És éget veszettül! Szellő alig rezdül. Más bajom nincs? De nincs ám! Sőt, kitűnően érzem magamat. Elvonultak a ciklonok meg a frontok, tombol a június. Indulhatunk túrázni! Kell ennél jobb? Mi újság van nyugat felé? Lássuk a középső medence szépségeit.

„… keletről fúj a szél. Ó, Mary, már igazán jöhetnél!” Így szól Halász Judit, Csiribiri albumából a kedves, sokunk által ismert dal. A HungaroMet előrejelzése szerint, a nap folyamán határozottan délnyugatira fordul a légmozgás. Így legyen! Idei első túránkat tehát kezdhetjük Balatonfüreden.

Szükséges bizony! És szeretünk is! Nem kicsit, nagyon. De vajon tudunk – e? Tisztában vagyunk képességeink határaival? Birtokában vagyunk legalább az alapoknak? Sőt! Ismerjük hajónk tulajdonságait? Tudjuk azt, hogy milyen időjárási körülmények között alkalmas egyáltalán a vízen tartózkodásra? Mikor vagyunk képesek ladikunkat uralni úgy, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az elemek szeszélyeinek? (Köszönjük Váradi Klára festményét, ami a nyitóképünk.)

Évente csupán egyetlen egyszer élem át ezt az érzést. Temérdek gond – baj - betegség, pocsék hidegecske esős napok után először futunk ki a vízre. Megkésve bár, de beszívhatom szeretett Balatonunk, más vizekkel össze nem keverhető illatát. Csodálatos! Bejárjuk a kezdő kört. Meghallgatjuk Tihany partjainál a kabócák harsány ciripelését, a madarak énekét. Majd visszacsúszunk Balatonföldvárra. Vannak ám itt történések!

Január, február, itt a nyár! Márciusban már tombolt a tavasz. Hajóink jó része viszont, sok kikötőnkben, rácsok közé zárva aludta téli álmát. Pedig temérdek feladat szakad ilyenkor a vitorlázók nyakába. Munkákat végezni persze még lehetetlen. Víz, villany nuku. Sebaj, nézzünk körül kicsit a parkban meg az erdőben.

Szeptember idusán járunk. Reggelente ugyan lucskos a fedélzet, de hamar felszárad. A nappalok is érezhetően rövidülnek. Viszont sehol egy felhő, forrón tűz a nap, harminc fok felett a levegő. A Balaton vize pedig huszonnégy. Minden kétséget kizárva, hamisítatlanul nyár van! Induljunk hát megkerülni a nyugati medencét.

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

Kedvenc cserjebokrom. A valódi tavasz beköszöntét hirdeti. Május eleje lévén ideje megejteni első, idény nyitó túránkat. Bár az időjárás nem kedvez hozzá. Gyakorta veszett szél, zuhogó eső tart távol, még a parttól is. A vízszint viszont szépen emelkedik, már a száztizenhetet ostromolja. Most viszont mutatkozik pár nap viharszünet. Induljunk hát neki szezonnyitó utunknak!

Elkaszálta a bíróság a balatonföldvári kikötőépítést. Vagy mégsem? Az egyik fél ezt nyilatkozza, a másik pedig pont az ellenkezőjét. Felbolydult a darázsfészek. Kell nekem még jobban megpiszkálni? Jó, tudom: ahol végződik a jó érzés, megértés, morál, Igazság (nagy I-vel), ott kezdődik a jog. „Sokáig kell még várnunk arra, hogy jobb legyen? Ha várunk, akkor igen – válaszolta egy bölcs ember.”

Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Fúj ám az északi szél rendesen, tarajos hullámokat korbácsolva. Ez kell nekünk, ugyanis nagy vágtatást tervezünk. Neszét vettük ugyanis, hogy a legtávolabbi sarokban jeles dolgok történtek, amiről kutya kötelességünk beszámolni. Megcélozzuk tehát a nyugati-medencét.

Folytatjuk utunkat napkelet felé. Vajon mit tartogat számunkra ez a mesés vidék? Történtek változások? Fejlesztettek, bővítettek, építettek, jobbá tettek valamit? Mi várja – mivel szembesülhetnek – a túrázók, ha erre támad úri kedvük csatangolni? Derítsük hát fel!

Permetez ám az a nyomorult parasztáztató, esőnek alig nevezhető szemerkélés. Ahhoz persze kevés, hogy a Balaton vízszintjét egy milliméterrel is feljebb tolja. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen százötön töpped, ami meglehetősen vékony. Százhúsz körül kéne tanyázzon, hogy reményünk legyen elkerülni az őszi lekvár dagasztást. Csupán arra jó, hogy minden csuromvizes legyen, a fedélzet pedig merő sár. Letörölni lehetetlen. Szóval ideális idő túrára indulni. A hozzánk hasonló eszementeknek mindenképpen.

Tombol a veszett északi, hullik a „parasztáztató” égi áldás. A partra sem kívánkozik az ember lemenni, nemhogy a vízre. Három hajóval kellene, hogy elinduljunk a középső és nyugati medence bejárására. Egyik Balatonbogláron vár minket, kettő Balatonföldváron tesped. Remek első nap. Sebaj, jobb híján felkocsikázunk Zamárdi nevezetességeit bejárni.

Ellopjuk a matracodat, hurrá! Ellopjuk a biciklidet, juhéj! Ellopjuk a labdátokat, csuhé! Ellopjuk a papucsodat, hajrá! Jaj, nektek, ha partra szállunk! Elraboljuk feleséged, hohó! Csak vissza ne hozzátok, válaszol egy borízű hang a mólóról, amint a Sánta Róza kalózhajó vagy húsz, torkaszakadtából, kórusban üvöltő gyerekkel beúszik Balatonfüred mólójához.

Kedves rovatunk, a „Túrázóknak ajánlott” kitűnő gasztronómiai célpontokat ajánl mindazoknak, akik veszik a bátorságot és hajlandóak az anyakikötő 300m-es körzetén kívülre is elhajózni.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

Beköszöntött a május. Jószerivel el is telt, hiszen Pünkösd ünnepén indulunk útnak. Más években ez idő tájt vörösre égtünk a tűző napon, mézillattal terhes szellő lengedezett. Most ólomszürke fellegekből hullik a permet, veszett szelek kergetik egymást. Szuszog a hűvös éj, reggelente ködfátyolt lehel a tájra. Örvendezhetünk, ha tizenkét – tizenhárom fokra kúszik hőmérőnk délidőre. Mit nekünk! Nekivágunk a nyugati messzeségnek.

…a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Petőfi csodálatos gondolatai játszottak elmémben, amint terveztük a szokásos, szezont lezáró túránkat. Természetesen Badacsonyt kívántuk megcélozni. Az időjárás viszont másképpen döntött. Hideg szél, sűrű eső. Még a partra is keserves lemenni, nemhogy vízre szállni.