Első soraim a köszönetről szólnak. Méghozzá a kikötőmestereknek címezve. Egészségüket kockáztatva, türelemmel, elmélyült szakértelemmel, végtelen profizmussal gyakorolják hivatásukat, végzik munkájukat. Mindent a bérlőkért! Mindezt annak dacára, hogy munkahelyük, állásuk, megélhetésük, jövőjük, enyhén szólva bizonytalanná vált.

 Nagyon szépen köszönök tehát, bérlő társaim nevében is mindent, amit értünk tettetek és tesztek, melynek eredményeképpen hajókkal telik meg a kikötő, és a RHEA is vízre került. Remek fickók vagytok!

Megszavaztatott a Bahart „reorganizáció” tervezete. Annak dacára, hogy valamennyi Balaton melléki polgármester, politikai hovatartozástól függetlenül ellene voksolt – illetve egyikük tartózkodott –. Gratulálok! Szeretett tavunkért, létesítményeinkért aggódó, bátor, egységes kiállásotok példaértékű. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen eleve semmiféle, a végeredményt befolyásoló hatása nem lehetett. 

Rögzítsük még egyszer a száraz tényeket:

  • Megszűnik hat menetrend szerinti és négy sétahajójárat.

  • Öt hajót kivonnak a forgalomból, ezek közül hármat eladnak.

  • A huszonkét közforgalmú kikötőből négyet, úgymint Balatonkenesét, Csopakot, Balatonakalit és Balatonudvarit bezárják, majd értékesítik.

  • Pályázatot írnak ki a vitorláskikötők üzemeltetésére, 2021. január 1-jei kezdettel.

  • Árúba bocsátják az alábbi ingatlanokat: Hotel Móló Siófok, Hattyú kemping Balatonszemes, Sellő kemping Balatonboglár.

Eddig a tények. Tetszenek, vagy sem? A magam részéről pár dolog: személyhajó járatok megszűnnek, hajókat eladnak. Fájó, de ők tudják. Ráfizetéses, kevés az utas? Persze, mert kilométerre lebontva taxi árat kóstál a jegy. Talán csökkenteni kéne, akkor többen vennék igénybe. A Hotel mólót ugyan nem sajnálom (drága is, meg a kaja sem ehető), Hattyú kemping, Sellő kemping kellemes, közkedvelt helyek telt házzal, divat az efféléket legyalulni és apartmanházakat építeni. Közvetlenül nem érint, csak nem tetszik. Kikötőket bezárni és elkótyavetyélni? Na, ez már felháborít. Ugyanis éltek itt hajdanában jeles, hazájukért ténykedő, alkotó emberek (Széchenyi István, Kaáli Nagy Dezső, Kvassay Jenő, Kaán Károly, Kitaibel Pál, Csapodi Vera… vég nélkül sorolhatnám őket). Sok szépet építettek, gyarapították kis nemzetünk kincseit. Manapság pedig „nagyjaink” elkótyavetyélik, lezüllesztik, szétrombolják. Való ez? Hát nem. Sőt elkeserít.

Vitorláskikötők üzemeltetésének kiszervezése. Ezt pedig egyszerűen nem értem. Setét elmém képtelen befogadni. Ezek bevételei az utóbbi három évben 45 százalékkal nőttek. Az idén úgy 300 millió, de akár közel 500 millió forint is lehet a kiszervezés előtt álló ágazat nyeresége - írta a Népszava -. Innen folyik be a második legnagyobb nyereség. Akkor egy állítólag „nehézségekkel küzdő cég” miért mond le az ilyen „jól tejelő” forrásról? Ráadásul, egy évtizedek óta odaadóan és eredményesen dolgozó, a céghez hűséges szakember gárdát is lapátra teszik. Bármerről is nézem, itt valami nekem büdös. Talán rothadás, meg disznószag terjeng? Nem és nem értem. Nyilván az én agyam gyepes. Ha valaki netán megvilágosítja, igen megköszönöm. Egy sör (fülenként) Földváron a Csigaházban érte! Nem szeretnék próféciákba bocsátkozni, de borítékolhatom, hogy ránk nézve igen vaskos áremelések várhatóak. Lobbizzunk tehát azért, hogy a „volt” Bahart kikötői között az átjárhatóság (éves díj terhére történő kikötés és éjszakázás) szerepeljenek a bérleti szerződések követelmény specifikációjában.

Annak, hogy fenti ígéretemet (sör) be is tarthassam, valós alapja nyílt, ugyanis a kormányinfó álláspontja (05.07) szerint: BUDAPESTET ÉS PEST MEGYÉT IS ELHAGYHATJÁK A LAKOSOK, ELMEHETNEK VIDÉKI INGATLANJAIKBA, ilyen értelemben nincs lezárás a főváros/Pest megye és a vidék között, de a biztonsági szabályokat tartsák be. Ezzel lényegében megcáfolta, amit Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő néhány nappal ezelőtt mondott, miszerint nem fér bele, hogy a budapesti vagy Pest megyei vidékre utazzon, és ott aludjon. Ez végre egy igen jó hír. Már ideje volt.

Mehetünk tehát vitorlázni. Igaz, egyelőre „viharzik a tenger”, oly annyira, hogy a parton sétálva majd feldönt a szél. Akkora hullámzás kerekedett, ami a haltetemeket szépen kitette a Zamárdi szabadstrand füvére. Erre viszont odasereglettek a kecskerákok (Astacus leptodactylus). Miután jóllaktak, nem mindegyiküknek sikerült a tajtékban bemászni a kövek közé. Egyiküknek segítenem kellett. Ollócsattintással fejezte ki háláját.

És ha már az állatoknál tartunk, következzék némi „Merlin Geographic” a Balaton környéki erdőkben fellelhető és megcsodálható kétéltűek pontosítására.

A pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) a kétéltűek (Amphibia) osztályának farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj. 

Péter Krisztián remek képéből talán nem derül ki, hogy valójában ez a jószág, egészen pici, törékeny állatka. Elterjedési területe Közép- és Észak-Európa, Franciaország középső részétől Nyugat-Ázsiáig. Magyarországon általánosan elterjedt faj, igaz, csak ritkán látható. Élőhelyben nem válogatós, mocsarasodó vizek, tavak, ártéri területek, holtágak, csatornák, bányagödrök, lápok egyaránt megfelelnek neki. Ugyanakkor a szárazabb területek, alföldek, dombságok lakója is. A szárazföldi alakok a nappalt talaj-, vagy sziklarepedésekben töltik, csak sötétedéskor válnak aktívvá, csapadékos időben viszont nappal is előjönnek. Karcsú, alig 10 centiméter hosszú, finoman tagolt testű gőte. Fején három hosszanti barázda található. Bőre a vízi élet során sima, a szárazföldi életmódra visszatérve szárazzá és érdessé válik. A hím fején 5-7 sötét hosszanti csík húzódik, háta és oldalai olajzöld, sárgás, barnás vagy majdnem feketés színűek, nagy, sötét, többnyire kerek foltokkal. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a szemek között vagy mögöttük kezdődő fogazott vagy hullámos szélű, gyöngyházfényben csillogó háttaraj, amely megszakítás nélkül megy át az ugyancsak fogazott vagy hullámos farokszegélybe, és többé-kevésbé hosszú hegybe fut. Farka oldalt összenyomott.

A nőstény körülbelül 300 petét rak. A petékből a lárvák 14-20 nap alatt fejlődnek ki. A lárvák augusztus elejére-végére alakulnak át, és ekkor elhagyják a vizet, ahová csak 3 év múlva, már ivaréretten térnek vissza.

 

A közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus). Magyarországon az Északi-középhegységben fordul elő, erdei tavakban, árkokban, lápokban. Szárazföldön is a nedvesebb helyek lakója. Védett és veszélyeztetett állat. A nőstény hossza 18 centiméter, a hím hossza 14 centiméter. A közönséges tarajosgőte bőre durván szemcsézett, végtagjai erőteljesek, hosszú, sárga lábujjai sötéten gyűrűsek. A farok körülbelül olyan hosszú, mint a test, oldalt összenyomott, alsó éle a nőstényen sárgás vagy narancsszínű. A hím élénk színű, a hátán a párzási időszakban tarajt növeszt. A nászruhás hím háta és oldalai sötét olajbarnák, szétszórtan nagyobb, feketés foltokkal. Arctájékát, nyakát és teste alsó oldalait krétafehér, apró pontok tarkítják, torkán kifejezett harántredő látható. Hasi oldala sárga, tojássárga vagy narancsszínű, gyakran piros, nagy, feketés foltokkal. A nőstény nagyobb testű, mint a hím, viszont nincs taraja. A háti rész barna, míg a hasi rész élénkvörös barnával tarkítva.

Fisher Krisztián akváriumi képén egy hímet, míg Piet Spaans által megörökítve, olyan ebihalat láthatunk, amelyből úgy gőte, mint szalamandra is lehet. Gyakorlatilag nem megkülönböztethetőek. Még unka is kikerekedhet belőle.

Magányos lény. Tápláléka rovarok, férgek, meztelen csigák, csigák, ászkarákok, ebihalak és ikra. Az állat 10 évig él. A téli időszakban talajrepedésekbe, nagyobb fák gyökerei közé, vagy vastagabb avarréteg alá húzódik be és csak a következő év március–áprilisa körül válik ismét aktívvá. Az ivarérettséget 3-4 éves korban éri el. A párzási időszak március–április között van. Párzáskor a nőstény átveszi a hímtől a spermacsomagot (spermatophora), megtermékenyítve 200-300 darab petét. A nőstény minden egyes petét külön-külön becsomagol egy vízinövénybe. Kikeléskor a lárvának még nincs lába és nagy kopoltyúi vannak. Növekedése során, kinőnek a lábai és összezsugorodnak a kopoltyúi. Mikor már elég nagy ahhoz, hogy kimerészkedjék a vízből, a kopoltyúk már teljesen eltűntek. Azok az állatok, amelyek nem hagyták el a vizet a hűvösebb évszak beálltakor, csak a következő tavasszal fejlődnek ki teljesen.

A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a kétéltűek osztályába tartozó, Európában jól ismert védett állat.

Selmeczi Kovács Ádám fotóin jól látható a színezettség különbsége. Magyarország hegységeiben honos, az Északi-középhegységben, a Zempléni-hegységtől egészen a Börzsönyig, a Dunántúli-középhegységben elsősorban a Bakonyban, a Soproni-hegységben és a Kőszegi-hegységben. A Balaton-felvidéken és a Keszthelyi-hegységben, valamint a Tihanyi-félsziget rejtett zugaiban is megfigyelhetjük őket. Elsősorban 400 és 1000 méter közötti magasságban él. A lomberdők vizes, árnyékos élőhelyeit kedveli.

14–20 cm hosszúságú, robusztus, esetlen állatka. Feje széles, orra lekerekített, kiugró sötét szemei és hosszúkás fültőmirigy-dudorai vannak. Rövid, vaskos végtagjai a mellsőkön négy, a hátsókon öt rövid ujjal rendelkeznek. Mindkét nem teste hát-hasi irányban enyhén lapított, a farok hengeres. Háta közepén két sorban mirigyek találhatók, az oldalán lévő szemölcssort pedig barázdák tagolják. Alapszíne nedvesen csillogó mélyfekete, hasa jellemzően szürkésfekete vagy feketésbarna. Mintázata változatos: az élénksárga szinte bármilyen árnyalatát viselheti egészen a vörösig, foltokkal és csíkokkal is. Foltjainak a száma, alakja, elhelyezkedése egyedileg változik.

Élénk színe enyhén mérgező bőrére hívja fel a figyelmet. A halántékán lévő fekete pöttyökkel tarkított mirigyekben termelődő váladék szembe vagy szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoz. Ennek egyik összetevője a szalamandrin alkaloida, mely az emlősöknél izomrángást, magas vérnyomást és szapora légzést okoz. 

Elevenszülő, teljesen mozgásképes lárvákat hoz a világra. A lárvák fejlődésének nagy része anyjuk testében a nyári és őszi hónapokban zajlik le, érettségük ellenére a téli hónapokat is e védett helyen töltik. A lárvák lerakása tavasszal vagy nyáron történik, patakokba vagy csermelyekbe. Éjjelente rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is. Mivel a kifejlett szalamandra nagyon gyenge úszó, óvakodnia kell a lárvák lerakásánál: nehogy a vízbe essen, mert belefullad. A lárvák 25–30 mm hosszúak, testük erőteljes, végtagjaik teljesen kifejlettek, széles fejük és két oldalon 3-3 kopoltyúbojtjuk van. Mind a négy lábukon felül egy-egy világos folt látható. Vízben élő apró rákokkal és férgekkel táplálkoznak. 4-5 hónap után alakulnak át szárazföldön élő szalamandrává. Ezután már hasonlítanak a kifejlett állatokra, de még 4 év kell az ivarérettségig.

Az előzőekben felsorolt barátaink közeli rokonai az unkák. Igen közel állnak egymáshoz, ugyanis nem valódi békák. Nem is brekegnek, csak elnyújtott „húú – húú – húú” hangot hallatnak.

A vöröshasú unka (Bombina bombina) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozó faj.

 

A növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója. Élőhely választásnál nem túl válogatós, a legkisebb pocsolyába, vízzel telt keréknyomban is megjelenik, de akár városi parkok vizes részein is felbukkanhat. A kifejlett állat 4-5 centiméter hosszú. Zömök teste, rövid és lapos feje van. Szemei kiállóak, pupillája szív, csepp, vagy háromszög alakú. Végtagjai vaskosak, a hátsó láb ujjai között úszóhártya feszül. Háta barnásszürke, zöldes foltokkal, néhány egyed háta teljesen zöld. A has fekete, fehér pontozással és szabálytalan foltokkal, ami általában narancssárga, de lehet rozsdavörös színű is. Mérgező mirigyváladéka van, melyre a hasán lévő vörös foltokkal is figyelmezteti a rá vadászókat. 

A sárgahasú unka (Bombina variegata) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozó faj. Magyarországon nagyobb állományai élnek a Bükkben és a Mátrában, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karsztvidéken. A Dunántúlon a Soproni- és Kőszegi-hegységben, a Bakonyban, de előfordul az Őrségben és a Somogyi-dombságon is. Testhossza 4-5 centiméter, sokkal kisebb, mint a barna varangy. Teste lapos, egészen oldalt illeszkedő lábakkal. A nem feltűnő barnás, iszapszürke vagy olajzöldes felsőtest szemölcsös. Hasán a bőre csaknem sima, élénk citrom- vagy narancssárga, nagyobb szürke, szürkéskék vagy feketés foltokkal tarkázott – ezáltal a has márványozott benyomást kelt. A sárga mezőkben finom, fekete pontok láthatók, de a vöröshasú unkától eltérően a sötét mezőkben fehér pontokat egyáltalán nem vagy csak alig találunk. A környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket, bármilyen kisebb vízzel beéri. Leggyakrabban olyan pocsolyákban és kis tavakban fordul elő, amelyekben másfajta békák nincsenek. Még a csupán néhány hétig vízzel telt keréknyomok is megfelelnek neki, de a folyóvizeket kerüli. Túlnyomórészt a vízben él, de néha hosszabb időre is kijön a szárazföldre. Magyarországon legfőképp a magasabb hegyvidékek vizeiben él.

Végül, de nem utolsó sorban, fontosnak tartom megjegyezni az alábbiakat: Az itt felsorolt társaink apró, sérülékeny, veszélyeztetett, védett állatok. Amennyiben az erdőben sétálunk, és valami pocsolyához érünk, figyelmes szemléléssel észrevehetjük őket. Óhatatlanul felmerül a késztetés, hogy megfogjuk valamelyiküket. Megtehetjük, de csak nagyon óvatosan. Én úgy kezdem, hogy valami rövid ágacskával, egy példányt hanyatt fordítok, hogy lássam a hasát. Amennyiben vörös, akkor jó, csak érintésre spriccelnek a mirigyei, viszont ha sárgás, akkor bizony erősen mérgező váladékot tartalmaz alapból. Méghozzá az egész pocséta, valamennyi ott lakó kétéltű honpolgárával egyetemben, tehát felejtősek. Különösen kisgyermekek számára. Mi viszont, amennyiben van nálunk – ez mindig legyen – Domestos törlőkendő, finoman a markunkba foghatjuk (meg ne szorítsuk), és kiemelhetjük megcsodálni, lefényképezni. Majd óvatosan visszahelyezhetjük az élőhelyére úgy, hogy ne dobjuk, hanem merítsük. Viszont, ha már egyszer vegyszeres kéztisztítást alkalmaztunk, ne nyúljunk hozzájuk, mert súlyosan megsértjük védekező mechanizmusukat.  Szerencsés „vadászatot” hozzájuk!

 

2020. május 7.

 

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!