Közösségi kezdeményezésre, február 4. és 8. között Balatoni hajósok egy csoportja úgy döntött, megfelelő felkészültség és felelősen átgondolt útvonal mentén, megállókkal és gasztro kalandokkal színesítve, 4 nap alatt körbe túrázzák hajóval a Balatont. Télen csendesebb a tó és környéke, ám idén már sok településen találni olyan helyeket, ahová télen is érdemes betérni, ha pedig ezekhez kikötő is párosul, miért ne hajóval tegyük ezt meg? Van olyan induló is akit, a kezdeményezés ötlete annyira felcsigázott, hogy a tavaszra időzített hajóvásárlását előre hozta és most vízre tette a kiválasztott hajót.

Most hétvégén vitorlázni voltunk. Nem az ezt megelőző héten amikor 18 fokig is felszökött a higanyszál, hanem most, amikor undok, szeles, havas borús idő marasztalta a normálisabbját a kandalló mellé. Miért mentünk mégis? Mert megbeszéltük vagy két hete.

Elmúlt a Karácsony, a Szilveszter is. Január közepe felé – pláne ilyen téli tavaszban – kezdenek jelentkezni az „elvonási tünetek”. Fülemben cseng, elmémbe tolakszik a hullámok csobogása, vitorlák suhogása, csörlők kerepelése. Meg még sok minden más. Mi, vízenjáró népek, bizony effélék vagyunk. Kár tagadnunk, rabjaivá lettünk a víznek. Csoda?

Nincs biztos recept a tökéletes túravitorla-szetthez, de igyekszünk segíteni a legjobb döntés meghozatalában. Fontos megértenünk a vitorlaanyagok különbségeit, megismernünk a különböző orr- és hátszélvitorla típusokat, hogy kiválaszthassuk, mi az, ami igényeinknek leginkább megfelel. Ismerjük meg lehetőségeinket, hogy vitorlakészítőnkkel közösen kialakíthassuk az optimális szettet – még a következő tavasz előtt!

2005.04.21. 14:49 egy rendkívül jeles időpont. Miért is? Menjünk kicsit még vissza az időben. Persze akkor is túráztunk. Jártunk erre–arra, ettünk itt is, ott is. Volt, ahol nagyon meg voltunk elégedve, másutt elfogadhatónak tartottuk a dolgokat, persze akadt olyan is – szép számmal – , ahol komoly kifogásaink merültek fel.

Bizony ki! Először is pár dolog Keszthelyen. A „nagytúrán” szeretett városunkra elég kevés idő jutott. Vagy a látnivaló volt túl sok? Mindegy. Most ismét odapillantunk.

Alig lengedez valamicske, úgy északról. Forgolódik, meg – meg áll, feltámadgat. Nagy kérdés, hogy meddig jutunk. Persze szeretnénk minél messzebbre. Persze „még a kormányos gatyáját” is felhúztuk, hátha fog némi fuvallatot. Azért haladgatunk.

Színaranyban fürdik az augusztusi délután. Ahogyan az illik. A júniusi zöld üdeség rég elszállt, július ezüstje is a múlté. A tomboló, hirtelen viharok is mintha szelídülnének. A forróság még megvan, veri a harmincöt fokot, viszont a napocska már nem perzsel olyan brutálisan. Ja, hogy „megvan az alap”! Éppenséggel az is előfordul valóban. De akkor is.

Reggel jó sokáig lustulunk. Már igencsak magasan jár a nap, mire nagy nehezen összeszedjük magunkat és kifutunk a tükörsima vízre. Hol innen, hol onnan támad némi „bríz”, amivel éppen csak tartható a „kormányzási sebesség”. Nagyokat fürdünk, ugrálunk, és hosszúlépést kortyolunk. Nem sok köze van a vitorlázáshoz, de elvagyunk. És még így is, jócskán ebéd előtt Lellére érünk.

Bőséges reggelit követően, időben elhagyjuk Badacsonyt. A RHEA raktere tele van feltöltött hordócskákkal – ahogyan az illik -. Két vizes flakonban is hozunk (a savanykásabból), legyen miből fröccsöt gyártani a hátralévő napokon. Ez ugye létkérdés ebben a hőségben. Stabilan húz a délnyugati, szépen haladunk.

Bizony elérkezünk túránk fordulópontjához. Idáig tart szeretett tavunk, tovább menni nem tudunk. És a rendelkezésre álló időnknek is elillant a fele. Sebaj, még egyszer ennyi hátra van. Ezzel okosan kéne sáfárkodni. De hogyan? Árgus szemekkel lessük az időjárás előrejelzését. Délutánra ismét csak heves hidegfront várható. Méghozzá elég nagy, tehát még a holnapi napra is marad. Jó lenne tehát olyan helyre érni, ahol ismét két napra való látnivaló akad. Például Badacsony.

Csak egy - két kilométer Vonyarcvashegytől. A kezdetben éppen hogy lengedező déli szél fokozatosan erősödik, és nyugatiasodik. Imádom ezt az ezüstös csillogást, ami a júniusra és a július első felére jellemző. Üde, friss, tele élettel és optimizmussal. Még a nyár közepén járunk, messze a „vég”.

Nosza rajta, hát fedezzük! Isten velünk, ki ellenünk, a szél megint segít. Nem is kicsit, hiszen bő északi dagasztja a vitorláinkat. Olyan harminc – negyvenes. Nem több és nem kevesebb, ideális „túraszél”. Átlósan hasítjuk a Balaton legnagyobb öblének vizét. Hamar el is érjük a közepét. Itt aztán érezhetően csökken az ereje és „foltosodik”. Sebaj, legalább megcsodálhatjuk a mérőtornyot. Mi tagadás, alaposan elintézték a sirályok.

Villog ám a másodfok kitartóan. Sebaj. Tudjuk, hogy egyre csökken a veszett északi. Első reffsoron a grósz, fenn a normál fokk. Hasítunk rendesen. Ránk is fér, hiszen csak késő délután tudtunk elindulni. Valahogy nagyon muszáj volt! Mert szép – szép az a bizonyos „mesés kelet”, meg csak két röpke hét telt el hazatértünk óta. De akkor is visz a vérünk. Haladéktalanul ki kell futni! És irány a vöröslő nap, következzék a délnyugati medence – számomra csak ez az igazi, a kedvenc -.

Tombol a vihar egész éjjel. Hol jobban, hol kevésbé, jeges eső püföli a fedélzetet. Még szerencse, hogy a hajó stabilan áll, csak az árbocot érő löketektől billen néha, nem is olyan kicsit. Sebaj, imádom ezt is. Aki nem szereti, az maradjon otthon a fenekén és nézze a sorozatokat. Úgy kell neki.

Enyhén lengedező északkeletiben hagyjuk el Siófok „zajos – bulis” kikötőjét. A nap ragyog, az apró hullámocskákon ezüstösen csillannak meg a fodrok. Komótosan, de azért „falva a kilométereket” csúszunk egyre beljebb. Halkan zümmög a hűtő, gyomrából igen gyakran kotrunk elő valami finomságot, úgymint laza hosszúlépés, vagy gyümölcslé.

Uccu, neki fakereszt! Szikrázó nyári reggelen fut ki a RHEA, temérdek hajó társaságában. De míg a többiek a Pünkösdi Regatta rajtvonalánál sorakoznak – festői látványt nyújtva – orrukat Keszthely felé fordítva, mi az ellenkező irányba indulunk. Régi szokásunk a „mesés kelet” bejárásával indítani a túraszezont.

Harmadik éve szervezzük a négynapos VMG flottavitorlázást az Adrián, azok számára, akiknek a versenyzés játék és a vitorlázás öröm, tehát nem az eredmény a lényeg, hanem a VITORLÁZÁS. Főleg kezdőket, nem vitorlázókat és amatőr vitorlázókat várunk szeretettel. Ez az a fajta kaland, amikor a barátnő és a feleség is lehet a kormánynál, húzhatja a köteleket, szóval mindenki tényleg része a CSAPAT-nak, nem a szokásos felállás, ahol 2-3 ember a ’valódi csapat’, a többi pedig 'ballaszt'...

De még hogyan. Október elejéig nyár, aztán semmi. Azaz, hogy valójában randa, korai tél. Pedig még tervben volt úgy ötnapnyi csavargás. Na, ennek annyi lett. Szemerkélő eső, hideg szél. Közelébe nem eresztett a víz. Semmi szépet nem tartogatott az ősz. Nem is volt. Pedig talán az egyik legszuperebb szezon is kikerekedhetett volna. Így viszont maradok a „jó közepesnél”. Pedig milyen szépen indult.

Fogy bizony. Az óra könyörtelenül falja a perceket, egyik nap pereg a másik után. Észre sem vesszük. Vagy csak nem akarjuk? Tegnap még zajos tömeg, móka, vigadalom, kacagás. Ma reggelre, mintha elvágták volna. Kiürült Badacsony. Ragyogó napsütésben kortyoljuk a reggeli kávét a kokpitban, miután vagy három törölközővel sikatoltuk szárazra. Legalábbis elfogadhatóra. És nicsak, mintha a „huncut hegy” tetején is felhőcske tespedne. De jó, mert már oszlik, felszáll, volt, nincs. Ez még biztos nem az ősz jele, ugye?!