Az előkészületeket példás pontossággal elvégezték a rendezők. A Margó Ede sétánynál fekvő kiskikötő hullámtörője mellé elhelyezték az úszó mólót (vendéghajók számára). A Harcsa utcai vízi telepnél beüzemelték a nevezéshez szükséges informatikát. Pénteken (augusztus 11) meg is kezdődött a regisztráció. Jöttek szép számmal népek. Némelyek az interneten elektronikusan, mások személyesen. Magyarok, külföldiek, kicsik, nagyok, kövérek, soványak. És semmi tumultus, vagy sorban állás. Szépen szervezetten lezajlott. Úgy százötven körüli résztvevő jelezte indulási szándékát. Ismételten felmerült az igény az Amatőr Hajóépítők részéről, hogy külön osztályban indítsák őket. Ezt akkor tudná a szervező teljesíteni, amennyiben legalább négy egyforma teknőt tudnának rajthoz állítani. Ez márpedig nincs, ahány jószág annyiféle egyedi darab. Ennyi az amennyi.
Ránk virrad a várva várt szombat, a verseny nagy napja. Van sürgés – forgás rendesen. Egymás után cuppannak vízre a teknők. Több karaván is érkezik, szépen libasorban vontatva motorosok által. Egyre gyűlnek a nevezettek. Meglehetősen „vegyes felvágott” képét ölti a csapat. Rohanógépektől kezdve, a saját készítésű, latin vitorlázatra emlékeztető dereglyékig mindenféle jószág látható.
Hatalmas tudásbeli különbségek is megfigyelhetőek egy ilyen gyülekezőnél. Vannak, akik szépen, elegánsan, felhúzott vitorlákkal surrannak ki a mólók szorításából, és tartanak egyenest a nagy sárga bójához. Akadnak viszont, akik véres verejtékkel lapátolnak kifelé. Hosszan vízbe lóg az orr kikötőkötél, svert leengedése nélkül oldalszélben kísérlik meg felrángatni a nagyvitorlát. Az persze beszorul, ketten húzzák (kormánynál senki), sodródnak a kövekre… stb. Csak nem sikerül közelébe férkőzniük az induló vonalnak – végül odavontatják őket –. Kilenc órára aztán csak összeáll a start. Csigalassúsággal elindulnak Siófok felé. Fél tízkor az ifjúsági mezőny is utánuk ered.
Számomra öröm látni ezt a társaságot. Olyan „nagyarc mentes övezet”. Nem a sokmilliós felszerelések villogtatása sikk, hanem a víz szeretete, a vitorlázás öröme. Persze, a táv megtételének vágya is erős. Miért is? Mert ott van! Kijelölték! Meg a többiek is ott vannak. Akkor hajrá! Ja, és a kikötőkből nem mozduló, tengeri méretű bárkák „ferde szemmel nézése” is közös. A szélhelyzet ellenben tragikus. Egyik vitorlás gyorsabban áll, mint a másik. Ott punnyadnak a startvonal után. A parti fák levelei meg sem mozdulnak. A cigarettafüst csak néha terjeszkedik oldalt, változó irányba. Akik partközelbe húzódtak, néha pár métert előre csúsznak. A marás felettiek csak ácsorognak.
Bő fél óra elteltével viszont nyugat felől, mintha sötétebb foltok jelennénk meg az olaj sima víztükrön. Talán jön valami. A „brízek” egyre szaporodnak, majd önálló sávokká alakulnak. Meredt tekintettel távcsövezzük a történést. Ijedelmet gerjeszt mikor visszahúzódnak, viszont kisvártatva egybefüggő sávként támadnak fel. Szép lassan elárasztják a medencét. Először csupán alig érzékelhetően, majd egyre határozottabban. Enyhe északi fuvallat támad. Meglódulnak a versenyzők, szinte azonnal élre törnek a vágtató gépek.
Szerencsénk tartósnak bizonyul. Kitart a szél folyamatosan, délre sem csökken – sokat –. Ennek köszönhetően a többtestű vágtázók alig tizenegy óra után áthaladtak a célvonalon. A derékhad a koradélután folyamán ér vissza.
Akármerről is szemlélem, csodás verseny volt. Nem tudok csomót találni rajta. Tudom baromi szerencsénk volt az idővel. Ugyanígy megmaradhatott volna reggeli szélcsend. Ez nem rajtunk múlt. A többi viszont igen. A mintaszerű szervezés és lebonyolítás. Illemhelyek is megfelelő számban üzemeltek. Továbbá nem volt sehol csődület, zsúfoltság, tolongás. A szerény infrastruktúra ellenére bőven volt hely mindenre. A hajók vízre tétele – kiemelése a sója igénybevételével zökkenőmentesen történt úgy, hogy gépkocsival is elérhető volt. Egyáltalán nem találkoztam elégedetlenkedő pofákkal, vagy más bíráló véleményekkel. Legfőbb morgolódó téma a bóják kerülésénél előforduló előny meg nem adásból adódó helyzet taglalása volt. Persze ezeket is lehetett kezelni a sportszerűség határain belül.
Gratulálok úgy a szervezőknek, mint a versenyzőknek. Úgy a bajnokoknak, mint mindazoknak, akik teljesítették a távot.
A pontos eredménylista egy részletét alant láthatjátok, míg a teljes listát innen tölthetitek le PDF formátumban.
Ismételt gratulációm a győzteseknek, dobogósoknak, de kik az én „bajnokaim”?
Megemlíteném a kedves sporttársat, aki nagy fáradtsággal és utánajárással megépített egy rég elfeledett O yolle vitorlást (persze korszerű alapanyagokból) és eredményesen teljesítette vele ezt a versenyt.
A dobogóm legfelső fokára az Amatőr Hajóépítőket állítanám. A lehető legolcsóbban, faanyagokból, saját kezűleg építik művészi igényességgel hajóikat. És nem restek beleállni versenyekbe annak ellenére, hogy vitorlásaik menettulajdonságai bizony elmaradnak a korszerű, műanyag teknőktől. Most is a középmezőnyben értek célba.
És ki ennek az egésznek a legfőbb nyertese? Szerény véleményem szerint, nem más, mint a Balaton. Szinte egyedülálló ez az esemény. Elsősorban azért, hogy nem a milliós értékek vonulnak fel reklámokkal teletűzdelve, hanem valódi, hajós népség gyűlik össze. Pont azok, akiket a kor szelleme és a haszonszerzési érdekek kiszorítani készülnek szeretett tavunkról. De jó, hogy akad még ilyen.
Hálás köszönetem érte. Legyen ez a végszó!
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
