A május zöld, június – július vakító ezüst, az augusztus – szeptember pedig arany ragyogás. A hőmérséklet harmincöt fokot ostromolja, míg a Balaton huszonhatot. A strandok egy részén rács és öklömnyi ronda lakat, más részén tárt kapu. Szabad a bejárás, fürdőzés. Egyik helyen így, másikon úgy. Büfék néhol még árasztják a sültkolbász illatát (nagy számú vendéget kiszolgálva). Pár kilométerrel odébb viszont minden bepakolva, ledeszkázva télire. Fityiszt a nyaralók orrára!

Na jó. Alig kéthete értünk vissza a középső és nyugati medence körbejárásából. Csak nem bírunk a fenekünkön maradni, vagy a strandon dagonyázni a huszonhét fokos vízben. Visz a vérünk. Pláne, ha fúj a szél. A keleti medencét későbbre tervezzük, így ugyanazon az útvonalon hajózunk, mint legutóbb. Megkíséreljük pótolni azt, ami a múltkor kimaradt. Hiszen temérdek a látnivaló szeretett Balatonunk környékén.

Fúj az északnyugati, mint a disznó! Reffelt nagyvitorlával, laposra tépett orrvitorlával préselünk Badacsony felé. Szépen távolodik mögöttünk Balatonboglár. Jó pár hajóval indultunk jóformán egyszerre, ugyanezzel az úticéllal. Páran gyorsabbak nálunk, mi viszont élesebbek vagyunk. Folyik a vágta rendesen.

Fő, hogy fúj. Méghozzá rendesen. Ahogy az illik, amennyiben kéthetes túrára indulunk. Célunk elérni Keszthelyt, szeretett tavunk legtávolabbi pontját. Repül a hajónk gyári alapvitorlázattal, ugyanis a génua egyrészt sok lenne, másrészt nem tudnánk ilyen élesen préselni. Így viszont képesek vagyunk tartani az irányt, egyenesen Ábrahámhegy felé.

És éget veszettül! Szellő alig rezdül. Más bajom nincs? De nincs ám! Sőt, kitűnően érzem magamat. Elvonultak a ciklonok meg a frontok, tombol a június. Indulhatunk túrázni! Kell ennél jobb? Mi újság van nyugat felé? Lássuk a középső medence szépségeit.

„… keletről fúj a szél. Ó, Mary, már igazán jöhetnél!” Így szól Halász Judit, Csiribiri albumából a kedves, sokunk által ismert dal. A HungaroMet előrejelzése szerint, a nap folyamán határozottan délnyugatira fordul a légmozgás. Így legyen! Idei első túránkat tehát kezdhetjük Balatonfüreden.

Szükséges bizony! És szeretünk is! Nem kicsit, nagyon. De vajon tudunk – e? Tisztában vagyunk képességeink határaival? Birtokában vagyunk legalább az alapoknak? Sőt! Ismerjük hajónk tulajdonságait? Tudjuk azt, hogy milyen időjárási körülmények között alkalmas egyáltalán a vízen tartózkodásra? Mikor vagyunk képesek ladikunkat uralni úgy, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az elemek szeszélyeinek? (Köszönjük Váradi Klára festményét, ami a nyitóképünk.)

Évente csupán egyetlen egyszer élem át ezt az érzést. Temérdek gond – baj - betegség, pocsék hidegecske esős napok után először futunk ki a vízre. Megkésve bár, de beszívhatom szeretett Balatonunk, más vizekkel össze nem keverhető illatát. Csodálatos! Bejárjuk a kezdő kört. Meghallgatjuk Tihany partjainál a kabócák harsány ciripelését, a madarak énekét. Majd visszacsúszunk Balatonföldvárra. Vannak ám itt történések!

Január, február, itt a nyár! Márciusban már tombolt a tavasz. Hajóink jó része viszont, sok kikötőnkben, rácsok közé zárva aludta téli álmát. Pedig temérdek feladat szakad ilyenkor a vitorlázók nyakába. Munkákat végezni persze még lehetetlen. Víz, villany nuku. Sebaj, nézzünk körül kicsit a parkban meg az erdőben.

De nem ám! Idén a Boat Show szokásos kiállítóinak fele távol maradt – mondják a pesszimisták –. Legalább a másik fele itt volt – mondám én. Ennek is örülhetünk. Az F pavilon utánfutó trélerekkel megtöltve sötétben, lezárva szomorkodott. A G pavilonban zsúfolódtak a standok. Valódi túrahajónak híre – hamva sem volt, csupán egyetlen felvitorlázott árbóc meredezett a mennyezetig.

Süvítő északi széllel érkezett a tél. Alig láttunk az arcunkba csapódó hópihéktől. Azután hideg, de csendes napok következtek. Kijutott az ónos esőből is. Mostanság szinte tavaszi meleg van, szemerkélő égi áldással kísérve. Kapott a vízből Balatonunk is bőven. Jól meghízott. Száztizennyolc centiméter. Hurrá! Hajózni, kirándulni nem lehet, munkálkodni viszont igen. Most van ideje az építkezéseknek.

Berobbant a tél. Faggyal, jéggel, hóval, csatakkal. Gyakorta süvítő széllel, amely fehér habokba szaggatja a Balaton zöldeskék vizét. Nem éppen vitorlázós időszak. Hajóink oroszlán része téli álmát alussza a parton. Mi pedig, meleg szobánkban ejtőzve bámulunk ki az ablakon, okos kutya módjára nézve a rideg szürkeséget. Események viszont történnek.

…aztán mindennek vége… stb. Még csak az kellene! Maradjunk annyiban, hogy a nyári vitorlázási szezonnak közeledik a befejezése. Elérkezik a késő őszi „ködös tekergés”, majd a Hidegen Légió téli egyhetes, többhajós túrázása. Remélhetőleg. De ez a jövő zenéje. Számunkra a meteorológia még négy meleg, kezelhetően szeles napot jósol. Induljunk hát a búcsú kirándulásra!

Szeptember idusán járunk. Reggelente ugyan lucskos a fedélzet, de hamar felszárad. A nappalok is érezhetően rövidülnek. Viszont sehol egy felhő, forrón tűz a nap, harminc fok felett a levegő. A Balaton vize pedig huszonnégy. Minden kétséget kizárva, hamisítatlanul nyár van! Induljunk hát megkerülni a nyugati medencét.

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

Innen, onnan, alig. Az időjósok ugyanezt prognosztizálták holnapra. Mi lesz ebből? Hogyan fogjáj a Kilencedik Svert Kupa, valamint a VII. Svert Kupa Zamárdi - Ifjúsági túraverseny résztvevői befutni a Zamárdi – Siófok – Szántód – Tihany – Zamárdi túrapályát?

Meg bizony. Elérkezett a július, annak is a második fele. Főszezon van, dübörög a nyár. A Balaton huszonhét fokos, szikrázik a nap. Enyhe szellő lengedez. Kell ennél több? Folytassuk hát túránkat a középső medencében.

Sajnos, csak délután. Elillant a délelőtt mindenféle apró szerelés, pakolás ügyekkel. A szél persze gyakorlatilag nullára redukálódott. Néha a motort kellett segítségül hívni a tekintetben, hogy egyik szellőfolttól átcsússzunk a másikhoz. A középső medencét megcélozván, a déli part mentén araszolgatunk méterről – méterre.