Csupán szürke semmiséget látni a helyén! Valahogy nem vonz az, hogy kifussunk a vízre. Megvárjuk, hogy átsöpörjön rajtunk a fergeteg, azután sétálunk kicsit Földváron. Vajon, hogy áll az új kikötő építése?

Elérkezett a tavasz, vízre cuppannak hajóink. Végre! Már jelentkeztek rajtam az „elvonási tünetek” vitorlázás ügyében. Vizünk átlagszintje meghaladta a 110 centimétert. Hurrá! Reméljük, lesz az még több is. Csak jó idő kell és uzsgyi neki. Indulhat az első túra. Eddig legalábbis így volt. Most viszont nyomtak egy nagy-nagy fityiszt az orrunkra. Kötelességem eme rossz hírrel kezdeni tudósításomat. Utálom magamat érte. Nézem, mint az okos kutya Veres Zoltán Guinness Rekorderpilóta csodálatos fényképét (hálás köszönet érte). Mintha olvadt arany töltené fel a medret. Valósággá lett. Legalábbis az árak tekintetében.

Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a nyár folyamán rendszeresen mutat be nagyon rövid filmeket, melyek a vizek veszélyeire hívják fel a figyelmet. Az első néhány részben a vízitúrázókhoz szólunk. Gyakran látjuk, hogy előkerül a sör, a fröccs a kenukból a víz közepén. Mi azt javasoljuk, hogy a vízen, illetve vízreszállás előtt soha ne fogyasszunk alkoholt.

A Balatont, Tisza-tavat, Tiszát (Szeged környékén) többször is bejártuk, Szigetköz felső részén kilenc éve csatangoltunk, viszont az alsó végeken még soha nem hajóztunk. Éppen ideje ezt is felderíteni. Induljunk hát neki felderítő túránknak, kifürkészni, miféle csodák és kalandok várnak ránk eme vizeken.

Egy kedves olvasónk levelét közöljük. Kérésére a nevét nem adjuk ki, mert Bahart bérlőként nem szeretne semmilyen retorziót.

Bizony, az első része el is illant. És még valójában nem is túráztunk a Balatonon. Igazán nincs mentségem rá. Most viszont, annyi nehézség és balszerencse után, azért is nekiindulunk virtuális körutazásunknak. Lássuk tehát, hogyan élte túl szeretett tavunk az elmúlt hónapok tilalmait.

„Napsugárban, holdsugárban, Bús-fekete éjszakában. Vérözönben, sártengerben Aludj Hunia királya! Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szentvasában, nyugodjon a Gilgames-vér csillaga! Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak, keresztekre felfeszítettek jajszava!”

… Irigyeknek békességet, Adjon Isten minden jót, hazug szájba igaz szót. Hontalannak menedéket, éhezőknek eleséget, tollat író kezébe, pulyát asszony ölébe. Legényeknek feleséget, szegényeknek nyereséget, áfonyát a havasra, pisztrángot a patakba. Istenhitet a pogánynak, hű szeretőt a leánynak, szép időben jó vetést, szomorúknak feledést. Sarkvidékre hideg telet, az árváknak jó kenyeret, fegyvereknek nyugalmat, szelíd szónak hatalmat. Betegeknek egészséget, fuldoklóknak reménységet. Vitorlának jó szelet, napfényből is öleget. Jó lövést az ordasokra, nyíló ajtót vaskapukra, vándoroknak fogadót, Isten adjon minden jót!

Ez is elérkezett! Nálunk hagyomány, hogy a szezontól egy kurta túrácskával veszünk búcsút. Méghozzá olyan formában, miszerint a Rhea kapitányai szállnak hajóra, és megcélozzák az „ország kocsmáját”, hogy a teljesség igényével látogassák végig kedvenc borozóikat, majd keservesen berúgjanak. Rajta hát!

Vészes gyorsasággal fogynak augusztus havának napjai. Keletnek fordítjuk tehát hajónk orrát. Túlságosan azért nem sietünk, hiszen a visszaút ugyanolyan hosszú, mint az oda. Reméljük, tartogat számunkra még pár élményt. Lássuk csak.

Láttatok már olyan tavat, ahol kevesebb az uszonyos hajó mint a kíles? Szerintem ez is hungaricum, de a Balaton sajnos ilyen. A legelszomorítóbb, hogy a dingik kiszorulása pont egy olyan sekély, melegvízű tavon következett be, ahol minden természeti adottság megvan ahhoz, hogy a hely az európai kishajós turizmus kedvelt desztinációjává váljon.

Csak tessék – tessék hölgyek, urak! Megjelent a színes – képes tarkabarka! Más eltitkolja, nem tudja, mi felderítjük, megírjuk! Ki, kivel, mikor, hol, mekkorával, hányszor, mennyiért! Kommentárok nélkül, csak a tényeket! Hát vigyék, olvassák! Tessék – tessék!

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK, ÉS EZÚTON KIDOBOLTATIK, HOGY AZ ÚRNAK 2019. ESZTENDEJÉBEN, AZ NAGY MAGAS SZÖVETSÉG, AZ ALANT CSILABIZÁLANDÓ DÍSZES PERGAMENT BOCSÁJTA KÖZIBÉNK, MELYNEK OLVASATÁT ÉS MEGVÁLASZOLÁSÁT KÍVÁNÁ VALA!

„Hot dog, a kávé, a sült limonádé…” hallgatjuk a rádióban a régi Pa-Dö-Dö slágert, mialatt az autópályán rostokolunk a több órás dugókban. Durva hosszú sor kígyózik a bolt előtt, bent minden kifogyott, még a bubis víz is. A turistákkal közös illemhelyen, már a reggeli takarítást követő fél órában az utolsó centiig kihúzkodják a papírt, nagy gubanc-halomba, az előtérbe (jeles szórakozás).

A tizenkét hónap közül talán az április és a május a kedvenceim. Ez az igazi tavasz. Frissen és üdén zöldellenek a levelek, körös-körül virágok pompáznak, rovarok zümmögnek, pillangók libbennek, madarak dalolnak, illatozik és lüktet a természet. Felébredt téli kábulatából. Bármerre csatangolok, számtalan apróbb-nagyobb élmény tárul elém. Nekem ezt jelenti az első túra. Persze az elmúlt évtizedek képei gyakran visszaköszönnek, de mégsem ugyanazt látom. Minden mindig más, tartogat valami újat. De az élmény ugyanaz marad, és pont olyan örömöt okoz. Hiszen a természet örök!

Jócskán kitavaszodott, immáron másodszor. Hála az égnek, hurrá, vidáman elénekelhetjük, hogy „tavaszi szél vízeet áraszt, virágom viirágom” . Vagy azt, hogy „csavaros a - csavaros a disznó … stb.” Ez rendben is van, viszont hiába vagyunk túl az első szezonnyitó kirándulásainkon, ha eddig igazán nem tettük meg, „hát jobb későn, mint soha” címszóval, igen csak esedékessé vált szeretett sajkánk górcső alá vétele. Meg úgy általában, soraink rendezése.

Végre itt van, megjött, elérkezett! „Április ó április, minden csínyre friss!”, annak is a vége. Útra kelhet a RHEA! Még cudar hideg van, a víz mindössze hat fokos, fú az északi veszettül, de nem bírunk a vérünkkel. Isten velünk, ki ellenünk?! Nyissuk meg ezt a szezont is, méghozzá méltóképpen! Neki a fergetegnek, irány Badacsony - hová is más merre -?

Idén hatodik alkalommal találkoztak a Folkboatok, hogy egy közös túrázás keretén belül együtt töltsenek néhány felejthetetlen napot, aminek az emlékeivel sikerül valahogy kihúzni a következő csaknem egy évet.

A francokat! Ember tervez, Isten végez. Ott kell lennem estére Siófokon, halaszthatatlan ügyben. Most nem térnék ki ennek mibenlétére, csak annyit, hogy ama bizonyos háromszáz egynehány milliárdnak, melyet a Balatonra szántak, egy tollvonással történt visszavonásával kapcsolatos, melyről természetesen, megfelelő információk birtokában írni szeretnék (érzem „kellemetlen” kötelességemnek). Most maradjunk a túránál.