Nehéz megérteni, hogy szabadidővel alig rendelkező tisztes családapák miért is vállalnak el olyan társadalmi tisztséget, mint pl. a Magyar Vitorlás Szövetségben egy elnökségi tagság. Magamban azt hittem, hogy szép szóval, lasszóval kell összefogdosnunk jelölteket, hogy betöltsék azt az űrt, amit a lemondott 8 elnökségi tag hagyott maga után. Már az is furcsa, hogy mind a 8-an újrajelöltették magukat, úgy látszik nekik nem volt elég. Rajtuk kívül vannak még 14-en! Van önként jelentkező is, de a legkomolyabb jelöltek azok, akiknek látens igényeit kellett felkorbácsolni, hogy kedvük támadjon erre a hálátlan szerepre. András egy ilyen jelölt. Jól elvolt szeretett hajóján Karcsival, a népszerű celeb-kutyával megosztva értékes szabad idejét két hobbija: a vitorlázás és a gombászás között. Nem tudhatta, hogy egy jobbító szándékú közösség elhatározta, hogy olyan elnökjelölteket kutat fel, akiknek ismertsége, tenni akarása segíthetné az MVSZ-t megtépázott tekintélyének visszaállításában. A beszervezés sikeres volt, András kötélnek állt.
Sikerül térben és időben is megtalálni a közös pontot: a városligeti Zene Házában beszélgettünk:
- Ismert ember vagy, de a vitorlázók nem sokat tudnak rólad. Látunk a kikötőkben, de eddig ebben a közösségben semmilyen szerepet nem vállaltál. Mitől indultál be, megcélozva a jelöltséget?
- Egy nagyon kedves, a hajózásban közismert barátom keresett meg, hogy segítsek, mert szükség lenne valakire, aki képes a vitorlás társadalomról kialakult kedvezőtlen képet megváltoztatni, akinek kapcsolatrendszere, lehetőségei ezt lehetővé teszik. Először kategorikus nemet mondtam, aztán gondolkodtam picit és visszahívtam a barátomat. Nem szabad az embernek mindenből kihúznia magát, főleg olyan dologból nem, amiről vannak gondolatai, vagy elképzelései. Időközben a kedvem is megjött hozzá, sokat agyalok a feladaton. Nem kis kihívás, kikötőlakóként magam is átélem a belső nehézségeket, ugyanakkor szembesülök a közvélemény torz reakcióival, a sportág negatív megítélésével.
- Miben hibázunk?
- Rosszak az üzenetek. Mit lát a kívülálló? A kikötők zárt világába alig van betekintése. A médiumok ingerküszöbét vagy katasztrófák, vagy a megfizetett tartalmak képesek csak áttörni. Aki ebből tájékozódik, annak a vitorlázó csak egy felhajtott gallérú, brandingelt ruházatú kőgazdag élvhajhász. A pályaversenyek világába bele se lát, szabályait meg sem értené. Amúgy sok versenyszabállyal én se vagyok képben. Nyilván érdekesebb egy repülő katamarán diadalmenete a Kékszalagon, mint egy családi hajó többnapos hányattatása. Pedig ez csak tálalás kérdése. Embereket, sorsokat kéne bemutatnunk, meg kéne értetnünk, hogy ez egy sokak számára elérhető, befogadó közösség. Semmiben sem más, mint a ráérő idejét a szabadban töltő kistelektulajdonosoké, a horgászoké, a sárkányrepülőké, vagy az amatőr autóversenyzőké. Példa a darts sport népszerűségének növekedése. Egy klasszikus kocsmajátékból stadionokat megtölteni képes médiaeseményt teremtett a hozzáértő tálalás. Nem menő sportruházatban kockahasú atlétákat látunk a képernyőn, hanem köpcös, tetkós hiteles kocsmaarcokat, aki talán pont olyanok, mint mi, vagy barátaink, és mégis népszerű világsztárokká válnak.
- Úgy gondolod, hogy hallgassuk el tengeri hajósaink sikereit, csak azért, hogy ne keltsen visszatetszést egy ilyen projekt költségigénye?
- Az arányokkal van baj. Kérdezd csak meg az utca emberét, hogy mit tud a vitorlázásról! Azt fogja mondani, hogy Fa Nándor, meg Kékszalag. Szerinted tudják ki a Berecz Zsombor? A több tízezer aktív, de nem versenyző vitorlázó életét kéne bemutatni, közelebb hozni, megértetni, hogy mennyire szép és környezettudatos hobbi a vitorlázás. A gyermekeiket tudatosan nevelő szülőknek meg a legegyszerűbb lehetőség, hogy megismertessék a gyermekeikkel a természet erejét és a környezetünk sebezhetőségét. Egy vitorlás nyári tábor, nem elérhetetlen, vagy megfizethetetlen úri hobbi. Ugyanakkor egy hét-nyolc éves kisgyereknek életre szóló vagy életformáló élmény lehet.
- Miért kell ehhez a munkához bekerülnöd az elnökségbe?
- Mielőtt elvállaltam a jelölést, ezt a kérdést nem csak magamnak, de hajós barátaimnak, sikeres nemzetközi hírű sportvezetőknek, elnökségi tagnak is feltettem. Ahhoz, hogy segíteni tudjak, képviselnem kell azon sporttársaim érdekeit, akik hozzám hasonlóan nem vesznek részt a versenyrendszerben, nem tagjai semmilyen egyesületnek, felmerülő problémáikat maguk nem tudják orvosolni. Engem ugyanúgy érint a kikötőhelyek bérleti díjának drágulása, a vízszint csökkenése, a vendéghelyek hiánya, a minőségi szolgáltatások elérhetetlensége és még hosszan sorolhatnám. Ugyanakkor azt is látnom kell, hogy jobbító szándékú cselekvésemet miként tudom a szövetség elnökségi feladatai közé integrálni anélkül, hogy a működésben zavart keltenék. A Szövetség kommunikációja egész embert kíván, azt 0/24-ben kell csinálni, ezt vállalni nem tudom, de segíteni tudok benne.
- Mit tudnál tenni a megdrágult kikötőkből kiszoruló hajósokért?
- Átérzem a helyzet súlyosságát. Nyilván nem tudom az árakat befolyásolni, de mindent megtennék, hogy ezek a hajók ne veszélyes hulladékként végezzék. A megoldást a szakszerűen telepített bójamezőkben látom, de csak olyan helyen, ahol ez nem okoz környezetvédelmi problémát, ahol nem jelent jelentős többlet terhet a parti infrastruktúrának. Nyilván sokak borzonganak az ötlettől, főleg a parti emberek, velük kell megértetni és elfogadtatni az ilyen ötleteket. A Balaton sokkal több hajót elbír, mint amennyi kikötőhely van, vagy amennyi épülni fog a jövőben. Nekem nincs szebb látvány, mint a Balaton fehér vitorlákkal. Mindig megdobban a szívem, amikor Aliga után az útról megpillantom először a vizet. Évről évre kevesebb vitorlást látni, még szép szeles időben is.
- A versenyrendszeren kívül nem csak nagyhajósok vannak. A szabadidős jollevitorlázás szinte teljesen eltűnt a Balatonról. Egy-két kisegyesület még küzd a túlélésért, de a sólyák hiánya, a szigorú jogszabályok nem kedveznek a kishajóknak. Hogy látod a kérdést?
- Én sem szeretném, hogy a legkisebb fiam nagyhajóban tanuljon meg vitorlázni. Meggyőződésem, hogy körkormány mellől nem is lehet ezt a hobbyt, vagy sportágat megtanulni, vagy megérteni. Szerencsés vagyok, hogy a legnagyobb fiam, Tomi a legendás Tímár Pétertől, azaz Timutól tanult meg vitorlázni. Kevés embernek rázott meg annyira a halála, mint Timué, nem voltam rá felkészülve, váratlanul ért. Tomi ma felnőtt hajómérnök, Angliában diplomázott és a világ egyik legkomolyabb hajóépítő cégénél dolgozik Angliában és Hollandiában egyszerre. De a versenyvitorlázás nem az én asztalom, minimális tapasztalatom van benne. Nem akarom magam szakértőként feltüntetni, ebben mindenki jobb lesz nálam, aki az elnökségben helyet kap.
- Részt veszel a január 12-i fórumon?
Ha kapok rá lehetőséget, akkor persze. Lejárt határidővel - csak a napokban tudtam szabaddá tenni az időpontot, így az még bizonytalan, hogy tudok-e beszélni az elképzeléseimről. Meglátjuk.
---------------------------
Előző interjúk:
Haris György https://porthole.hu/cikk/13827-elnoknek-jelolve-haris-gyorgy
Haranghy Csaba https://porthole.hu/cikk/13824-elnoknek-jelolve-haranghy-csaba
Böröcz István https://porthole.hu/cikk/13815-eletjelek-tisztujitas-elott
