A tenger szeretete vajon elvezet-e a szeretet tengerére? Hovanec Zoltán kapitány tengeri zarándoklatát azért hozta létre, hogy az általa alapított Equites Maris tengeri lovagrend tagjaival bebarangolja a teljes adriai térséget Montenegrótól Olaszországig. A tavalyi túrán a csapat a Kotor-i öbölben látogatta a magyar történelem dicső emlékeit. Baráti hangulat, maradandó élmények tették izgalmassá azt a találkozót. Eltérő méretű hajókon nem volt más feladat, mint A-ból B-be eljutva követni a szervezők által megadott programot, élvezni a tartalmas együttlét örömét.

Dragomir Penjalov (nekünk magyaroknak csak Dragan) 1957-ben született Zadarban, a műszaki főiskola hajógépészeti szakát Fiumében (Rijekában) fejezte be. 1999-ben Hovanec Zoltánnal közösen szervezték meg először a „magyarok első tengeri vitorlás versenyét”, amelyen mintegy 35 magyar sportoló versengett Közép-Dalmácia szigetvilágában.

Élve a Tengeri Lovagok társaságának meghívásával részt vehettem az öt szakaszra tervezett vízi zarándoklat Dubrovnik – Kotor útvonalán. Egy abszolút kívülálló hajósként megtapasztalhattam milyen az, amikor nem cél az elsőség megszerzése, amikor se kapitányi felelőség se szervezeti elvárás terhe nem nyomaszt.

Elindult a zarándoklat. A programot szervező 15 éves Sea Knights, a Tengeri Lovagok Társasága az eseményt összekötötte egy ünnepélyes tagfelvételi procedúrával a rozati Ferences Rendi templom korhű díszletei között. Kívülállóként is megható pillanatoknak lehettünk tanúi a szertartás során. De mi köze egy meghirdetett zarándokút résztvevőinek az azt szervező szervezethez? Nem sok. Ahogy Európa talán legismertebb zarándok útján az El Camino-n, a Santiagóba vezető Szent Jakab úton sem kizárólag a katolikus egyház hívő keresztényei koptatják a bakancsot.

Ízlelgessük kicsit! Zarándoklat? Tengeren?

A zarándoklatok lényegét jobb, ha leginkább mint társas meditációt próbáljuk megérteni, függetlenül attól, hogy talán az összes nagy világvallás saját hitéleti megmozdulásként szeretné kisajátítani. Az európai keresztény kultúra spirituális hagyományai a zarándoklat céljaként nem csak az elérendő szent helyet, de magát az odavezető, viszontagságos utat is kijelölték.

Immáron 110 éve annak, hogy első alkalommal megjelent a Tenger c. folyóirat, amely két világháborút is átvészelve a Magyar Adria Egyesület tudományos, társadalmi, közgazdasági és tengerészeti havi képes közlönye volt egészen 1944-ig.

Idén nyáron nem jött be a last minute hajóbérlés. Nagyon nem. Korábban soha nem látott teltház alakult ki a horvát kikötőkben, júliustól gyakorlatilag szeptember végéig szinte lehetetlen volt hajót bérelni, különösen last minute-ben. Mit tegyünk, hogy jövőre ne kerüljünk ilyen helyzetbe? Hogyan lehet mindössze 10% befizetésével hajót bérelni? Olvasd el írásunkat, mellyel segíthetünk!

Az egész még tavaly úgy kezdődött, hogy elmaradt. Pedig nagyon készültünk a Captain’s Cup leánykori nevén Aranysekli 2020-as versenyére. Aki már megpróbálta az tudja, hogy valóban ez a legnehezebb, leghosszabb tengeri versenyünk, legalábbis nekünk, magyaroknak.

Ligeti Zoltán szerint a kaotikus 2020-as év után a hajóztatási üzletág legfontosabb portékája a kis létszámú és biztonságos utazás. A szakember úgy látja, hogy most biztató a helyzet a karibi úti célokon, ahol sorra nyílnak újra a charterbázisok.

Immár 21 éve szervezik az Adrián a magyarok legnehezebb tengeri vitorlás versengését. A verseny minden év szezonnyitójaként van számot tartva, március végén – április elején. Sokan mint Aranysekli versenyt ismerték meg, de az utóbbi években Captains Adria Kupaként emlegették.

Hát nem könnyű. Eddig 6 alkalommal képviseltettük magunkat ezen a 20 éves múltra visszatekintő megmérettetésen. Kezdetben volt a Miramare Kupa. Ott voltunk a 2005-ös tragédiába torkoló versenyen, ahol a gyártó hibájából leszakadt a tőkesúly a 13-as rajtszámú Kiel nevű hajóról. Sokan vádolták a verseny szervezőjét, hogy túlzott kockázatot vállalt az estébe nyúló futammal. Azoknak az új hajóknak ez volt az első útja.

Reggel korán ébredünk, még csak nem is esik, így kicsit tudunk nézelődni a kikötőben. Tribunj mindig is közkedvelt volt a magyar hajósok közt, talán azért is mert magyar tulajdonos építtette.

Indulás visszafelé. Reggel korán még felszaladunk a skradini erődbe, egy búcsú pillantás a városra. A napfelkelte elmarad, a felhők vészesen rohannak, de mi még bízunk az előjelzett max. 20 csomós Délkeletiben, a bőszeles nyugodt nem túl hosszú vitorlázásban. Nem kapkodunk, lazán, pulóveresen motorozzuk végig a Krka medrét.

Ott hagytuk abba, hogy el sem indultunk, mert ijesztő időjárás előrejelzés fékezte a lelkesedésünket. Hétfő estére október 29-re 60 csomós 11 Bft orkánt jósoltak amit ép ésszel nem lehet megvitorlázni. Ráadásul mi Dél felé terveztük az utunkat hullámokkal, széllel szemben, egy viszonylag kicsi, de öreg hajóval.

Utószezonban a kedvesünkkel a tengeren vitorlázni igazi bakancslistás történet. Gyönyörű őszi fények, csendes néptelen kikötők, lágy őszi szellők, gyertyafényes vacsora a kokpitban... ugye milyen jól hangzik?

Ha valahová nem szívesen megyek a főszezonban az az Adria. Nem bírom a tömeget, a sorbaállást a nagy meleget az udvariatlan kiszolgálást, a növekvő árakat, a kikötési nehézségeket, a szélcsendet, a sok motorozást. Tisztában vagyok vele, hogy a világ talán legszebb természeti adottságokkal megáldott tengere nem véletlenül vált a nemzetközi turizmus kedvelt célpontjává. De miért is kellene oda nyáron menni? Mit veszítünk az utó, vagy a korai előszezonban? Az amúgy nem túl bőrbarát sütkérezésen, úszkáláson kívül szinte semmit.

Na mi lesz vasárnap?

Az még rendben van, hogy télen is vitorlázunk, mert egy hajóba rengeteg meleg cucc elfér. A kandalló mellől hősiesnek tűnő cselekedet valójában nem egy nagy truváj. Próbáljuk ki mindezt egy jolléban!

Ijesztően hangzik, de nem az.

Február 20-ig kell hajót foglalnunk az 1. Friend's Adriatic Cup vitorlásversenyre, amit 2018. őszén október 20-27. között rendeznek meg az Adriai-tengeren.

A verseny záró napja is kellemes napsütéses idővel köszöntött ránk Palmižana kikötőjében. A program az előző két naphoz képest is „kirándulósabb” irányt vett, mikor reggel 8:30-kor az első vízi taxis kör elindult Hvar városába.