Mi az, ami miatt elfogadtad a felkérést a jelölti státuszra?
Talán az, hogy megszólalt bennem a vészcsengő, a Balaton, a balatoni vitorlázás jövőjét illetően. A sportág vezetése előtt olyan halaszthatatlan feladatok tornyosulnak, melyek megoldására csak erős szakmai kompetenciával rendelkező elnökség képes.
Ez nem hangzik túl jól.
Évek óta végzek ENSZ szervezetek számára a víz és a fenntarthatóság témakörében szakértői munkát a világ öt földrészén. Vezetője voltam a BM Országos Vízügyi Főigazgatóság Balaton munkacsoportjának. Jelenleg az MTA-BME „Fenntartható Technológiák Nemzeti Labor” most induló 4 éves programjában a Balaton vízszint kérdéseivel foglalkozom. Így látom, hogy a tó jelenlegi állapota és a tóhasználat fenntarthatósága veszélybe került.
Nem fogok benned kételkedni, de mégis melyek azok a kihívások, amelyek a vitorlázókra leselkednek?
A fenntartható fejlődéssel szemben két nehezen leküzdhető akadály tornyosul. Az egyik a ma már cáfolhatatlan klímaváltozás, a másik kevéssé közismert: az úgynevezett Hatodik kihalási hullám, amit ezúttal az emberi tevékenység váltott ki, és amiben az élővilág gyökeres átalakuláson megy keresztül. Mindkettő látványosan jelen van igen sérülékeny sekély tavainkon, különösen a Balatonon. Nyugodtan homokba dughatjuk a fejünket, akkor sem tudunk azon változtatni, hogy a klímaváltozás elkerülhetetlenül megváltoztatja a Balatont. A jövőben gyakran lesznek olyan évek, amikor a tó szintje leeresztés nélkül is csökkenni fog, vagyis bármilyen vízszintszabályozási rendszer mellett is lesznek nagyon alacsony vízállású időszakok. Emiatt teljesen felesleges azon izmozni, hogy a vízszint minél magasabb legyen, mert ezzel csak a természetvédő civil szervezetek álláspontjával kerülünk szembe. Helyesebb lenne az MTVSZ támogatását megszerezve azon munkálkodni, hogy a kikötők és a mélyvíz kapcsolata rendszeres kotrással biztosítva legyen.
Köztudott, hogy a kotort iszap elhelyezése veszélyes hulladékként jelenleg problémás.
Ez így is van, mégis meggyőződésem, hogy megfelelő előkészítéssel, hatékony lobbierővel találnánk megoldást a bedugult kikötők felszabadítására.
Nem lenne egyszerűbb vízpótlással feltölteni a tavat mondjuk a már elfogadott 120-as szintre?
Azt most nem taglalnám, hogy társadalmilag mennyire elfogadott a 120-as szint, mindenesetre van az a betonmennyiség, amivel ez akár működhetne is, ha közben eltekintünk a kapcsolódó kockázatoktól. De nézzük a lehetőségeket. Korábban az volt a mondás, hogy ott a Rába, abból szinte gravitációsan is le lehet csurgatni a kívánt mennyiségű vizet. Ezt jobb, ha elfelejtjük. A Rába vízgyűjtője nagyon közel fekszik a Zaláéhoz, így a Rábában pont akkor nincs elég víz, amikor a Balatonba is kevés érkezik, vagyis amikor a pótlásra a leginkább szükség lenne. A Dráva járhatóbb lehetőség, technikailag a nem túl jelentős szintkülönbség leküzdése sem jelentene problémát. Felmerült a Mura is – a Murára a DRV mint a balatoni ívóvízellátás biztonságos forrására is tekint, erre készül is éppen egy tanulmány.
Ezek szerint, belátható időn belül meg is valósul a vízpótlás?
Nem gondolom, hogy jelen helyzetben ez meg tudna valósulni konszenzusosan. A természetvédelem nagyon határozottan és egységesen ellenzi. Bár a rábai változatra voltak részletes vizsgálatok, a megvalósíthatóbbnak tűnő drávai (vagy murai) változat költségeit és kockázatait még nem ismerjük. Amíg a vízpótlás veszélyeit nem derítjük fel és nem adunk megnyugtató választ az elkerülésükre, addig a megvalósítást rendkívüli kockázatosnak gondolom. De véleményem és az éghajlati elemzések szerint van 5 évünk ezen gondolkodni és egy jó tervet lerakni az asztalra.
Nem nyugtattál meg. Lapozzunk! Alga, vagy hínár?
Vagy ez vagy az, ha egyik sincs akkor érdemes körülnézni, hogy minden rendben van-e a tóval itt a mi égövünkön. Amikor jelentős az algásodás, kisebb a hínárosodás, de a Balaton nagy részén a szél és a hullámzás miatt nem alakulhat ki sűrű hínár-állomány. Az alga toxikus lehet, komoly hatással a turizmusra, szélsőséges esetben partszakaszokat, strandokat zárhatnak el a fürdőzők elől. A hínár elszaporodása nem jelent egészségügyi problémát, viszont a vitorlázásnak komoly ellenfele. Különösen a foilosok és a bulbás kíllel hajózók életét keserítheti meg. Mindezeket nyugodtan elkönyvelhetjük az emberi jelenlét tüneteinek, de a helyes tápanyag-gazdálkodással az algák mennyisége jelentősen csökkenthető.
Mi a helyzet a Tihanyi csőbe lerakott süllőszaporító kőszórással? A szórás keleti végén lerakódott hordalék tovább szűkítette legforgalmasabb víziútunkat. Jól van ez így?
Véleményem szerint azt az akadályt mielőbb meg kell szüntetni, tudomásom szerint a Balatoni Halgazdálkodási Zrt jobb megoldást talált a süllők szaporítására a műsüllőfészkekben.
Tételezzük fel, hogy sikerülne bejutnod az elnökségbe. Mi lenne az első dolgod?
Leülnék az elnökkel, hogy melyik az a cél, aminek a megvalósításában számítana a munkámra, ahelyett, hogy elszabadult hajóágyúként minden témában elkezdenék nyüzsögni. A kikötők problematikájával (férőhely és vízmélység), az értelmetlen kőszórások felszámolásával szívesen foglalkoznék, de a hajóosztálypolitika is alkalmas téma, hiszen évekig voltam a 22-es osztály kapitánya és a windszörf, a kite osztályok sem állnak tőlem távol.
----------------------------------------------
Előző interjúk:
Haris György https://porthole.hu/cikk/13827-elnoknek-jelolve-haris-gyorgy
Haranghy Csaba https://porthole.hu/cikk/13824-elnoknek-jelolve-haranghy-csaba
Böröcz István https://porthole.hu/cikk/13815-eletjelek-tisztujitas-elott
