeknek sem mindegy, hogy kik képviselik az érdekeiket. Valószínűleg sok múlik a 12-i fórumon bemutatkozó jelöltek kortes beszédéin.
- Tételezzük fel, hogy nyersz. Hogy tudod ellátni elnöki feladataidat Spanyolországból?
- Tihanyban élek, csak télen vagyok itt, de gyakran hazajárok, már csak az unokák miatt is. A látogatásokat könnyen össze tudom hangolni szövetségi teendőimmel. A köztes időben a home office-os munkavégzés itt is jól működik.
- A bemutatkozó anyagodban attól teszed függővé a döntésedet, „ha sikerül olyan feltételeket teremteni, amik a kis és a nagy egyesületeknek is egyaránt tükrözik az érdekeit” Mit értettél ez alatt? Szerintem a kis egyesületeknek semmilyen érdeke nincs, csak a tagságuknak, nekik is annyi, hogy minél kevesebbet kelljen fizetni azért, hogy versenyezhessenek.
- Erre is céloztam! Teljesen megértem a nagy egyesületek igényeit arra, hogy nagy beleszólást szeretnének a szövetség versenyzőket érintő döntéseibe. De ennek demokratikus és sportszerű kereteket kell felállítani, velük egyetértésben.
Ehhez a teljes rendszer korrekcióra szorul. Ha szét tudnánk választani a szabadidős vitorlázást és a minden részletre kiterjedő sport tevékenységet, akkor megnyílna az út, hogy a kis klubokban is lehessen érdemi tevékenység. Mire gondolok? Sportoló az, aki felkészült edző irányítása, sportorvos felügyelete mellett készül kitűzött célja elérésére. A szabadidős vitorlázó a saját pénzéből, kedvtelésből vitorlázik vagy versenyez függetlenül hajója, csapata méretétől.
Ha megnézünk egy utánpótlás verseny győzteseit, összehasonlítva mondjuk a nagyhajós osztályok hozzám hasonlóan korpulens dobogósaival már megjelenésük is mindent elárul. Miért kell ezeknek az embereknek szigorú, de formális sportorvosi vizsgálat, amivel az egészségügyi rendszert is indokolatlanul terhelik. Miért nem nevezhet valaki egy versenyre anélkül, hogy egy kényszer szülte egyesületi tagságot erőltetnek rá? Egy maraton futásra, átúszásra benevezhetek, anélkül hogy vinném a sportorvosi igazolást. Együtt futhatok a valódi atlétákkal, ugyanazon a pályán miközben különbözőek a céljaink. Az atléta nyerni, én csupán teljesíteni szeretnék. Ha ezt a gondolatot átvetítjük a Kékszalagra, akkor ott is elválasztható lehetne a mezőny versenyző és túrázó szintje. A feltételeknek meg kell változnia ahhoz, hogy a versenyezni vágyók olyan klubokba tömörüljenek, ahol a pénzbefizetésen kívül szolgáltatásokat is igénybe vehetnek.
- Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elképzelésed beilleszthető lenne a jelenlegi, a Word Sailing és a Sport Törvény által megszabott mozgástérbe. Mégis, hogy fognál hozzá?
- Manager szemlélettel. Azokat a területeket, ahol nem érzem magam felkészültnek szakértőkre bíznám. Alapszabályt módosítani, törvénymódosításokat előkészíteni, támogatási pénzeket elosztani, szponzorokat megszerezni és kiszolgálni, komoly szakmai hátteret igényel. Egy elnökség nem egy orákulum, de tudnia kell kihez fordulhat megbízható jogi előkészítésért, amit utána politikai síkon át lehet vinni.
Nekem úgy tűnik, hogy az MVSZ eddig is jó úton járt. Az arányokon kellene változtatni, hogy ne csak a sportolók, de a szabadidős vitorlázók érdekei is megfelelő szinten képviselve legyenek. Igazán ez az a terület, ahol érdemi munkát szeretnék végezni. Most még nem szívesen merülnék el a részletekben. A 12-i konzultációs fórumra küldök egy videót, amiben ki fogok térni az elhanyagolt biztonsági, képzési, műszaki vizsgáztatási, honosítási problémákra, melyeknek megoldása akár a szövetség bevételeit is növelhetné. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ezek a változások komoly jogszabályi átrendeződést is igényelnek. Kell, hogy legyen az MVSZ-nek olyan befolyása, lobbi ereje, hogy akaratát érvényesíteni tudja.
- Nem beszéltünk a kikötőkből gazdasági okokból kiszoruló hajók sorsáról. Mi lesz velük?
- Sajnos az elszabaduló árak megjelennek a kikötőhelyek bérleti díjában és ez nem segít azokon a kisebb 24-28 lábas hajók tulajdonosain, akik képtelenek a milliós díjat kigazdálkodni. Szomorú látvány, hogy egyre több a partra került hajó. Ez ellen nehéz lenne bármit is lépnünk. Nyilván bekövetkezik az a helyzet, amikor a hajósok jelentős része nem lesz képes az áremelkedéseket követni, és ez megfordíthatja a folyamatot. Talán az egyetlen járható út a bója mezők telepítése, de ennek is meg kellene határozni a minimális műszaki követelményeit és a jogszabályi kereteit.
- Mit tudsz a legkisebbek, a szabadidős jollevitorlázók problémáiról? Szinte teljesen eltűntek a Balatonról. Mit tennél, hogy ismét népszerűvé válhasson a vitorlázásnak ez a klasszikus belépő szintje?
- Érzem, látom mennyire kevesen vitorláznak svertes kishajókon. A legnagyobb gondot a sólyák eltűnése, megritkulása okozhatta. Kontraproduktív az a hatósági szigor is, mely a kishajókat csónak kategóriában minősíti és korlátozza szabad mozgásukat. Ha rajtam múlna minden parti településen kötelezővé tennék egy ingyenesen használható sólya és egy kikötést segítő úszó stég elhelyezését.
De a legfontosabb, hogy az új elnökség elkötelezetten egy irányba hajózzon, akármilyen széllel is, egymást segítve és tisztelve.
