A szezon végeztével jobb híján a nyári eseményeken elmélkedem. Az idei év legnagyobb élménye a Kékszalag volt. Igazi férfias „verseny a javából”.

Kedves Szerkesztők és Sporttársak! Örülök, hogy előjött ez a téma - nyilván az aktualitása miatt - és a PORTHOLE felvállalta a sporttársak véleményeinek ütköztetését.

Vitassuk meg! A Kékszalag jövőjét meghatározó szövetségi döntés megosztotta a vitorlázó társadalmat. Bár szerkesztőségünk a mielőbbi teljes liberalizációt tartaná kívánatosnak, szeretnénk ha megjelenne a döntést támogató, vagy amellett érvelők véleménye is.

A Kékszalag éveken keresztül hagyományos tókerülő vitorlásversenyként gazdagította a vitorlázók eseménynaptárát. Az MVSZ keretein belül működő Média Bizottság évekkel ezelőtt azonban egy újabb ötlettel állt elő.

Nem, nem, kedves Olvasó nem bolondultam meg. De a mai fonnyadó világunkban a zöld szellem a Kékszalagot is elérte, és érdemes néhány gondolatot szentelni az ügyre.

A Zala-torokban katamaránt hegyeznek, a fűzfői öbölben liberákat. Naná, hogy a rendezők sem pihennek.

Azt is mondhatnám, hogy a 2010-es rendezvények előkészületei már akkor elkezdődtek, amikor 2009 őszén szert tettem pár bringalámpára, elkerülendő a kerékpáros felügyeleteket ellátó közeggel kapcsolatos nézeteltéréseket...(fogvatartásom emlékére)

Mindenki készül, fejben már elhagyta a kikötőt, érződik az izgalom és a szokásos bizsergés, ami a Kékszalaggal „jár”. A kikötőben nagy a nyüzsgés, az emberek jönnek-mennek, sietnek a dolgukra.

Ilyen volt a Kékszalag, ahogy mi láttuk.

A Kékszalag záróbuliján illik mindenkinek gratulálni. Nyilván ott van mind a 30 hajóosztály dobogósa, az abszolút lista győztesei, és a különdíjjal jutalmazottak. Ez alkotja a tömeg gerincét legalább 100 csapat családtagokkal szurkolókkal.

Szombat reggel kilenc óráig – nem-hivatalos adatok szerint – 474 hajó teljesítette az idei Kékszalag távját. Mintegy száz hajó feladta a versenyt. A hivatalos eredménylistára még néhány órát várni kell, az utolsó óvási határidő szombat 12.00 óra.

A kritikus tömeg mozgató erejét a bringások egy rendezvény névválasztása során orozták el a fizikusoktól. Jól tették. Valóban úgy tűnik, hogy a tömegeket megmozgató rendezvények mögött kell, hogy működjön valami kollektív meditációs kapcsolat, ami leértékeli az egészséges komfortigényből táplálkozó alternatívát, a hedonista lustázást.

Ez az okoskodónak tűnő írás jobbító szándékkal született. Könnyű a kibicnek, mondhatná a bennfentes olvasó, de most nincsenek kibicek, mert bennfentesek se nagyon vannak. Ennek megértésére íródott a bevezető helyzetelemzés, amiből megtudjuk, hogy az Ószövetség már nem nagyon, az Új- meg ki tudja mikor lesz képes hatékonyan foglalkozni a vitorlázás legnagyobb eseményével.

2010-ben sikeres versenyévadot zártunk: minden versenyünkön a dobogón végeztünk és megnyertük a Yardstick Trophyt. 2011-re valami nagyobb dobásra vágytunk: a Kékszalagot szerettük volna az osztályunkban megnyerni.

Igazság az, hogy tőlünk nem szokatlan módon az idei Szalag is hetekkel korábban kezdődött! Mégpedig egy versenyfutással az idő ellen!

Szerda délután megérkezett a csapat minden tagja és gyors manőver tréningre mentünk az Alsóörs előtti vízterületen. 6 körül már egész kellemes 3 Bf DK-i szél fújt. Jót vitorláztunk.

Nagy várakozásokkal néztünk a Kékszalag elé. A 2010-es szalagot is szerettük, de azért 39 óra az sok. 3 millió szúnyog / négyzetméter pedig még annál is több.

Tudjuk, hogy a Kékszalag, a magyar vitorlázás legnagyobb ünnepe, az ESEMÉNY amire készülni kell egész évben, és amiről beszélni lehet évekig. Nincs két egyforma, ha a külső körülmények nyomait keressük csak a közelmúltban ott a kisvizes, a szúnyogos, a viharos, a szélcsendes, az elkalkulált, most a csütörtökös, kinek mi jut az eszébe...

Előre kell bocsátanom nem származom ( sajnos) vitorlázó dinasztiából. Ezt csak azért mondom, mert egy nagyon kedves vitorlázó barátunk aki idén nem indul a 43. Kékszalagján, amikor a döntése okáról faggattuk ő csak ennyit mondott: „Á, ez már nem ugyanaz!„