Bár napjainkban, sajnos ezer sebből vérzik, mégis és mindig gyönyörű. És nem igaz az, hogy azokat, akik hétköznapi gondjaikat magukkal cipelik, nem érinti meg. Még akkor is, ha a hullámokat hasítván, vagy egy erdei ösvényt járván megoldásukon töprengenek, hiszen egy váratlanul felharsanó madárdal, egy gyönyörű virág, ha csak percekre is, de ki tudja zökkenteni őket bajaik csapdájából, és akár maradandó élményeket visznek haza magukkal.

Használjuk ki ezeket a gyönyörű napokat, tegyük félre a mobilunkat, felejtsük el keserveinket, fussunk ki a vízre, csatoljuk fel hátizsákjainkat. Május tizedike a madarak és a fák napja. Íly módon tisztelegjünk előtte!

Késő délelőtt hagyjuk el Balatonalmádi TVSK kikötőjét azzal az ígérettel, hogy hamarosan visszatérünk. Támad némi vízi szél, így a nádasok mentén tűrhető tempóban evickélünk. Jut idő arra, hogy megcsodáljuk, amint a már zöldbe borult fűzfák koronáját ringatja a szellő. Az öblöcskékbe belesve fehéren virító vízi boglárkákat és aranysárga nőszirmokat pillantunk meg. De szépek is vagytok! Így dél körül a melegben már „kariccsolnak” a nemrég érkezett nádirigók, itt is, ott is szól a kakukk, és az egyik benyúlóban nagyra nőtt fiókáit vezeti egy nyárilúd pár. Talán már több hete is hazaérhetett dél felől az a kedves kékbegy család – nádvidékünk talán legszebb énekesmadara –, akiket egy vaskosabb kéve csúcsán látunk és hallunk. Kicsit odébb guvat visít élesen, nem messze „prütty” kiáltásával jelentkezik pár vízityúk (szárcsa féle). A part közelében még borízű hangján a szürke gém is felböfög, s bármilyen hihetetlen, az egyébként holdvilágnál szóló nádi tücsökmadár is perreg egyet-egyet. A szélső nádszálakon már sütkéreznek a közönséges acsák hímjei (egyik leglátványosabb, korán ébredő szitakötőfajunk). Szépen kéklenek a jó vastag potrohaik, jelezvén, hogy bőven akadt zsákmányuk.

A víz felé távcsövezve már nyomát sem látjuk a kis és nagy bukóknak. Elmentek Isten hírével. Kis és búbos vöcsköt viszont sikerül elkapnunk egész szép számban. Helyes. Elsősorban azért, mert visszatértek, nem tartván attól, hogy a kormoránok kiszorítják őket.

Egyszer csak vége szakad az ős természetnek és befutunk Alsóörsre. Ideje volt, hiszen gyomrunk már mennydörgésszerű morajjal követeli jussát. Kikötünk egy úszómóló végére és uram fia, nem hiszünk a szemünknek. Büntetlenül ki lehet lépni, kacsasz@r sehol. Győztek tehát a kikötőmesterek? Vagy sikerült „szobatisztaságra” nevelni őket? Mindegy. Nagyon szépen köszönjük!

Jól kilépünk, keresztül a síneken. Messziről látjuk, hogy nyitva a Bakter kocsma, ugyanis ülnek vendégek szép számmal. Rendelünk, kapjuk a silót, minden rendben és szokásosan kiváló. Kifaggatjuk a tulajt a jövőről. Felszolgáló gondjai vannak (mint mindenkinek), így idén hétfő és kedd kivételével minden nap üzemelnek. A bankkártyákat elfogadják. Telefonon lehet pontosítani az alábbi számokon: +36 87 447103 illetve +36 20 2408181 . A másik ajánlott hely az Antal pince nádfedeles kocsmája szemben a kikötővel, minden nap nyitva lesz.

Ebéd után nem sokat teketóriázunk, elindulunk Tihany felé. Ez, ugye idefelé zárva volt, de most azt az információt kaptuk, hogy mind a kikötő vizes helyiségei, mind a Móló büfé látogatható. Lássuk hát, ha már eddig kimaradt.

Tűrhetően húz a szellő, így késő délutánra oda is érünk. Most még akad bőven vendéghely. Vacsora a Móló büfében, szokásosan a lángos a sláger. Pénteken nyitottak, ma és holnap lesznek, de a jövő héten még csütörtökig bezárnak – némi felújítás-ráncfelvarrás okából –. Azután folyamatosan állnak rendelkezésünkre késő őszig. Hurrá. Kicsit sétálunk az alkonyatban, hogy „lejjebb csússzon a kaja”. A Garázs persze még alszik, mindig későn kezdenek, korán végeznek. Ilyenek. A park szép, rendezett. Lassan épülget a ledózerolt, szép emlékű Fanta büfé, presszó valamint közért helyén emelkedő szürke betonkolosszus, melyben lakások kerülnek kialakításra. Természetesen a turizmus elősegítésének céljából. Elfordulok, ne is lássam. A Limnológiai Intézet kikötőcskéje és épülete rendben van tartva, használják. A József főherceg kastélya viszont elhagyatva romosodik. Rendkívül sajnálatos, hogy hagyják elpusztulni. Vissza is fordulunk. A part mellett sétálunk a hajóhoz kicsit elborozgatni, így utolsó esténken.

Rajtunk kívül még egy túrahajó éjszakázik itt. Mindenesetre reményt keltő, hogy nem csak mi indultunk neki a nagyvilágnak. Besötétedik. Távoli békakurutty, és a park tisztásáról a sejtelmes halk, innen-onnan felhangzó bugyborékolás. Többen találgatják, mi a fene lehet az? Nem titok: A nagy pólingok jellegzetes nász dala. Szerelmüket jelzik így párjuknak. És ez már igen csak a nyár közeledtét vetíti elő.

Reggel korán kelünk. Kaptunk a sorstól még egy napot, hiszen csak hétfő reggel kell hazautazni, így ráérünk estére befutni. Kihasználjuk tehát a délelőttöt. Rég izgat, hogy innen a kikötőtől milyen áldozatok árán lehet elérni az új Őrtorony kilátót. Kíséreljük hát meg. A hajnali mólósétától kaptunk még egy bónuszt. „Ki korán kel, aranyat lel” címszóval szemtanúi lehettünk a dévérkeszegek első „dörzsölődésének”. Ilyenkor látszik igazán, mennyi hal is él szeretett tavunkban.

Nagy elánnal neki is veselkedünk az útnak. Öles léptekkel átvágunk a Belsőtó felé. Elhaladunk a hajdani kedves Gejzír borozó (és szabadidőpark valamint játszótér) pusztulásra szánt, elárvult, bekerített torzója mellett, követjük a hébe-hóba kihelyezett jelzéseket. Megkerüljük a tavat, majd szőlő ültetvények mellett kacskaringózik az utunk. Csak megyünk és megyünk, a torony igen lassan akar közeledni. Még szerencse, hogy nincs rekkenő hőség, bár tűz a nap rendesen. Kitartásunkat siker koronázza, ugyanis egy merész kanyarral csak beérünk a fák közé.

Innen azonban mászás veszi kezdetét, hiszen egy valamirevaló kilátónak, természetéből eredendően, valami magaslaton kell lennie, ami leggyakrabban sajnos egy hegy tetejét jelenti. Márpedig aki kíváncsi rá, annak oda fel kell kapaszkodnia. Jelen esetben legalább félárnyékban. Kegyes a sors hozzánk, a magunkkal hozott innivaló segedelmével túléljük. Másfél óra kemény trappolást követően, csak elérjük azt a kutya Őrtornyot.

Csodálatos a panoráma, tényleg felejthetetlen, kárpótol mindenért. Viszont azt megállapíthatjuk, hogy nem a kikötőtől kell idejönni. Másfél óra ugye visszafelé is, az már alapból három órás, erőltetett tempójú gyaloglás. Gyerekekkel még több. Legközelebb felderítjük, mi van, ha Sajkodról hegy-támadunk. Úgy tűnik, az jóval rövidebb, viszont nagyobb a szintkülönbség. Meglátjuk.

Visszafelé mentünkben igen elpilledtünk, mire a jobb sorsa érdemes Gejzírhez értünk. Vele szemben egy nyitott kapu hívogat, azaz a mögötte levő napernyők, fotelek és asztalok. Még tábla is van, tehát úgy ahogy vagyunk a tíz kilométeres talpalás után, porosan, izzadtan, csapzottan berontunk, hátha nem dobnak ki.

Dehogy dobnak, szeretettel, mosolyogva fogadnak. Igényes és roppant kellemes környezetbe csöppenünk. Kifinomult ízléssel berendezett veranda, kényelmes ülések, figyelmes kiszolgálás. Valami megfoghatatlan báját érzem ennek az egésznek. Ráadásul a rozéban és a limonádéban sem tudok csomót találni. Tudom, a Gejzírt nem pótolhatja, de minden bizonnyal nem is célja. Ez valami teljesen más. Mi mindenesetre igen jól érezzük magunkat. Legközelebb a szendvicseket is megkóstoljuk. Térjetek be, ha erre jártok, szerintem nem bánjátok meg. Még az is lehet, hogy !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! hellyé avanzsál.

Felfrissülve indulunk a kikötőhöz. Ebéd és gyerünk Földvárra. Ennyi volt.

De mennyi lesz? Bátorkodom nagyot és merészet gondolni. Tehát:

Május 7 (hétfő) és 14 (hétfő) időpontok között, a RHEA ismét nekiveselkedik a haboknak, egy vitorlástúra keretében. Ez alkalommal szeretnénk a délnyugati medencét körbejárni, persze a teljesség igénye nélkül, ahogyan az időjárás engedi, illetve úri kedvünk diktálja. Csak lazán. A részletes program még alakul, de célunk, hogy azokat a kikötőket ejtsük útba, amelyek környékén már találunk valamilyen látnivalót. Ez eddig rendben is volna. Ami az újdonság (kísérlet), hogy nagyon sok szeretettel és tisztelettel felajánlom a túrában való részvételt részetekre, vagy inkább felvetem, hogy ha nincs jobb dolgod, hát esetleg menjünk együtt…. Méghozzá, az alábbiak szerint:

1. 1.       Túránkon, szeretettel várjuk mindazokat a kedves hajós társainkat, akik rendelkeznek olyan vízi járművel, amely alkalmas a Balatonon, akár viharos szélben való haladásra, valamint a „több egymást követő alkalommal” történő ott alvásra.
2. Életkorra, nemre, vallási hovatartozásra, pártállásra való tekintet nélkül hívjuk mindazokat, akik egymás nézeteit és beállítottságát tiszteletben tartva, részt szeretnének venni a tervezett programban rögzített útvonalunkon történő együtt hajózásban, valamint érdeklődnek a felvetett események, látnivalók, séták iránt, – illetve ötleteket adnak további hasonló dolgokra –.
3. 3.       A „csavargás” rendelkezik egy meghatározott kezdési, valamint befejezési helyszínnel és időponttal. A résztvevőknek lehetőségük van ezekhez alkalmazkodni, illetve – idejük és úri kedvük szerint – a csapathoz bármikor (előre jelzett paraméterek szerint) bármelyik, az útvonal által érintett helyen és időpontban csatlakozni, illetve onnan eltávozni.
4. A kiránduláson való részvétel ingyenes. Minden útitárs (társaság) maga gondoskodik az étkezéséről, valamint fedezi a kikötőhasználat, továbbá egyéb költségeit. Porthole kártya, illetve Bahart túrabérlet megléte általam erősen javasolt.
5. A rendezvényen mindenki saját felelősségére vesz részt, a Hajózási szabályzatban foglaltak szerint.
6. Kérem, hogy részvételi szándékotokat (akár még akkor is, ha bizonytalan) jelezzétek a gyorgy.gelencser@porthole.hu e-mail címen, vagy hívjatok a +36302506351 telefonszámon, illetve vegyétek fel a kapcsolatot a https://www.facebook.com/groups/turahajozas/ csoporttal.
7. A túra szervezése „lentről induló” magán kezdeményezés, az elmúlt negyven év tapasztalataira támaszkodván, pontosabban, „ahogyan a szél is összehordja a szemetet”, néhány, évtizedek óta együtt tekergő vízi kocsmatöltelék csavargó elméjéből kipattant gondolat, olyan „hátha más is rányal a mézre” címszó alatt, most kísérlet, igényfelmérés jelleggel. Jelmondat: „Tudja minden kreatúra, nincs jobb, mint egy RHEA – túra!”

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!