Legalább Szemesig érjünk el – ebben a szélben nem ügy – és együnk egy jót a Hal – álomban. Írtam már párszor róla, például: http://porthole.hu/cikk/11030-fogy-az-idonk . Szinte besötétedik, mire odasimulunk az egyik belső fingerhez. Ne feledjük, a legbelső (azaz a parttól számított első) bérelt magán terület, tehát vendéghajók nem vehetik igénybe. Korgó gyomorral lépkedünk kifelé. Hatalmas pofon ér, ugyanis fent említett kocsmánknak hűlt helye! Az épület ugyan áll, de lecsupaszítva, kirámolva tátong. Döbbenten állunk. Évtizedek óta járunk ide, aztán most tessék. Mi történhetett? El sem tudjuk képzelni. Felkeressük a kikötőmestert, aki persze felvilágosít: el kellett költözniük, de kinyitottak a soron. Kettéoszlunk, hogy mielőbb megleljük. Egyik csapat balra, én pedig előre, merőlegesen a Balatonra. Az ötödik kutricában fel is lelem őket! De jó, hogy megvagytok! Nagy örömmel üdvözöljük egymást. Tüstént el is mesélik a sztorit. Meglehetősen rövid. Januárban közölték velük, hogy felbontják a szerződésüket. Másnak kell az épület, mehetnek, ahová csak akarnak. Legfőképpen a pokol fenekére – véltem kicsengeni szavaikból -. De ők nem adták fel, szerencsével kibérelhették ezt a helyiséget. Persze jóval kisebb a konyha, kevesebb az ülőhely a vendégek részére, szerényebbek a lehetőségek. És valóban. Sem elhelyezkedésében, sem hangulatában nem a régi. Most egyek lettek a sok között. De legalább élnek és megmaradtak! Hiszen ők csak a mi Hal – álom sütödéseink!

Jól be is vacsorázunk. A minőséget azért tartják. Édesdeden nyugovóra térünk, majd reggel verőfényes napsütésre ébredünk. Nem is időzünk itt tovább, hiszen túránk vége felé még visszatérünk ebbe a remek kikötőbe. Úgy szemre nincs sok változás, minden szép és jó, még a strand oldalán lévő bádogbodega is nyitva, ahol remek rántottát sütnek reggelire. Talán csak annyi, hogy a pár éve eltűnt kedves, nagybeszédű takarító hölgy ismét köztünk. Annak idején összekülönbözött az akkori kikötőmesterrel, és nagy dirrel – durral, azonnali hatállyal felmondott. Most, hogy új „kapitány” állt szolgálatba, visszajött – sokunk meglepetésére -. A magam részéről örülök, hiszen amellett, hogy helyreállt a béke, még ezt a kedves, jellegzetes színfoltját is visszanyerte Szemes.

Fújdogál a délnyugati, az Isten is Révfülöpre való hajózásnak teremtette, hát tegyük azt. Mi bajunk lehet?! Nem is történt semmi, ebédidőre besiklunk a vendéghelyre. Természetesen jól „összehúzzuk” magunkat, mert – szokás szerint – temérdek vendéghajó várható. Jön is garmadával az éhes népség. Persze nem hiába, ugyanis a Zanzi ételei most is kitűnőek. Meg úgy általában, itt minden olyan nagyon rendben van. Talán túlságosan is, és már évek óta. Egész pontosan Rick Csaba barátom visszatértétől számítva. Totál idilli a kép. Rend, békesség, hajók jönnek – mennek, pontos (udvarias, szakértő) elirányításnak köszönhetően mindenkinek akad hely, ifjoncok cikáznak az apró jolle hajócskákkal, az emberek vigyorognak, valamennyien tök elégedettek. Nem csak én imádok itt lenni. Szinte álomszerű ez az egész, túl tökéletes. Amikor erre vet a sors, el szoktam agyalogni arról, hogy vajon mitől ilyen sikeres ez a hely. Ugyanis adottságai – például mérete – igen csak behatárolják a lehetőségeit. Jó, lehet elemezgetni, hogy a szakértelem, tapasztalat, ár – érték arány meg az odafigyelés… stb. Érzésem szerint viszont, talán ott indul ez az egész, hogy az itt dolgozók, azon túl, hogy sajátjukként kezelik „birtokukat” (Ricky, lelkének egy jó nagy darabját lapátolta ebbe a kócerájba), végtelen odaadással, jókedvvel teszik dolgukat, tisztelve, megértve, segítve (gyakorta türelemmel elviselve) mindazokat, akik ide betérnek. Persze, ez a saját külön bejáratú véleményem, megeshet, hogy páran teljesen másképpen látják. Secko jedno.

Örüljünk inkább legfőképpen annak, hogy dudára faltuk magunkat, végül kezet rázhattam drága barátaimmal, és maradt szél, ami továbbrepíthet minket Fonyódra.

De miért is pont Fonyód? Annak bizony több oka van. Például kíváncsiak vagyunk a felújított kikötőre. Meg aztán ma lesz a „múzeumok éjszakája”, melyen – a hírek szerint - részt vesz a híres Fonyódi Múzeum is http://turizmus.fonyod.hu/latnivalok-23/muzeum . Szóval oda szeretnénk érni. És a szél is úgy akarja, ugyanis a táv jó kétharmadáig fúj rendesen, és még azután is marad annyi, hogy alkonyat előtt, ha szép lassan is, de be tudunk csurogni. Szinte eláll a lélegzetem a látványtól! Mintha egy idegen, vadonatúj helyre érkeztünk volna. A vendéghelyek átkerültek a Szúnyogsziget oldalára, méghozzá rögtön az első cölöpökhöz, jobbra a hullámvédő deszkafal mögé.

Szeretném viszont szíves figyelmeteket felhívni arra, hogy a kihelyezett tábla kicsit beljebbre sikeredett, ugyanis a tőle jobbra eső első hely egy negyvenes cirkáló állandó bérelt tanyája. Tehát feltétlenül hagyjuk üresen! Köszönöm!

Tovább tekintve temérdek árbocot látunk. Úszómólók nyúlnak be a hajdani öböl úgy kétharmadáig. Fingerek viszont nem lógnak az oldalukon. Cölöpsorok szegélyezik, így a hajók orral a stégtesthez kötve helyezkednek el. Csuda érdekes és az adott körülmények között talán a legoptimálisabb megoldás, legalábbis az elhelyezett teknők darabszámát illetően. A vendég jövevényeknek pedig nem kell megkerülniük az egész kócerájt ahhoz, hogy elérjék a legfontosabb létesítményeket, úgymint kikötőiroda, büfé és vizes blokkok. Az utóbbiak két darab konténeres egységgel bővültek és megújultak. Így már elégségesnek tűnnek a megnövekedett létszámhoz. A kocsma is bővült, kínálatában feltétlenül. Szombat lévén remek rántott húsos zsemlét kapunk vacsorára. Jól is lakunk vele, tehát időveszteség nélkül nekiindulhatunk az éjszakának.

Elsőként a felújított Kripta villát látogatjuk meg http://www.fmhe.hu/kripta-villa . Nagyon szépen helyrehozták. Renoválták az egész épületet, nem csak újra vakolták. Megszüntették a vizesedést is. Az alagsort – a mozdíthatatlan márvány faragványtól eltekintve – átrendezték. Kiállítási tárgyakkal, festményekkel, táblákkal és egy hölgy életnagyságú figurájával kiegészítették. A látogatók számára megnyitották a felső szinteket is. Az első emeleten szobát rendeztek be Molnár Csilla Andrea, a fonyódi kötődésű tragikus sorsú szépségkirálynő emlékére. Kétségkívül szép, ízléses, megható, elgondolkodtató, sokak szemébe könnyeket csaló. Szerény véleményem szerint viszont nem biztos, hogy feltétlenül ezen a helyen kellett ezt megalkotni. Az „okosok” viszont így döntöttek, fogadjuk el. A legfelső emeleten remek kávézót alakítottak ki, a tetőn pedig kilátóteraszt (a megrendelt italokat ide is felszolgálják). Kényelmes, elegáns, kellemes. Úgy érzem, kihagyhatatlan, hiszen ebből a szögből idáig nem gyönyörködhettünk Fonyód és a Balaton panorámájában. Mindenkinek ajánlom, hogy ide betérjen.

Irány a múzeum http://turizmus.fonyod.hu/latnivalok-23/muzeum . Ápolt parkon át vezet az utunk. Ide egyébként is érdemes betérni, hiszen az állandó kiállítás (ami tudományos részletességű és gyönyörű) mellett mindig helyet kap valami időszakos felhozatal. Most éppen Madarassy István ötvös-szobrászművész alkotásait láthatjuk.

Ma viszont Szentivánéj https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_24 alkalmával igen csak pezseg itt az élet. A kertben asztalok, melyeken mindenféle cuccokból, szakértők segédletével, kellő kézügyességgel – vagy anélkül – különféle alkotásokat lehet létrehozni. Gyerekektől a meglett felnőttekig népes csoportok állják körül az „alkotóműhelyeket”. Reszelnek, farigcsálnak, öntögetnek, kavargatnak, dugnak és csomóznak, gyúrnak, dagasztanak, szobrászkodnak, vagy éppen szebbnél szebb virágcsokrokat kötnek.

Mások leterített hatalmas pokrócon dobókockás – tekergőpályás társasjátékba merülnek, buzgón válaszolgatva a Balatonnal, annak természeti adottságával, környezetével, ásványszerkezetével és élővilágával kapcsolatos kérdésekre. Nagyon jó pofa ez az egész, főleg közvetlenségével, családias megjelenésével, nem utolsó sorban tartalmasságával és érdekességével. De jó ilyet látni! Brávó Fonyód! Nagy piros pont érte! Nagyon szépen köszönjük az élményeket és a kedves vendéglátást! Ide máskor is jövünk.

Most viszont megyünk, hiszen holnap egy új kikötő vár felderítésre.

Merlin!