Mi akik szeretjük, szívügyünknek tekintjük ezt a gyönyörű sportágat, megadóan tűrjük, hogy a játékunkra rátelepedjen az ostoba idejétmúlt szabályozás, időt, pénzt és energiát pocsékolunk, hogy olyan elvárásoknak feleljünk meg, ami méltatlan közösségünkhöz, életünk minőségéhez.

Sokszor leírtuk, de most kiemelten szeretnék foglalkozni három olyan kérdéssel amire képtelenek érdemben reagálni azok, akiknek ez lenne a feladata.

 

Motorhasználat tilalma

Ez talán a legtöbbet rágott csont. A fél évszázada alkotott rendelet idején a vitorlás hajókban nem volt korszerű belsőégésű motor, nem is őket célozta a korlátozás, hanem a motorcsónakokat. Akkoriban ez egy helyes előremutató rendelkezés volt, de a végrehajtását soha nem tudták maradéktalanul teljesíteni. Azóta a szinte a teljes hajóállomány korszerű, zajtalan, hullámot nem keltő környezetet alig terhelő motorokkal van felszerelve. Ezek nem motorcsónakok, ilyen funkcióra alkalmatlanok. Viszont használatuk elsősorban biztonsági kérdés. Nem csak szélcsendben, hanem szélben is szükség lehet rá, ha a hajós felkészültsége ezt megköveteli. Egy nagyszeles spontán halzolás emberéletet is követelhet, míg motorral mindez kivédhető. Ne arra törekedjünk, hogy a versenyekre lehessen motorhasználattal eljutni, ne a versenyzők kerüljenek kivételezett helyzetbe, mert a nem versenyző vitorlázók sokkal többen vannak, és elsősorban nekik van szükségük a biztonságos hajózás feltételeinek megteremtésére. A rendőrség jogosan de szelektíven büntet. Arra képtelen, hogy érvényt szerezzen a szabályoknak, de a saját intézkedési jogosultságát szinte bárkin kiélheti. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy az ésszerűtlen rendeletekhez kötődő rendőrségi eljárások megmérgezték a hajózó közösség és a hatóság viszonyát. A „Szolgálunk és védünk” szlogen a Balatonon kiüresedett


Persze mi sem így gondoltuk, nem erre kérünk engedélyt.

A viharjelzéshez kötött hajózási korlátozások

Ez talán a hozzánemértés ékköve! A jogalkotó megérdemelné, hogy északi szélben egyes fokozat alatt vitorlázgasson egy jolléban az északi parton az 500 m-es parti sávban. Ha tudná, hogy miért van hajózási tilalom a világ minden részén a parttól 300m-en belül, akkor talán érezné felelősségét, a mielőbbi változtatás szükségességét!

Amikor ez a jogszabály megszületett, a svertes kishajók még nem voltak alkalmasak önmentésre. Nem állt rendelkezésre a tó teljes felületét lefedő mentőszervezet. Akkoriban még nem léteztek azok a mobiltelefonos alkalmazások, mely segítségével nagy biztonsággal  lehet következtetni az időjárás változásaira.

  

A versenyengedélyhez kötött sportorvosi vizsgálat

Kevés értelmetlenebb terhet viselünk, mint a kötelező sportorvosi vizsgálat. Sehol a világon nincs ilyen, ráadásul ha bármi értelme lenne akkor is a háziorvos tudná érdemben elvégezni, mert ő az aki ismeri az egészségi állapotunkat. Az általa felírt gyógyszerek hatása alatt egy sportorvosi vizsgálat nem talál tüneteket. Akkor meg minek? A sportorvosi rendszerre szükség van, de az kötődjön az élsporthoz, mert ott van létjogosultsága.



Kitől várjuk a megoldást?

Nincs nagy választék. Mivel alapvetően jogalkotási kérdésekről beszélünk, a vitorlázók és a törvénykezők között nincs közvetlen kapcsolat. A hajós megfogalmazza jogos elvárásait, ami nem jut el a jogalkotóhoz, aki így akkor sem értené miről van szó, ha megfelelő előkészítés nélkül elé is kerülne az igény. Így aztán semmi nem történik.

Van azonban egy olyan kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, melynek deklarált feladata:

„Képviseli a vitorlás sportág érdekeit”

“A sportágában szabadidős sporttevékenységgel összefüggő feladatokat lát el”

Ez a szervezet a Magyar Vitorlás Szövetség

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szövetség feladatainak túlnyomó többségét magas színvonalon, hatékonyan és eredményesen látja el. A versenysport működtetése, az utánpótlás és a nagyhajós osztályok egy szervezetben történő “üzemeltetése”, a szükséges bevételek biztosítása példa értékű.

Sajnos ezen az erőfeszítések csak a közösség aktívan versenyző részét érintik, a teljes vitorlázó társadalom életét nem könnyítik meg. Pedig becslésem szerint a nem versenyző vitorlázó a közösség 80%-a. Ők azok a akik fenntartják a jelentős nemzeti értéket képviselő hajóparkot, fizetik a kikötői díjakat, akik munkát adnak a hajózásban érdekelt vállalkozásoknak. Ők fizetik az időszakos felülvizsgálat érthetetlenül magas díjait, Ők azok, akik szeretnék a szabadidejüket ostoba korlátozások nélkül eltölteni. Túráznának, ha lenne elég vendéghely, ha nem szekálnák őket a hatóságok, résztvennének a hangzatos bejárható Magyarország programban, ha ennek a feltételei is megteremtődnének.

Szögezzük le, hogy az MVSZ érdekérvényesítő szerepét ezen a területen nem látja el

 

 Mégis mit tehetnének?

  • Várható-e előrelépés a balatoni motorhasználati szabályozás módosításával kapcsolatban, különös tekintettel a versenyekre való oda- és visszaútra?

  • A motorhasználat szabályozása nagyon összetett szabályozási feladat, ami szintén nem MVSZ hatáskör. Az MVSZ a sportolók érdekeit képviselve számtalan egyeztetést kezdeményezett már a jogalkotóval, de jogszabályváltozást egyelőre nem sikerült elérnie."

Nesze semmi fogd meg jól!

A válaszból nem derül ki, hogy a szövetségen belül ki foglalkozik az üggyel? Mikor kivel egyeztetett. Mikor és kit tájékoztatott az ügy elakadásáról? Kért e segítséget? Igénybe vette-e a közösség kiterjedt kapcsolatrendszerét, kiaknázatlan lobbierejét?

  • A sportorvosi igazolások beszerzése jelenleg nehézkes, szükségességük pedig amúgy is évek óta vitás kérdés: van-e tervben a sportorvosi rendszer átgondolása akár átmenetileg, akár hosszútávon?

  • Nem győzzük minden fórumon elégszer hangsúlyozni: a sportorvosi engedély nem MVSZ hatáskör. A Sporttörvény írja elő, hogy a versenyrendszerben lévő versenyeken csak a versenyeken való részvételre jogosító sportolói igazolvánnyal (versenyengedély) lehet részt venni. A versenyengedély - ha külön jogszabály kivételt nem tesz - csak a sportegészségügyi ellenőrzés adatait tartalmazó dokumentummal (sportorvosi engedély) együtt érvényes. Tehát ez alapvetően jogalkotói kérdés, nem MVSZ hatáskör. Tekintettel arra, hogy az MVSZ elnöke, Prof. Kollár Lajos sportorvosként is praktizál és az EMMI-ben miniszteri tanácsadó funkciót is betölt, minden lehetséges fórumon képviseli a vitorlázók érdekeit ebben a kérdésben.

Ebben a kérdésben megjelenik az elnök úr Prof. Kollár Lajos szerepe. Mint praktizáló sportorvos és miniszteri tanácsadó, felvállalt-e szerepet a sporttörvény megváltoztatásában?

Az ő támogató lobbiereje mellett talán érdemes lenne valakit – beszámolási kötelezettséggel - kijelölni a törvényelőkészítő munkával kapcsolatos adminisztratív feladatok elvégzésére.

Az MVSZ válaszaiban visszatérő érv a hatáskör hiánya. Nem is kell, hogy legyen. De mozgástere az lenne! El kell jutniuk a hatáskörrel rendelkezőkhöz, ki kell taposniuk a szükséges változtatásokat mert ez lenne a szövetség alapszabályában is megfogalmazott feladat.

 

Lennének a szövetségnek olyan feladatai is melyet hivatalból kiemelten kellene kezelnie.

Ilyen a Balatonon gyakorlatilag pusztulásra ítélt szabadidős jollevitorlázás ügye. A kérdésről több alkalommal is egyeztettem Holzhauser András főtitkár úrral, aki minden alkalommal támogató együttműködéséről biztosított, de neki sem sikerült még nevesített, proaktív munkacsoportot létrehoznia. Ha legalább annyit el lehetne érni, hogy a viharjelző rendszertől és a partisáv kötelezettségtől sikerülne mentesíteni a jollésokat, akkor újra értelmet nyerne ez a méltatlanul visszaszorított hajózási lehetőség.

 

Az a félelmem, hogy a főtitkáron kívül nincs senki, aki a szövetségben szívügyének tekintené a jollevitorlázást. Az alapvetően versenyüzemeltetés centrikus szövetségnél évek óta kérelmezzük, hogy a Kalóz osztályt ne zárják ki a szövetség által rendezett túraversenyekről. Nem a Kékszalagra gondolok.

Annyit sem sikerült elérni, hogy a miért kérdésre választ kapjunk.

 

Hiányolom a szövetség határozott fellépését a Balaton legforgalmasabb hajózási útvonala mellé telepített kőszórás ügyében. Több hajó már megsérült ezen a helyen. Köztudomású, hogy akik ezt a „műtárgyat” elhelyezték, azok nem voltak tisztában a veszély mértékével. Nem hiszem, hogy a mai napig is hiányzó kardinális jelekkel ez a helyzet feloldható. Meggyőződésem, hogy ezt a kőszórást úgy ahogy van arról a helyről el kell távolítani! Nem lenne jó, ha ebben a hajózás szakmai kérdésben valamiféle rosszul értelmezett politikai megfelelés lenne a zsinórmérték. A Magyar Vitorlás Szövetségnek igenis képviselnie kellene a közösség érdekeit. Nem hinném, hogy a horgász társadalom ne tolerálná, hogy a 6 db kőszórás egyike más helyre kerül.

2020 július 17-én a teljes elnökség lemondott tisztségéről. A tisztújító közgyűlésig – szeptember 17-ig – talán elegendő idő áll rendelkezésre, hogy az aspiránsok programjába a szélesebb körű, hatékony és számonkérhető érdekképviselet is bekerüljön. Ebben a kérdésben óriási felelőssége van a szavazás eredményét, az elnökség összetételét meghatározó néhány nagy egyesületnek, akik továbbra is elsősorban a versenysport működtetésében érdekeltek.