Kopaszon meredezik az erdő, messzire belátunk a fák között. Ez alól persze, az örökzöldek alkotta sűrűség kivételt jelent. Barnára fakultak a rétek meg a legelők. A dermedt kihaltságot csupán a keletről érkezett, fekete vetési varjú csapatok károgása töri meg, amint élelmet keresgélnek. Ha egy magaslesről távcsövünkkel türelmesen, lépésről lépésre pásztázzuk az erdőszéleket, szinte biztos, hogy megpillanthatunk rókát, amint vastag téli bundájában pompázva ólálkodik. Varjúra fáj a foga. S amennyiben kellő takarásban sikerül megközelítenie prédáját, a riadtan felröppenő seregből jó százalékban kap el egyet, hogy a levegőből visszarántva terítsen belőle asztalt reggelijéhez.

Lekászálódunk a toronyból, s mivel vízre szállni több okból is lehetetlen számunkra, továbbindulunk, a fák sűrűjébe váltva. Vízálló bakancsban, meleg hajós overállban kellemes a séta, még repkedő mínuszokban is. Pláne, hogy hosszabbodni kezdtek a nappalok. Bár ezt még valójában nem tapasztaljuk, viszont tudatalattinkba kétségtelenül pozitív, tettekre sarkalló gondolatokat plántál. Az sem szegi kedvünket, hogy ismét szürkén gomolygó semmibe süpped a táj. Mindent beborító, az egész világot magához ölelő nedves tömegben tűnnek el az erdők, mezők, a patak menti fűzfák, és még sok látnivaló. – Könnyű ilyenkor eltévedni. Mi viszont ismerjük az utat és térképünk is akad, GPS általi folyamatos helymeghatározással. –  A makacs köd tartja magát. Az alacsonyan úszó felhőkig ér, a talaj felett hullámzik. Azután a nap ismét belelendül, először csupán résnyire, majd egyre szélesebbre nyílik a szürke függöny. Kezdetben homályosan, majd egyre fényesebben bukkan fel az izzó gázgömb. Páratlan látvány. Nagyon élvezzük.

Fenségesen csillog a behavazott erdő. Hangokat nem igen hallunk. Legfeljebb egy – egy harkály kopog, meg a szajkó riaszt reszelős (szarkát mímelő) hangján, amint észrevesz minket. Viszont sokat elárulnak a friss hóban hátrahagyott nyomok. Az öreg tölgyesekben gyakori a sárga fagyöngy. Rengeteg itt telelő madár fogyasztja. Pintyek, csízek, rigófélék… stb. Most éppen két léprigó csemegézik a ragacsos termésből. Vizslatjuk a hó tetejét. Az apró nyomsorok cickányok, erdei egerek és pockok éjszakai útjáról tanúskodnak. Az egyik ilyen vonalka egy pici teknőnél megszakad. Vércsepp is látható. Na, itt egy karrier hirtelen bevégződött. Hiszen ami a macskabagolynak siker, az a pocoknak teljes kudarc. Akit esetleg érdekel, egy régebbi cikkemben megtekintheti https://porthole.hu/cikk/12143-szurke-fellegek a pontos, nyommeghatározó táblázatot. Megjegyzendő, miszerint ezek a kis rágcsálók képezik a nyestfélék, nyusztok, meg a hozzájuk hasonlóak rendes táplálékának nagy részét. Az elmúlt évtizedek markáns jelensége, hogy a nyestek erősen urbanizálódtak. Elsősorban a helytelen kommunális hulladékkezelésnek köszönhetően nagy számban költöztek be falvainkba, sőt városainkba. Kifejezetten jól érzik magukat, nekünk viszont nem egyszer komoly kellemetlenséget okoznak (megrágják gépjárműveink ékszíjait… stb.). A nyusztok viszont kitartanak eredeti élőhelyeiken. Rendkívül ügyesen mozognak a fákon, még a mókust is elfogják. A nappali órákat alkalmas üregben, valamelyik öreg fa törzsében töltik. Éjszakánként jelentős távolságokat járnak be, lábnyomaik tanúsága szerint. Jellemző, hogy ezek szinte mindig fától fáig vezetnek, míg a nyestté egyenesen, valami cél felé. – A fent említett hivatkozáson közzétett táblázatokat ajánlom ismét, akár telefonra másolt kép formájában, melyek segítségével bárhol megállapíthatjuk, hogy kiféle – miféle jószágok teszik tiszteletüket házunk táján.

Sétálunk tovább az erdőben, csikorog a hó a talpunk alatt. A harkályok meg fáradhatatlanul kopácsolnak. Elméletileg, csak a nagy fakopácsnak kellene nálunk telelni, viszont az elmúlt évek enyhe időjárásának köszönhetően a többiek is egyre nagyobb számban maradnak itt. Legalábbis a fekete harkály, a kis fakopács meg a zöld küllő – ennek köszönhető ez a harsány dobkoncert –. Leghangosabbnak a feketét vélem, középmezőny a nagy fakopács, míg piano erővel a veréb nagyságú kis fakopács vesz részt a hangversenyen. Zöld küllő barátunk inkább a talajon keresgél, így csendben marad.

Ennyit a „fák doktorairól”. Imádom őket! Ugyanis, amikor januárban először hallom meg a harkály rezonálását, tudom, hogy bár még messze van, mégiscsak készülődik a kikelet.

Hátat fordítunk a domboknak és leballagunk a Balaton partjára. Meglehetősen rideg képet mutat. Az élet viszont zajlik. A nádas határán járva néhol láthatunk pár megfakult lila aszatvirágot, katángot, és jó néhány bogáncstelepet. Tarka tollú tengelicek bontogatják ki az apró magvakat. Meglepetésünkre, a nádszálak között ökörszemeket pillantunk meg. Klasszikus erdei jószágok, de úgy látszik, hogy télire szeretnek idehúzódni. Imádott tavunk most gyakorlatilag jégmentes. Nagy létszámú madárcsapatok népesítik be. Leginkább kerce, tőkés, kontyos és barátrécék. Elszórtan pár búbos vöcsök is úszkál közöttük. Távolabb szárcsák serege feketéllik – csak távcsővel láthatóak –. Persze, ha nekilendül a jegesedés, a danka és sárgalábú sirályokkal egyetemben, valamennyien a folyókra váltanak, súlyosabb esetben délebbre vonulnak.

Betévedünk a kikötőbe. Többségük magányos kihaltságba süppedt. Hajóink temérdek rács meg kerítés védelmében alusszák téli álmukat. Békésen pihennek egymás mellett hatalmas negyven lábas bödönök és kisebb huszonötös teknők. Jó pár elektromos jószág is megfér mellettük. Így kéne ennek lenni akkor is, amikor a vizet járjuk. Semmi szükség arra, hogy cikizzük, bíráljuk, utáljuk, sértegessük egymást. Hiszen mindannyian a Balaton szerelmesei vagyunk, ki így, a másikunk pedig úgy. Minél többfélék vagyunk, annál színesebb a csapat. Valahol közösek örömeink, bánataink. Tartsunk össze, hiszen van keservünk éppen elég. Például, iszonyúan kevés a kikötőhely, ráadásul ahelyett, hogy épülnének, sorba szűnnek meg a vitorlások (vagy egyéb hajók) elhelyezésére szolgáló létesítmények úgy, hogy eredeti funkciójukat elvesztve épüljenek újjá.  – Temérdek újságcikk foglalkozik a jelenséggel, nem kívánok beállni a sorukba. –

Régi téma, sokak szerint „lerágott csont” a környezetszennyezés. Imádott Balatonunk vizét fenyegetve, a tó közvetlen közelében, lepakolják a mérgező vegyszereket tartalmazó hulladékot https://balatontelevizio.hu/illegalis-szemetlerako-kaptalantoti-kozeleben/. „Szinte elakad a szavam a dühtől és szomorúságtól. Mi folyik itt? Miféle civilizálatlan barbár népek követik ezt el? Balaton-felvidék, Diszelt és Káptalantótit összekötő út, mindez a szemét mennyiség csupán 2 km-en belül és egyre csak szaporodnak a kupacok. Hogy lehetne elkapni ezeket az aljas szemeteket?” Évek óta fennálló és húzódó súlyos probléma. Ha valahol hatalmas költséggel és fáradtsággal felszámolunk egy „tetthelyet”, lehetetlenítve a további elkövetést, hetek alatt máshol, általában a közelben képződik egy újabb gyalázat. Igazán hatásos ellenintézkedés (sem fizikai, sem jogi) nem születik az ügyben. Szóval ez ellen is közösen kéne fellépnie a mindenféle hajósoknak, kirándulóknak, túrázóknak.

Aztán itt ez a rohadt koronavírus. Nap, mint nap több mint ezer honfitársunk betegszik meg, és ötven felett hunynak el. A járvány pedig gyakorlatilag nem csökken. Szigorúak az általam nem vitatott korlátozások. Ennek következtében pedig egész iparágak mennek tönkre. Egyre több „kedves kocsmám” bezárt ajtaján látom a kiírást, miszerint a helyiség eladó. Tönkrementek, nem szándékoznak (tudnak) többé kinyitni. – A közkedvelt, !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ listánkban szereplő vendéglátó egységek egyelőre, alapértelmezés szerin „tartósan zárva” megjegyzéssel szerepelnek. Itt jegyezném meg,hogy a vész elmúltával, a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ nyilvántartást – kedves olvasóink fokozott érdeklődésének eleget téve – szeretném a Tisza-tó környezetére is kiterjeszteni.

 A Budapest Boat Show https://boatshow.hu/ kiállításnak is annyi. Csak virtuális térben kerül megrendezésre. – Egyesek szerint ez a második lépés a „guminő” felé (az első az alkoholmentes sör). – Személyesen tehát mi sem találkozhatunk kedves ismerőseinkkel, olvasóinkkal. És mi lesz tavasszal? Egyáltalán vízre szállhatunk? Uram bocsáss, versenyezhetünk? S ha valamely másik túracélpontra sodor a szél, kiköthetünk? Találunk nyitva valamit? Megcsodálhatunk múzeumokat, kiállításokat? Részt vehetünk vásárokon, kulturális rendezvényeken? Tudunk jókat enni-inni? Sok a kérdés, hatalmas a bizonytalanság.

Sorolhatnám vég nélkül. Nem akarom. Inkább reménykedjünk!

És tartsunk össze kölcsönös tiszteletben, békességben, szeretetben!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!

2021. február 9.