És éget veszettül! Szellő alig rezdül. Más bajom nincs? De nincs ám! Sőt, kitűnően érzem magamat. Elvonultak a ciklonok meg a frontok, tombol a június. Indulhatunk túrázni! Kell ennél jobb? Mi újság van nyugat felé? Lássuk a középső medence szépségeit.

„… keletről fúj a szél. Ó, Mary, már igazán jöhetnél!” Így szól Halász Judit, Csiribiri albumából a kedves, sokunk által ismert dal. A HungaroMet előrejelzése szerint, a nap folyamán határozottan délnyugatira fordul a légmozgás. Így legyen! Idei első túránkat tehát kezdhetjük Balatonfüreden.

Szükséges bizony! És szeretünk is! Nem kicsit, nagyon. De vajon tudunk – e? Tisztában vagyunk képességeink határaival? Birtokában vagyunk legalább az alapoknak? Sőt! Ismerjük hajónk tulajdonságait? Tudjuk azt, hogy milyen időjárási körülmények között alkalmas egyáltalán a vízen tartózkodásra? Mikor vagyunk képesek ladikunkat uralni úgy, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az elemek szeszélyeinek? (Köszönjük Váradi Klára festményét, ami a nyitóképünk.)

Évente csupán egyetlen egyszer élem át ezt az érzést. Temérdek gond – baj - betegség, pocsék hidegecske esős napok után először futunk ki a vízre. Megkésve bár, de beszívhatom szeretett Balatonunk, más vizekkel össze nem keverhető illatát. Csodálatos! Bejárjuk a kezdő kört. Meghallgatjuk Tihany partjainál a kabócák harsány ciripelését, a madarak énekét. Majd visszacsúszunk Balatonföldvárra. Vannak ám itt történések!

Január, február, itt a nyár! Márciusban már tombolt a tavasz. Hajóink jó része viszont, sok kikötőnkben, rácsok közé zárva aludta téli álmát. Pedig temérdek feladat szakad ilyenkor a vitorlázók nyakába. Munkákat végezni persze még lehetetlen. Víz, villany nuku. Sebaj, nézzünk körül kicsit a parkban meg az erdőben.

Berobbant a tél. Faggyal, jéggel, hóval, csatakkal. Gyakorta süvítő széllel, amely fehér habokba szaggatja a Balaton zöldeskék vizét. Nem éppen vitorlázós időszak. Hajóink oroszlán része téli álmát alussza a parton. Mi pedig, meleg szobánkban ejtőzve bámulunk ki az ablakon, okos kutya módjára nézve a rideg szürkeséget. Események viszont történnek.

Szeptember idusán járunk. Reggelente ugyan lucskos a fedélzet, de hamar felszárad. A nappalok is érezhetően rövidülnek. Viszont sehol egy felhő, forrón tűz a nap, harminc fok felett a levegő. A Balaton vize pedig huszonnégy. Minden kétséget kizárva, hamisítatlanul nyár van! Induljunk hát megkerülni a nyugati medencét.

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

Innen, onnan, alig. Az időjósok ugyanezt prognosztizálták holnapra. Mi lesz ebből? Hogyan fogjáj a Kilencedik Svert Kupa, valamint a VII. Svert Kupa Zamárdi - Ifjúsági túraverseny résztvevői befutni a Zamárdi – Siófok – Szántód – Tihany – Zamárdi túrapályát?

Meg bizony. Elérkezett a július, annak is a második fele. Főszezon van, dübörög a nyár. A Balaton huszonhét fokos, szikrázik a nap. Enyhe szellő lengedez. Kell ennél több? Folytassuk hát túránkat a középső medencében.

Sajnos, csak délután. Elillant a délelőtt mindenféle apró szerelés, pakolás ügyekkel. A szél persze gyakorlatilag nullára redukálódott. Néha a motort kellett segítségül hívni a tekintetben, hogy egyik szellőfolttól átcsússzunk a másikhoz. A középső medencét megcélozván, a déli part mentén araszolgatunk méterről – méterre.

Csupán szürke semmiséget látni a helyén! Valahogy nem vonz az, hogy kifussunk a vízre. Megvárjuk, hogy átsöpörjön rajtunk a fergeteg, azután sétálunk kicsit Földváron. Vajon, hogy áll az új kikötő építése?

Elérkezett a tavasz, vízre cuppannak hajóink. Végre! Már jelentkeztek rajtam az „elvonási tünetek” vitorlázás ügyében. Vizünk átlagszintje meghaladta a 110 centimétert. Hurrá! Reméljük, lesz az még több is. Csak jó idő kell és uzsgyi neki. Indulhat az első túra. Eddig legalábbis így volt. Most viszont nyomtak egy nagy-nagy fityiszt az orrunkra. Kötelességem eme rossz hírrel kezdeni tudósításomat. Utálom magamat érte. Nézem, mint az okos kutya Veres Zoltán Guinness Rekorderpilóta csodálatos fényképét (hálás köszönet érte). Mintha olvadt arany töltené fel a medret. Valósággá lett. Legalábbis az árak tekintetében.

Vajon mi minden potyog le róla? Részt vettünk az idei Budapest Boat Show kiállításon. Legalábbis ott voltunk a G pavilon egyik standján. Először is hálás köszönetet mondok kedves látogatóinknak, hogy felkerestek bennünket, elmondták ötleteiket, problémáikat, megosztották velünk gondolataikat. Ebben az írásomban be szeretnék számolni arról, hogy én, a saját szemüvegemen keresztül hogyan láttam ezt a jeles hajószemlét.

Január, február, itt a nyár! Lassan magunk mögött tudhatjuk a téli kényszerpihenő hónapjait. Volt ilyen egyáltalán? Hiszen „a Balaton télen – nyáron menő”. Ennek fényes tanújelét adta a HidegenLégió! Remek túrát tettek a középső, valamint a nyugati medencében. Hazafelé még vékony jeget is tört a flotta.

Valahára, így vagy úgy, de pont került a Balatonföldvár új kikötőjének engedélyeztetési ügyének végére. Nincs tovább jogi csűrés – csavarás. Tán valami varázslat segített? Meglehet. Lényeg, hogy indulhat a kivitelezés. De rohamtempóban ám!

Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”

Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Kora reggel hagyjuk el Keszthely remek kikötőjét. Balatonunk földrajzi adottságaiból eredően tovább menni nem lehet, – legalábbis hajóval igen nehézkes lenne – keletnek fordítjuk vitorlásunk hegyesebb végét. Túránk további szakaszában egyre közeledünk Balatonföldvárhoz.