Kissé megkésve jutottam el a havonta megjelenő VÍZISPORT magazin 1936 októberi számához (Köszönöm Hafi!) Ebben a VÍZISPORT MINDEN ÁGÁVAL FOGLALKOZÓ FOLYÓIRAT-ban nemes, veretes gondolatok segítik a vitorlás sport töretlen fejlődését. Olvassátok fennkölt figyelemmel!

A ma embere nehezen tudja elképzelni, milyen lehetett az élet egy nagy vitorlás hajón a 19. század közepén-végén. Mit és mennyit ehettek a tenger munkásai? Nehéz is közel jutni a valósághoz, hiszen a szárazföldi ember óráról órára hozzájuthat bármihez, mit megkíván, s jól felszerelt konyhájában nyugodt körülmények között elkészítheti a számára kedves étkeket. A mai kor tengerészei közel azonos feltételekkel élhetnek. A hajókonyha jól felszerelt, a kambuza, az élésraktár, szinte mindennel ellátható, s jól képzett szakácsok végzik feladatukat. Igen kemény időnek kell lenni, hogy ez a rend megváltozzon!

Ebben a sorozatban a vitorlázás nélkülözhetetlen kellékéről, a hajókról szólunk. Kitérünk jogi, műszaki és egyéb kérdésekre is. Az újabb részben a balatoni vitorlázásra gyakorolt angol hatással, két vitorlázó nemzet sportági fejlődésének összefüggéseivel foglalkozunk. Bemutatjuk továbbá az angollá lett német cirkálók érdekes történetét, amely a II. világháború lezárásának egyik majdnem feledésbe merült fejezete.

Szinte valamennyi XX. századi nagy hajóépítő gazdagította a balatoni flottát és a remekműveket az utókor gondosan megőrizte. A hazai igényeket a belföldi gyártás sosem tudta teljes mértékben fedezni, ezért a balatoni klasszikusok jelentős része külföldről érkezett.

A múlt század harmincas éveiben a Balatonon már pezsgett a vitorlás élet. Kisebb típusok mellett sorra épültek a 22-es, 30-as és 40-es schärenkreuzerek. Benacsek Jenő 1929-ben tervezte és építette meg az azóta is Pelikán nevet viselő, hajólevele szerint 40 nm2-es balatoni cirkálót. A kalandos sorsú hajó – amely ebben az évben várhatóan ismét vízre kerül – több, hosszabbítást is magában foglaló átépítésen esett át. Korábbi fotók, a hajótest és a kiel összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy seefahrtkreuzerről beszélhetünk, mégpedig valószínűleg nem a 30-as, hanem a 40-es típusról (építési előírás szerinti eredeti hosszúság 10,1 méter).

1927. október 16-án került sor Bécsben (!) a 28. Német Vitorlás Nap küldöttgyűlésére. A háború utáni időszak alapvetően megváltoztatta a német társadalmat. Már nem csak az arisztokrácia, hanem a középosztály körében is volt kereslet új hajókra. Ez újabb érv volt arra, hogy a Német Vitorlás Szövetség (DSV) felülvizsgálja elavult osztályelőírás-rendszerét. 1930-ban jártak le a hatályos osztályelőírások, és e kérdésben évek óta parázs viták folytak.

A versenyvitorlázás felívelő népszerűségére a múlt század elején került sor. Anglia mellett, ahol már évszázados hagyománya volt a regattáknak, az I. világháborúból is szerencsésen kimaradó Skandinávia volt a fejlődés motorja. Az addig épült klasszikus cirkálók ugyan nem voltak egyformák, de az azonos szabályoknak való megfelelés miatt mind méretben, mind teljesítményben alapvetően összehasonlíthatóak voltak.

Angliában már évszázadok óta tartottak vitorlásversenyeket, de a sportágnak nemzetközi lendületet az olimpiai mozgalom adott.

… hát a titokról a követ! Vénséges vén pince mélyén ült a követ – mondja a nóta –. Minket más titok foglalkoztat: nem követ csak kő, és nem eltűnt, hanem ott van. A kompkikötőtől úgy ezerméternyire, északkelet felé Szántód partja előtt, közel tizenöt – húsz méter szélességben, a Tihany-rév mólóját célzó vonalban, több mint ötszáz méter hosszú szakaszon. Víz fedi, alig másfél méteres magasságban. Keményen meg lehet fenekleni rajta. Vajon, mi az ördög ez? Természetes képződmény, vagy emberi kéz műve?

Július 24-28 Cadet Országos Bajnokságot, majd július 29 – augusztus 06 Cadet nyílt Európa Bajnokságot rendez a Tihanyi Hajós Egylet (THE). A verseny után - az országban utolsóként - a THE-ben is megszűnik a Cadet osztály működtetése. A Cadet kb. 55 éves küldetés után Magyarországon eltűnik a süllyesztőben. Ez adta a lökést, hogy elmerengjek a történeten. Merengésemhez segítséget is kértem: a múltról és a tendenciákról Fundák György, Füzi Péter, Turi László, Molnár Csaba (Egér) osztotta meg velem (főként agárdi) emlékeit.